Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 22. szám. 5 koronájával adta el a község a telket, még pedig kamatnélküli könnyű részletfizetésre. A vármegye pótlólagos nyilatkozatot kért a képviselőtestülettől, hogy a kamatnélküliséget csakugyan tudatosan mondotta-e ki? A kívánságnak a képviselőtestület egyhangú határozzál eleget tett és készségesen kijelentette, hogy méltányosságból mondott le a kamatjövedelemről és adta öt koronájával a telket, a melyet különben annak idején egy koronájával vett. Egyik adófizetőnek kétszeresen befizetett pótadóját visszautalványozták. Az 1911. évi közmunkaköltségvetést, mely ellen annak idején a képviselőtestület volt tagja, Király Miksa felebbezett, — jóváhagyta a vármegye törvényhatósága és a Király Miksa felebbezését, mint minden törvényes alapot nélkülözőt, visszautasitotta Ez volt az a hires felebbezés, mely többek közt a segédjegyzőket a lakásbér- pótlékuktól és fütő-átalányuktól akarta megfosztani. Csak természetes, hogy nem sikerült neki. Végül illetőségi ügyeket intézett el a közgyűlés. A gödöllői gimnázium. Gödöllő községének régi óhaja, hogy gimnáziumot kapjon. Most felhasználta a király ottani tartózkodását, hogy az ügyet előbbre vigye. A héten kihallgatáson fogadla a király Gödöllő község küldöttségét. A küldöttség tagjai Kiss Ferencz főjegyző, Ádám Ferencz községi biró és Podhorányi József pápai kamarás, gödöllői plébános voltak. A küldöttség kérelmét Podhorányi József adta elő. Gödöllő községe gimnáziumot akar létesíteni és Őfelsége támogatását kéri. A kérelmet Írásba is foglalták és átnyújtották a királynak. A király a küldöttséget jóindulatulag fogadta és átvéve a kérvényt, a következő szavakkal fordult a küldöttséghez : — Nagy előnyöket biztosítana ugy-e, Gödöllőnek a gimnázium felállítása ? — Igen, felséges uram, — válaszolta a plébános. Emelné az idegenforgalmat is. Azonkívül Gödöllő másként nem is fejlődhetik igazi nyaraló teleppé, csak úgy, hogyha a fővárosi gyenge gyermekek részére itt egy ilyen iskolát állítanának fel, internátussal egybekötve. Felséges uram, Gödöllő nem létesíthet gyártelepeket, hacsak nem akarja nyaraló-telepének jellegét elveszíteni. Ide csak a jó levegőre kívánkozó pestieknek és különösen gyermekeik részére alkothatunk valamit. — Igen igen, válaszolta a király, a levegő itt nagyon jó. Én magam is érzem a levegő jó hatását. Majd rövid szünet után igy folytatta: Kérelmüket jó- akaralulag fogom elintézni. Ezzel a kihallgatás véget ért. A „Rákos Vidéke* jubileuma. Érdekes és nekünk kedves házi ünnepet rendezett szerdán este a Rákos- szentmihályi községi kaszinó. Minden előkészület nélkül, spontán módon felállott a rendes szerdai vacsorán, mely ez alkalommal különösen látogatott volt, Bugyi Ferencz József és előadta, sőt a felmulatott lappéldányokkal bizonyította is, hogy a „Rákos Vidéke“ első száma 1901. május 12-én jelent meg — tehát most tiz esztendeje. Vázolta nagyjából a lap hivatását és működésének eredményeit és bár e szerény keretek közt, felhasználja az alkalmat, hogy az évfordulót ünnepelje. Pálfi János, a községi kaszinó elnöke mondott ezután szives és meleghangú beszédet, melyben a kaszinó nevében is elismerését és köszönetét fejezte ki a lap eredményes működéséért és utalt annak a köz érdekében kifejtett szolgálataira és általánosan elismert színvonalára. Végül melegen köszöntötte és éltette a Rákos Vidéke szerkesztőjét, aki a lap liz éves