Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
■PPpmpippip : ■ ;; / ■■lg™ 22. szám. közönség szavát és ne zárkózzanak el közlekedésünk fejlesztésének e valóban népszerű és méltányos újabb lépése elől. Hiszen most már bizonyos, hogy úgyis csak idő kérdése az egész. A ligettelki dűlők jövője (versenypályák és sporttelepek) mely már eldőlt, a gödöllői meghosszabbítás, a környékünk rohamos fejlődése rövid időn belül önmagától megoldja az efféle gordiusi csomókat. Mért ne lehetne jó akarattal és némi áldozatkészséggel a bojt napjait addig is megrövidíteni és a mai közönség érdekének szolgálatával az elmaradhatatlan és minden irányban hasznos fejlődést ezzel is siettetni? A helyes utón és formában megindított mozgalom a honorálást megérdemli és bizonyára meg is kapja. HÍREK. Képviselőtestületi közgyűlés. Rákosszentmihály község képviselőtestülete szerdán délután rendkívüli közgyűlést tartott Hauser Gyula bíró elnöklete alatt. Előadó Krenedits Sándor főjegyző volt. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Keller Gyula és Schvarczl József képviselő- testületi tagokat kérte fel. A közgyűlés egybehivásáia egy sürgősnek jelzett kérvény adott okot, a melyben a „Budapest rákosszentmihályi automobil társaskocsi vállalat r. t.“ állítólag most alakult czég tízéves kizárólagos engedélyt kér a községtől, hogy a fővárosba automobil omnibusz közlekedést létesítsen s ezzel egyrészt a jelenlegi közforgalmi eszközökkel konkurálhasson, másrészt pedig éjjeli közlekedést tarthasson fel. A vállalat egyelőre hetvenötezer korona alaptőkével két kocsit szerezne be és járatna, tehát körülbelül hatvan utas szállítására rendezkednék be. A szűkszavú kérvény 3. oldal. egyébként semmi részletet nem árul el terveinek titkaiból. Halász Ferencz szólt először a tárgyhoz, még pedig olyan értelemben, hogy a közlekedő eszközeink szaporodását örömmel látná, de biztosítani kívánja, hogy a községet megterheltetés ne érje, az utfentartás- hoz a vállalat járuljon hozzá, másrészről pedig kizárólagos jogot nem hajlandó megszavazni senkinek sem. Balázsovich Zolián hasonló értelemben beszél. Kizárólagos joga nincs a villamosnak és a lóvasutnak sem, a községet lekötni ilyen kisszerű vállalattal szemben nem lehet, most a mikor az automobil omnibuszok hajnalát érjük. A közlekedés létesüiését ellenben ő is örömmel fogadná és ha a község feltételeit teljesítik, legfeljebb egy vonalára hajlandó a jogot megadni, a község egész területére azonban semmi esetre sem. Kikötendő feltételek, hogy a vállalat az utfentartáshoz megfelelően hozzájárul, az utak tekintetében igényeket a községgel szemben nem támaszthat, a saját útvonalának kellő portalanításáról gondoskodik, elkerüli azokat az útvonalakat, a hol már van villamos vagy lóvasúti közlekedés, menetrendjét, tarifáját bemutatja, éjjeli (éjfélutáni) közlekedést biztosit és főként a közlekedést nélkülöző Anna és Árpád teleppel létesít forgalmat, a mi a leg- legfontosabb kívánalma a községnek. Végül pedig a feltételek megtartására kellő biztosíték letételével vállal kötelezettséget. Csomnssy Sándor elismeréssel fogadja az eszmét, hogy az Anna és Árpádtelepnek biztosítson a község közlekedést s ezzel szemben készségesen tanúsítana bizonyos előzékenységet a község érdekei megóvásának határán belül. Hasonló értelemben szól Benke Balázs és Gyibák Endre is, majd Krenedits Sándor főjegyző összegezi az elhangzottakat és indítványára egyhangúlag úgy határoz a képviselőtestület, hogy a kérelem tárgyában mindaddig nem határoz, mig részletes ajánlatot nem terjesztenek eléje, hogy a felől véleményt alkothasson magának. Az izraelita temető czéljára négyszögölenként RÁKOS VIDÉKE — Oh Istenem! . . . én . . . mindig . . . egész életemben . . . mindig nagyon szívesen láttam kisujjakat vagdalni! . . . — Hát mégis csak megcselekedtük ezt a . . . — mondta a doktor, miután llus kibújt ölelő karjaiból. — Micsodát? A doktor arczában eső küzdött a napsütéssel. — Nem akartam eljegyezni magát, de ebből is láthatod, mekkora ideálista vagyok! Nevetségesen csekély a jövedelmem, réme vagyok a végrehajtónak, ellenben ügyesen felhasználom egy tapasztalatlan kis leány gyönge pillanatul és nyugodtan eljegyzem magamnak ezt a gyönyörű, de főleg dúsgazdag kis leányt. Merő idealizmus! — Maga nagyon csúnyákat beszél! — Pompásan indul mondhatom! Mi lesz, ha megismered még a többi rossz tulajdonságaimat?! Hát az igen tisztelt szüleid! Ha a senki, semmi doktor j ünnepélyesen megkéri imádott és egyetlen leánykájuk kezét?! Köszönöm szépen ezt a meglepetést 1 Izgatottan járkált a lugasban. Ilus aggódó arcczal ült egy kerti széken. Egy ideig nem szóltak semmit. — Te — mondta hirtelentil Ilus — tudod, én is azt hiszem . . . — Mit hiszel? — Hogy a szülők majd megijednek! Erre a doktor is leült. — És előre láthatólag finom kis kosarat kapok tőlük! Ilus szemei villogtak. — Abba nekem is lesz némi beleszólásom! De azért nagyon szerelném, ha botrány nélkül intéződnék el az ügyünk . . . Nem tudnád te ennek a módját ?! A doktor vonogatía a vállait és hitetlen közönyt színlelt. — A módját? Nem én ... de különben is, mi közöm hozzá! Manapság már nem divat, hogy a férfi hóditsa meg magának az asszonyát. Ma ő hódittatja meg magát! — Tessék — itt vagyok — ha kellek, igyekezz megszerezni magadnak! Most ez járja! Hátratámaszkodott és úgy ült ott, mint valami ó indus bálvány, bólingatott a fejével, hidegen nézett körül, mintha egy körülötte sereglő és imádásába merülő tömegre tekintene le. De csakhamar újra komoly lett és felállt. — Nem kicsike, itt nem lehet alattomoskodni. Vagy elmegyek holnap délben a kedves papádhoz és megkérem a kezedet . . . Ilus ijedten nézett reá. — Akkor nekem ma még sürgősen beszélni kell a mamával és ezért. .. kérlek ... — zavartan fel-alá tipegett. — Ami azt jelenti, hogy szépen fogjam magam I és köd előttem köd utánam... ugy-e? Vagy más I szóval, megtette a kötelességét — elmehet! Mélyen meghajtotta magát, integetett a kezével és indulni készült. — Akkor hát adieu bájos donna, Ha! llus utána nézett, amig a lugas bejárójáig ért, azután mérgesen dobbantott a lábával. — Pali, hát komolyan beszélsz ? A doktor félig hátrafordult és alattomos mosoly surrant át az arczán.
