Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-28 / 35. szám

X. évfolyam. Rákosszentmihály, igio. vasárnap, augusztus 28. 35. szám. RÁKOS VIDÉKE TfiRSflDflLfU'és KÖZGflZöflSAGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLD] NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY] SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁI.Yl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BÁLÁZ SO VICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 kor Fé l évre..........................4 „ Negyed évre....................2 . EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Villamos világítás. A rákosszetitmihályi villamos világítás érde­kében néhány éve megindult mozgalom vége felé közeledik. Azt jelenti ez, hogy a villamos villágitásunk immár rövidesen létesülni fog. Némi optimizmussal azt is állíthatjuk, hogy már a télre villamos fénybe bonthatjuk községünket, — a mi ugyan készpénzül éppen nem vehető, de mindenesetre nagy mértékben biztató és reményeket keltő állítás. A villamos világítás ügyében több ajánlat van a községi elöljáróság előtt s ezekhez járult, hogy a helyben alakított szövetkezet eleinte kevésbbé reális tervezgetése is komoly alakot öltött a Ganz gyár hozzá csatlakozásával. Most tehát, méltánylást érdemlő okokból, az gátolta a község elöljáróságát a döntésben, hogy be ke kellett várnia a helybeli szövetkezet ajánlatát, illetve feltételeit, hogy tisztán látva, feltétlen bizonyossággal választhassa ki a meg­valósításnak legkedvezőbb, legelőnyösebb módját. A szövetkezet, melynek teljes czime : „Rákos- vidéki villamos világítási vállalat mint szö­vetkezet,“ a vállalat finanszírozása érdekében mindenek előtt azon igyekezett, hogy a helybeli közönséget a szövetkezetbe való belépésre — vagyis részjegyek jegyzésére — bírja. Ez a munka nem maradt ugyan meddő, de az ered­mény sem tekinthető kielégítőnek. Harminczezer korona értékű részjegyet jegyzett, körülbelül kétszáz fogyasztó. Mind e mellett most azzal az örvendetes hírrel szolgálhatunk, hogy a szövetkezet végleges megalakulása a legutóbbi napokban biztosítást nyert, amennyiben a szük­séges tőke rendelkezésre áll. Ezzel az eddigi gátló akadály megszűnt s a végleges döntés időszerűvé vált. Most már a szövetkezet megkezdi a község­gel a tárgyalásokat a konczesszió elnyerése ügyében s a község végre a döntés elé juthat. Végtelenül örvendünk, hogy ez a nagy, nagy kérdés végre szintén megoldást nyer. Mert, hogy most már megoldódik, az nem lehet kétséges. Komoly vállalatokkal állunk szemben s az idő s az eddigi tárgyalások tanulságai leszűrték már nagyrészben a dolgokat s meg­érlelték az életképes részeket. A mi most követ­kezik : az üzlet; szigorúan a számok szerint, teljes tárgyilagossággal, lelkiismerettel és az igazságnak és észszerüségnek megfelelően ol­dandó meg." Itt nyitva fog állani az egész anyag s mindenki meggyőződhetik a számok igazságá­ról. Lehetetlennek tartjuk tehát, hogy ebben a nagy kérdésben az unalomig tolakodó kisvárosi pártszempontok, a „sérelmi ügyek“ az irigy féltékenység indulatai szerephez, vagy befolyás­hoz juthassanak. Pénzről és számokról van szó s egy min­denkinek szükséges és áldásos nagy intézmény­ről, a modern világítás létesítéséről. Ha valaha, úgy talán egyek leszünk ebben a nagy munká­ban s egyetértéssel, egyenlően belátó észszel fogjuk azt elvégezni. Szeretjük hinni, hogy úgy lesz. A körülmények alakulása örvendetesen kedvező s kedvezőbb úgyszólván napról-napra. Használjuk fel és alkossunk mindnyájunk érde­kében nagyot, hasznosat és maradandót. f Gáspár Imre. A magyar irodalomnak gyásza van. Gáspár Imre, az egykori és újabban nemrég ismét ünnepelt költő, a magyar hirlapirás érdemes munkása kidőlt az élők so­rából. Ott fekszik a rákoskeresztúri temetőben, hol a főváros díszsírhelyet juttatott haló porainak. Egy igazi újságíró dőlt ki a régiek gárdájából, egy igazi, javitha- latlan bohém, ki roppant munkás és hányatott életét ifjú szívvel küzdötte végig. Sok baja volt az emberekkel s mégis nagyon, de nagyon szerette őket. Minden tu­dását, szivének minden kincsét szétszórta közöttük, szét­szórta, mint utolsó fillérét is, — pedig vagyonok fordul­tak meg a kezén — s csak azt nem értette, hogy más ember önző és fösvény is lehet. Nagy elme és nagy Lapunk mai száma 14 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents