Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-25 / 26. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, junius 25. 26. szám. RÁKOS VIDÉKÉ fftfcSfiDflUM'és KÖ2Gfl25flSAGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓfULAJÖÖNÖSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESŰLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁL VI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ént mihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ...................8 kor Fé l évre........................4 „ Ne gyed évre....................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Vámbajok. Sokszor volt már alkalmunk reá, hogy elpanaszoljuk, micsoda lehetetlen állapotok uralkodnak a főváros környékét lezáró vámoknál. Tapasztalataink legfőbb anyagát a kerepesi utón levő vám szolgáltatja, mert ez a rémes kapu a szűk torka a Rákos vidéke legforgalmasabb és legfejlettebb részeinek. Apróbb szabálytalanságok és kellemetlenkedések bús listáját nem akarjuk újra ledarálni, csak a legfőbb bajunk, a hajmeresztő szégyenünk vált a legutóbbi napokban ismét aktuálissá és közbeszéd tárgyává. Ez pedig a vámsorompó éjjeli kezelése. A sorompót este, talán tiz óra körül vagy még elébb lezárják, — a „fogyasztási hivatali tisztviselő," a ki apró ablakán keresztül osztogatja naphosszat a vámczé- dulákat az elébe járuló halandóknak, nyugvóra tér, ettől a percztől kezdve aztán a pénzügyőrök vidéki kocsit nem engednek be többé a vámon — egész hajnalig. Jól értse meg mindenki; nem portékával, adóköteles holmikkal megrakott kocsikról van szó,, hanem csakis személyszállító fogatokról 1 A kínai fal bizonyára nem olyan szigorú őre a mennyei birodalomnak, mint a vámsorompó a magyarok székesfővárosának. Oda ugyan be nem hatol kocsi — ha akármit akar is a városban, ha vendégeket visz haza, ha doktorért igyekszik, ha a városban mulatozókért fárad, — a pénzügyőrség jóakaratából oda ugyan be nem jut. Mert vámot fizetni kell; a pénzügyőrnél vámczédula nincs, — ezt meg nem engedi a m. kir. fináncz ész, — a vámpénztáros pedig alszik s őt felkelteni nem szabad. Persze, hogy őrület ez. Csakhogy őrületes valóság. Évtizedek óta űzött gálád és gyalázatos visszaélés, mely keserves kálváriát járatott már néhány száz jámbor vagy alárendeltebb társadalmi állású utassal. Mert a ki legény a talpán, vagy egyébként műveltségénél fogva tisztában van e csúf játék jogosulatlanságával, az ott helyben, éjnek évadján skandalumot csinál, ordít, bömböl, botot emel, revolvert keres, rendőrért kiabál, — és a vám czerberusai végre is bebo- csájtják. Még a 40 fillér vámot se igen reklamálják, csak menjen tovább a kiről kiderült, hogy goromba. Tavaly Budapest belvárosának érdemes elöljárójával történt hasonló eset, mint azt annak idején meg is irtuk. Családostól igyekezett haza kocsin Rákosszentmihályról s a vámon nem akarták átereszteni. De bizony áteresztették. Igaz, hogy a vámépület emeletén is háló inges alakok jelentek meg az ablakokban, rémüldözvén, hogy földindulás van-e, vagy minő veszedelem ? De ha az embert olyan hanggal áldotta is meg a teremtő, mint a haragos ég zengése, kellemes-e vihart támasztani sötét éjjel két órakor, az ország utján, midőn szorongó hitves és leányka aggódik sorsa felől ? Tiz évi hangos panaszkodás és tiltakozás után történt ez a kinos eset, a mely a vámmizériákat végleg betetőzte. Ekkor már megtelt a pohár és végleg elhatároztuk, hogy véget vetünk e hallatlan állapotnak. Eljártunk a székesfőváros tanácsának pénzügyi osztályában. Felháborodással hallották az éjjeli eseteket és kijelentették, hogy személyeket feltartóztatni joga nincs a vámnak. Láttunk is régebbi rendeleteket, sőt olyat is, amely még a gyümölcsös és zöldséges kocsik feltartóztatását is megtiltja. Szegények, százával virrasztanak a vám előtt hajnalhasadásig; de most hagyjuk őket. Előbb végezzünk a nagyobbik képtelenséggel, a személyek szabad mozgásának önkényes korlátozásával. Tehát most már még bátrabban elzarándokoltunk a vámok főhatóságához, a budapesti kir. pénzügyigazgatósághoz is Elmondtuk panaszunkat: „lehetetlen, — hihetetlen, abszurdum, gyalázat, képtelenség" ezekkel a kifejezésekkel kisérték előadásunkat a pénzügyigazgatóság udvarias tisztviselői. A szives fogadtatásra úgy belemelegedtünk a dologba, hogy bizalommal kiöntöttük Lapunk mai száma 18 oldal