múltjából immár nyolcz évet töltött annak élén. Az általános tetszéssel fogadott beszéd után Balázsovich Zoltán mondott őszinte köszönetét a megemlékezésért. Az ünneplést önmagáról a lapra hárítja. Rövid visszapillantást ad a küzdelmes múltra és köszöni a támogatást, jóakaróinak szeretetét és pártfogását. Programmjához hü maradt és hü fog maradni: tiszta jóakarattal, buzgalommal, becsületes törekvéssel tisztességes lapot akar nyújtani, melynek színvonalán bizonyos erkölcsi érzék és finomultabb Ízlés őrködjék. Teljes erejével ezen volt, a jövőben pedig még fokozot— Parancsolsz? Tán elfelejtettem valamit? llus duzzogott. — így csak nem illik elköszönni valakinek a jegyesétől ?! — Nem-e? Hát hogyan kell? Még én nem jártam jegyben soha... de úgy látom, hogy neked némi tapasztalataid vannak e téren! A nevemet példának okáért meglepő folyékonysággal ejted már ki. Tán bizony ezelőtt is szerettél valakit, akit szintén Pálnak hivtak? — Persze — mondta nevetve llus — erre a névre keresztelték huszonhat évvel ezelőtt és titokban már hat évvel ezelőtt lettem szerelmes belé, amikor apa születésnapi estélyén hegedűit nálunk... — llus, alattomos boszorkány és mégis minő büszkén fenhordta a fejét! Nem is sejthettem, hogy már oly régen szeretjük egymást. De mennyire kell most kipótolnunk... — Oh - szólott fuldokolva llus. — Elég! Adieu Pali! A doktor ur elindult, de az ajtónál megállt. — llus, lelkem, mikor látjuk viszont egymást? Holnap ilyenkor? llus gondtalanul közeledett feléje. — Holnap? Nem Pali, nem lehet. Holnap nem szabadulhatok egy pillanatra sem. Aztán kérlek, nehogy szórakozottságból valami meggondolatlanságot csinálj. Ne feledd, hogy társaságban magázzuk egymást. Soós Pál dr. apró, titokzatos lépésekkel jött közelebb. ... Ez borzasztó unalmas lesz — mondotta. — Unalmas? Sőt. Oh, milyen gyönyörűen érdekes lesz, ha együtt leszünk társaságban és körülöttünk az a sok ember nem tud a titkunkról, csak egyedül, mi ketten... egy észrevétlen pillanatban azután egybefonódnak az ujjaink és... Nem folytathatta ... — Hát! nyöszörgött és kiszabadította magát. Ez már igazán sok Pali. A doktor bólintott. — Hja fiacskám, ez volt most, az a bizonyos .észrevétlen pillanat“, csak nem szalasztóm el a kínálkozó alkalmat. De most a legkomolyabban távozom. Pá llus! A levegőbe csókolt és eltűnt. llus ott állott a lugasban és álmodozott. Volt egyszer egy kis királyleány... és volt egy daliás szép királyfi .és ők szerették egymást... és egyszer a királyfi forrón ölelte magához a kis királyleányt és igy szóit hozzá: — llus, édes, nem hagytam el itt valahol a pénztárczámat ? llus felijedt az álmodozásból. — Visszajöttél? — kérdezte halkan és kaczagott. Soós dr. bejött egészen. — Elfecsegtük az időt kicsikém és most bérkocsin kell elrobognom valahova, nehogy lekéssem. Keresték a pénztárczát. Keresés közben nagyon közel jutottak egymáshoz, de ez alkalommal llus nem tudta megszámolni a csóközönt, mely elborította, egy hangot sem tudott szólni, még akkor sem, amikor a doktor félig megfojtottan ültette le egy székre. Csak szemrehányóan tudott ránézni. — Hja kicsikém, én lelkiismeretes ember vagyok. Hat évi mulasztást kell kárpótolnunk és egyáltalán nincs halasztani való időnk. De nini, hiszen itt van a pénz- tárczám a kabátom belső zsebében. — Egy utolsó adieu, llus! Lehajolt, de llus villámgyorsan futott el és a lugas túlsó végéről hangzott halkan és gyöngéden: — Adieu Pali!
