Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, igio. vasarnap, december I R. 51. szám. RÁKOS VIDÉKE TfiRSFÍDflLAl'és KŐZQfiZBflSrtQI HETILAP RÁKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPAftTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ent mih ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .......................8 kor Fé l évre..............................4 „ Negyed évre........................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Szabad közlekedés. Mai számunk hírei között találja a szives olvasó a Rákoskeresztur-nyaralótelcp lakosságának legújabb közérdekű mozgalmáról szóló tudósítást, mely tanúságot tesz arról, hogy milyen lelkes buzgalommal törődik az ottani közönség a saját érdekével. Nem arra hozzuk fel, mintha nekünk, rákos- szentmihályiaknak sokat kellene tanulnunk a távolabbi szomszédoktól; hiszen talán éppen a mi közönségünk lehet a példaadó a közügyekért való buzgólkodás és áldozás dolgában, de viszont bámulatos, hogy milyen közömbös, vagy talán fekete reménytelenségében milyen letargikusan tunya némely nagy dolog tekintetében. Uyenaszű- bad közlekedés mindmáig, — évtizedek óta — megoldatlan kérdésében, mely évről-évre hűségesen visszatér ezeken a hasábokon, anélkül, hogy a szükséges tetterőt eleddig sikerült volna felébresztenie, holott más, talán aránylag kisebb fontosságú ügyben is, mint a völgykatlant körülfogó hegyek visszhangja zudul fel szava ami közönségünknek, amikor valamiben az igazságra tapintottunk és segítő karját munkára hívtuk fel valami jó ügy érdekében. A Rákoskeresztur-nyaralótelep magyar állam- vasúti állomását mély kavicsbánya választja el a telep házaitól s a lakosság kénytelen jókora kerülőt tenni, hogy az állomásról hazajuthasson. A szdbad közlekedés biztosítása érdekében munkához láttak tehát s kérvényt nyújtanak be számtalan aláírással a magyar államvasutak igazgatóságához, a melyet, sőt szükség esetén pedig egyéb felsőbb fórumokat is, nagyszabású küldöttséggel is nyomatékosan felkérnek jogos és méltányos kérelmük támogatására. A monstre deputácziót Héderváry Lehel dr., országgyűlési képviselőnk, vezeti, a ki mindig és mindenre rá ér s mindenütt ott van, a hol kerülete érdéké- ben valami szolgálatot tehet. Megtenné, a mint sokszor meglette a múltban is nekünk csakúgy, hogy mellénk álljon, a mi még igazságosabb, de — valljuk meg — csakugyan nehezebben teljesíthető kérelmünk dolgában. A rákoskeresztúri nyaralótelepeseknek csak a kerülő ut megtakarításáért kell küzdeniük, tehát náluk elsősorban kényelmi és szépészeti szempontokról lehet szó, amelyek a bányán keresztül yaló szabad közlekedés biztosítását követelik. De mit szóljunk mi, a mi közlekedésünk. legfőbb, és egyetlen erének, a Kerepesi- utnak szabad közlekedéséről, amelyet a magyar államvasutak czeglédi vonala derékon metsz ketté s naponta százszor, hosszú perczekre, néha rövid negyedórákra fennakaszt ? Nincs a világnak az a nagy városa, amely ehhez hasonló alkalmatlan, kellemetlen, káros és veszedelmes állapotot megtűrne. Nincs az a város, amely ott már két évtizeddel ezelőtt szabad közlekedést nem biztosított volna hid és aluljáró létesítésé vei. A keleti pályaudvar újabb keletű vonala már mélyített pályán halad a híddal emelt Kerepesi-ut teste alatt, anélkül, hogy bármi zavart, vagy akadályt okozna. Miért nem lehet a másik vasúti keresztezésnél is hasonló megoldást találni? Hiszen elhiszszük, hogy amikor ezt a vasutat építették, még akkor a kerepesi országúton csak hajnáltájban meg este járt két tuczat falusi kocsi, melyek a környékbeli községekből gyümölcsöt és zöldséget hordtak a budapesti piaczra. De ez harmincz- negyven évvel ezelőtt volt igy! Ami megjárta akkor, az nem tűrhető meg most. Az a néhány jámbor falusi elálldogálhatott a „Legyes csárda“ előtt néhány perczig, amig a síneken át nem bocsátották. De most egyenesen a szabad közlekedést gátolja meg a vasút sorompója, eleven, lüktető élet nyakán lett fojtogató hurokká. Azóta a főváros régen túl nőtt a sorompó vashálózatán. Virágzó városrész támadt a síneken Lapunk mai száma 16 oldal.
