Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-05 / 23. szám

2. oldal.

RÁKOS VIDÉKE

23. szám.

ják. Itt nincs húsos fazék, amit valaki féltene. A kiket a polgárság bizalma az ügyek élére helyezett, azok megteszik a maguk kötelességét a saját lelkiismeretük szerint és meg fogják tenni addig, amig ezt tőlük a polgárság bizalma megkívánja. A tárgyilagos kritika előttiedig mindenki meghajolnék. De az irigység, a gyűlölet, a személyes acsarkodás hazugságait nem tarthatják kritikának. Hogy ez mi, azt érthető nyelven beszéli a tizenegyek története.

Soha, semmi szebben nem világosíthatta volna meg Rákosszentmihály mai helyzetét, mint a tizenegyek fejei,akiktől „reszketni“ kell mindenkinek, a ki valaha csak egy követ ennek a szép községnek érdekében megmozdított. Nem lesz szabad ezentúl majd dolgozni másokért; költeni, áldozni másokért, mert megtiltják a tizenegyek fejei.

HÍREK.

Mátyásföldi hírek. A mátyásföldi hölgyek áldozat- készsége és hitbuzgalma mint minden évben, úgy ez évben is igaz szeretettel törekedett az Űrnapját minél magasztosabban megünnepelni. A felállított oltárok szin- pompában és Ízlés tekintetében mintegy vetekedni látszottak egymással abban, hogy a hívők ájtatossága minél intenzivebben fokoztassék. Sikerült is ez, mert a Brezl- mayer Románné halvány rózsaszínben diszlő óriási pünkösdi rózsákkal, valamint dr. Neiszer Antalné rózsaszínű akáczczal és Perndl Flórisné fehér akácz s vöröses pünkösdi rózsákkal ügyesen összeállított, s végül a Bartolfy Jánosné árvácskákkal díszített oltáraik oly kedves s megható látványt nyújtottak, hogy minden

<r = ; ^

I T A R C Z A. I

^ »

Nászuton.

Az első osztályú váróteremben sötét volt, Béla odaintette a pinczért.

A pinczér ur nagyon elegáns megjelenésű férfi, lassan közeledett. Kifogástalanul keményitett ingmelle hófehéren villogott;' frakkja modern szabású volt és miután felcsavarta az üres szobában a villanycsillárt nagyképüsködő grandezziával hajtotta meg magát a vendégek előtt.

— Borzalmas itt a hőség, — panaszkodott a fiatal asszony, — miért is késtünk le a vonatról. Amig elindul a másik addig . . .

— Kérem alássan. Kinyitom a nagy terembe vezető ajtót — mondotta a pinczér. Kinyitotta a fütetlen terembe nyíló ajtót.

— Ez kellemetlen, — mondotta Elius — az a nagy sötétség odabenn . . .

— Miért néznek bennünket olyan furcsán az emberek? kérdi Ellus, miután Béla lesegeti utazókabátját. A férfi belesug a rózsás fülecskébe:

— Bizonyára észreveszik rajtunk, hogy nászúira készülünk.

— Kellemetlen! — mondta Ellus.

A pinczér visszakerült.

— Mit méztatnak parancsolni ? kérdi.

— Lekéstünk a vonatról és most ennénk valamit — mondja Béla. Kissé gondolkozik.

jelenlevőt önkénytelenül áthatott a nap nagy jelentősége és magasztossága. Az ünnep koronája azonban a szt mise alatt Bellovics Imre elnök művészi orgonajátéka és Kovács Miczi elragadó, bámulatos iskolázottsággal előadott Bellovics-féle „Ave Máriája“ volt. S hogy mindeme szépség szivreható gyönyörűség részesei lehettünk, ismételten hangoztatom, az csak is a mátyásföldiek kifogyhatlan áldozatkészségének tudható be. Kitűnik ez az alábbi névsorból is. Az ünnep fényének emelésére ugyanis a következő önkéntes adakozások történtek: Diósy Lajosné 5.—, Hudetz Jánosné 5.—, Paulheim Józsefné 6.—, özv. Schmaltz Károlyné 4.—, Szirch Imréné 5,—, özv. Paulheim Jánosné 4.—, Mátrai Sándorné 3.—, Pollák Ignáczné 1.—, Kerényi Gáborné 1.—, Zettner Vilmosné 2.—, dr. Hajnos Gyuláné 1.—, Szikra Zoltánná 2. — ,Naményi József 2.—, László Dezőné 4.—, dr. Szarvas Lászlóné 4.—, Haidekker Sándorné 3.—, Diósy Kálmánná 5.—, Janecskó István 2. — , Trayber Jánosné 2.—, Paulheim Ferenczné 5.—, özv. Piringer Jánosné 5.—, Nyegruss Gyuláné 2.—, Töttösy Istvánná

