Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-11 / 50. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, igio. vasárnap, december 11. 50. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KörQfiZBflSffQI HETILAP RÁKOSSZENTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLD! NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYE SÜLÉTj Rákosszentmihály és vidéke első takarék* és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a rákosszentmihályi IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ..............8 kor Fé l évre..................4 * Ne gyed évre..............2 „ EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A disznóól. A minap a helyiérdekű vasutunkon két úriember keményen összeveszett azon, hogy az egyik a meglehetősen tisztátalan vasúti kocsit disznóólhoz hasonlította. Nekünk kezdettől fogva — hál’ Istennek már tiz esztendeje — az az álláspontunk, hogy két úriembernek egymással való dolgához a harmadiknak semmi köze, annál kevésbbé a nagy nyilvánosságnak, melynek részvétele leginkább csak arra alkalmas, hogy az „affért“ rendes és tisztességes utón ne lehessen elintézni. Ámde a hires pletykamalom erősen munkába vette ezt a velejében ártatlan esetet is, úgy, hogy valóságos hipokritaság kellene hozzá, ha valaki szem- forgatóan azt akarná színlelni, hogy nem tud róla. Ha tud, ha nem tud, egy bizonyos, hogy semmi köze sincs hozzá, hogy két úriember magánügyével foglalkozzék. A rosszmájuak mulathatnak rajta és gyönyörködhetnek benne, ez természetük és kenyerük, minket azonban egyáltalán nem érdekel. Hogy mégis hivatkoztunk reá, azért történt, mert megütötte fülünket a közszájon forgó „disznóól.“ Ez már igenis a nyilvánosságra tartozik, — nem ugyan mint egy haragos férfiú kifakadása, hanem mint egy .olyan jelenség, mely egy darabka megnyilvánulása az igen széles rétegben tért foglalt köztudatnak, közvéleménynek. Valljuk meg, a mi viczinálisunk kezdetben is csak a mérsékelt igényeknek a kielégítésére törekedett, most pedig, végső napjaiban, teljességgel távol áll attól az állapottól, melyet ideálisnak lehetne' mondani. Olyanforma, — mint valaki a lóvasuton igen találóan megjegyezte, — mint a züllött ember elpusztulása utolsó napjaiban. Ruhája tépett, rongyos, ereje hanyatló, tüdeje zakatol, sípol, tagjai reszketegek. Rohan sietve az enyészet felé s nincs más vágya, mint a jól kiérdemelt nyugalom a megsemmisülésben. Az apró gépek, melyeknek a közhumor a kávédaráló czimet és jelleget adományozta díjmentesen, sokkal kisebb feladatokra épültek, mint aminőt a mi megsokszorozódott forgalmunk tőlük öreg napjaikban megkövetel és ősz szakállukat gyakran prüszkölve rázzák, a helyett, hogy vígan nyargalásznának a meguj- hodott síneken. A kocsik, a kocsik bizony részben ütöttek és kopottak, részben pedig — nincsenek. Hogy dísztelenek immár, mert megrágta tagjaikat az idők vasfoga, az még a leg- [ kevesebb, de hogy ablakjuk sokszor üvegtábla nélkül mered az égbe, az ilyenkor nem mindig a legkellemesebb, valamint az sem, ha az utas a töröttlábu pamlagszék helyett a mocskos földjére ül le. Mindez bőven igaz és csak szűkszavú kivonata a helyzet hü leírásának. Ámde tegye szivére a kezét akárki : kivánhatja-e egy vállalattól, hogy a nagy átalakulás közvetlen küszöbén tettemes anyagi áldozatokat követeljen olyan közlekedő eszközre, a melyeknek hivatása megszűnik s a melyeket egy tuczat héten belül drága pénzen készült, díszes, kényelmes, mondhatjuk fényűző, pompás villamoskocsik váltanak fel ?! Annyira érthető, annyira egyszerű és emberi a vasúttársaságnak a gőzvasut forgalmi eszközeivel szemben tanúsított takarékossága, hogy ellene igazán nem lehet kifogást emelni. Különösen ha még azt a kulisszatitkot is tudjuk, hogy a fentartás igy is igen nagy és súlyos költségekkel jár napról-napra. De — gondolod ugy-e, szives olvasó — ez még mindig nem a disznóól? Az ütött-kopott kunyhót is lehet olyan tisztán tartani, hogy bárki megismerhesse, vájjon emberi tartózkodásra szánt helyiség-e, vagy pedig a hasznos, pocsolyát túró állatok kedvelt lakása-é ? És csakugyan éppen ez a drámai fordulópont. A viczi- nális vasút kocsijait és helyiségeit elég rendesen tisztogatják, de mégis gyakorta olyan állapotban Lapunk mai száma 18 oldal