2. —, Csikváry Jákóné 2.—, Sikorczky Titusné 1.—. Zenker Alajosné 2.—, Shin Ernilné 1.—, Otta Edéné

3. —, Földes Gáborné 1.—, Haulik Józsefné 2.—, Antal Gyuláné 1.—, Tölgyessy Gyuláné 1.—, Kaczvinszky János 2.—, Markó Pálné 1.—, Pichler Ferenczné 2.—, Ehmann Viktorné 4.—, Puch Mártonná 2.—, özv. Szendi Jánosné 1—, Kramaszta Béláné 1. — , Demkó Dezsőné 2.—, Boros Juliska 1.—, Szirmay Iván 1.—, Papek Józsefné 4. — , Prenoszil Sándorné 2. — . Várföldiné 2.—, Palágyi Kálmánné 2.—, dr. Warga László 2.—, Szőllőssy Oszkárné 2.—, Mitrovatz Adolfné 1.—, Vikár Jánosné

1. —, D. Ámán Jánosné 1.—, Szabó Marczelné 1.—, Brestyánszky Jánosné 1.—, Sontagné 1.—, özv. Bodnár Dezsőné 1. — , Chovancsák Istvánná 1. — , Cigoj József

2. —, Komássyné 1.—, Pelesznák Jánosné 2.—, Mocsár Gyuláné 5.—, Nagyné 1.—, Kürthy Istvánné 1.—, dr. Bukovszky Györgyné 2.—, Bellovits Mädy 1—, Weiszné 2.—. Összesen tehát 148 kor., ebből kiadatott fuvarra

— Kérlek drágám ülj le, — fordul Ellushoz, de az asszonyk t allva marad és izgatottan nézi a házipod- gyászuk között lévő kis fehér kosarat, amelynek teteje gyanúsan mozog.

— Vac>orát parancsolnak? Talán lazacz tatárrhár- tással, fiatal jérczeomlette, pompás Camembert, nagyon ajánlhatom — hadarja a pinczér.

— Köszönjük — siet őt félbeszakítani Béla. Most néhány órával a lakodalmi ebéd után ezt a sok ételt még végiggondolni is rossz. De az elegáns pinczér ur sokat vár előkelő vendégeitől. A mozdulatai biztosak és a magatartása lekötelezőén választékos! Nem lehet egy üveg sört rendelni nála! Hja, ha a Piczi nem lett volna velük ! Be se jöttek volna ide, de a Piczit mielőbb ki kell ereszteni a fogságából.

— Hozzon kérem teát, vajat, sonkát, — mondja szórakozottan Béla.

— Kétszer teát, kétszer sonkát, két vajat, mondja elsietve a pinczér. Észrevehetően hűvösebb lett azonban a magaviseleté.

A fiatal férj gyöngéden kézen fogja az asszonykát.

— Tudod-e, hogy az esküvőnk óta most vagyunk először egyedül? — súgja szerelmesen.

Ellus szórakozottan hallgatja. A mosolya furcsán erőltetett.

— Nem gondolod kérlek, hogy kevés levegőt kap ? — kérdi izgatottan figyelve a fehér kosarat.

A férfi rosszkedvűen elfordul:

— Ha behozta a pinczér a teát, kinyitjuk a kosarat, akkor annyi levegőt szívhat, amennyi belefér. De kérlek ülj lel

— Ne bánts kérlek, nagyon nyugtalan vagyok.