Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-05 / 23. szám
23. szám 60. —rendőröknek 12.—, plungárnak 10.—, borravalók 5.—. Összesen 87 kor. s igy 61 kor. tiszta maradvány jutott a templom-alapnak. Isten áldása kisérje minden tettüket úgy az adakozóknak, mint az összes közreműködő és résztvevőnek. A mátyásföldiek egy régi óhaja is immár a teljesedés küszöbén áll; a templomi énekkar megteremtése. Mátyásföld néhány lelkes hölgye addig ösztökélte a mátyásföldi ifjú hölgy nemzedéket, mig végre csakugyan megtörtént a megalakulás- S miután Földváry a mátyásföldi uj igazgató-tanitó a legnagyobb előzékenységgel elvállalta a hölgyeket szebbnél szebb két szólamu templomi énekek betanítására, a próbák már szakadatlanul folynak is, s mint hírlik, a legközelebbi vasárnapok egyikén már gyönyörködve, boldogan halljuk a mieink ajkáról zengeni Isten dicsőségét. Indiskreciót követünk el ugyan, de el nem hallgathatjuk azok névsorát közölni, akik közreműködésüket nemcsak megígérték, de sőt már buzgóan tanulnak is. A közreműködők névsora ez idő- szerint: Boronkay Pipi, Boronkay Manczi, Chovancsák Gréti, Chovancsák Lola. Hudetz Gizi, Paulheim Aranka, Paulheim Irén, Paulheim Manczi, Perndl Flórisné, Pozsgay Erzsi, Szklenszki llus, Weininger Ferenczné, Zettner Vilma. Minden különösebb incidens nélkül folyt le Bellovits Imre elnök tapintatos vezetésével a mátyásföldiek évzáró vizsgája, pardon közgyűlése. Az évi jelentés, zárszámadás, az 1910. évi költségelőirányzat egyhangú elfogadása és a fölmentvény minden megjegyzés nélküli megadása után áttértek az évi jelentésnek Mátyásföld jövőjét, hogy úgy mondjuk, vagyonosodását megalapozó választmányi előterjesztésre: a központi viz és villamosvilágitás létesítése ügyére, melynek tárgyában két látszólag ellentétes párt erős küzdelmére volt kilátás. Az egyik párt az égetően szükséges intézményeknek a már a választmány által elfogadott tervek és költségelőirányzat alapján leendő azonnali foganatosítását sürgette, a másik párt, — ha ily fontos ügyben pártoskodásról szó 3. oldal eshetnék, — bár szintén a mielőbbi megteremtés hivei, s bár a választmány jelentését örömmel magukévá tették s hálás köszönettel honorálják hervadhatatlan érdemekben gazdag diszelnökünk újabb áldozatkészségét, még is, miután ez ügyben az egyesülettől is követel- tetik bizonyos anyagi megterheltetés, s ennek, valamint az egyesek hozzájárulási arányáról a közgyűlés teljesen tájékoztatva nincsen, kérik a közgyűlést annak kimondására, hogy a központi vizmü és vil amosvilágitás megteremtését elódázhatatlanul szükségesnek tartja, s ezért a már beszerzett adatok alapján fölhatalmazza a választmányt, a további lépések megtételére. Nevezetesen s főleg a vízmüvek és villamosvilágitáshoz szükséges összes építkezések és berendezésekre való pályázatok kiírására, valamint a beérkezett s a választmány által elfogadott ajánlatok alapján összeállított kiadási és jövedelmezőségi adatok csoportosítása és összeállítására, a majdan ekként elkészített adatok, azután sokszorositva az összes érdekelteknek megküldendők, hogy igy a legközelebbre összehivandó közgyűlés egyhangú határozatát provokálhassák. Egy-két kissé elhirtelenkedett felszólalás után Antal Gyula alelnök pártatlan, s az ügyet minden oldalról megvilágositó szavai után a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult Mihályfy József választmányi tag előbb felsorolt, nagyjában ugyanazt tartalmazó indítványához. Ezután a választás ejtetett meg. A hivatalos lista részben egyhangúlag, részben szótöbbséggel ment keresztül. Elnök: Bellovits Imre, I. alelnök: Fehérváry József, II. alelnök: dr. Spett Ferencz, titkár: Erényi Antai, pénztáros: Töttössy István, választmányi tagok: Antal Gyula, Bartolfy János, Chovancsák István, Dióssy János, Földes Gábor, Vikár János dr., Hajnos Gyula, Irsai Ignácz, Kramarits Béla, vál. póttagok: Haulik József, Cigój József, számvizsgálói rendes tagok: Bá- tori Sándor, Szalay János, Dióssy Lajos, számvizsgáló póttagok: Ehmann Aladár, Szirmay Iván. S ezzel a közgyűlést közös vacsora fejezte be. RÁKOS YIDEKE — Piczi . . . — Igenis. — Már megbocsáss ... de egy állat miatt! . . . Ellus élesen néz az urára. — Állat? — kérdi szemrehányóan megnyomva a szót. — Hát persze, hogy az, mi a csoda volna egyébb ? — Tudja meg, hogy nem utaztam volna el nélküle! Béla nem szól. Visszafojtja az ajkára toluló szavakat, de nagy lehangolíság vesz rajta erőt. Mit is súgott ma Lina néni a fülébe? Nem lesz könnyű dolog vele. Igaz, hogy egy kicsit pezsgős állapotban volt a jó Lina néni! De hát. . . nem zsarnokoskodott-e már ma is fölötte Ellus, amikor kierőszakolta a beleegyezését, hogy a Piczi is velük utazhassák. Hosszas intelmei és ellenkezései daczára?! ... Az asszonykája felé néz. Ott áll a kis fehér kosár mellett, simogatja a kosarat és szeretettel sugdos a Piczinek. Gúnyos mosoly szökik Béla ajkára. Az asszony észreveszi. — Nincsen szived! — mondja duzzogva. — Meglehet, — feleli nyugodtan a férfi. — Béla! És ezt a menyegzőnk napján mondod nekem ?! Vállait vonogatja a fiatal férj. Aztán a feleségére néz. Ekkor azonban az történt, hogy átölelte és többször megcsókolta. — Néha rosszul bánsz velem, — panaszkodik hozzá simulva az asszony. A férj kaczag. — Mielőtt a jegyesed lettem, más voltál egészen. — No, no?! — Komolyan. Sokkal többet foglalkoztál a Piczivel! Béla csaknem a nyelvére harapott, annyira bo- szantotta a Piczi belevonása. A pinczér behozta a teát stb. Alig távozott, Ellus letérdelt a kis fehér kosár mellé. — Szegény Piczim! Jer ki gyorsan, benn hagynának veszni, ha én nem volnék . . . Hirtelenül felugrik. — Béla kérlek, ennek valami baja van! Nézd alig mozdul, alig néz . . . Béla ráver a kis fekete, selyemszőrü állatka hátára, mire az nehézkesen kimászik a kosárból, ásit és ide-oda tipegve, barátságosan nézi a házaspárt, — No látod, kutya baja. A kutyus mindinkább élénkebb lett. Ellus tejjel és sonkával eteti. Aztán ő is leül a férje mellé. A hangulat emelkedettebb lett. Ettek-ittak és kezdték jól érezni magukat. Egy mondat közepén Ellus hirtelen felállott és körülnézett. — Nem látom a Piczit — mondja és a szomszéd terembe megy. Rémült arczczal jön vissza onnan. — Béla! Ez borzalmas! siránkozik. — Mi történt ? — Fel döntött egy korsó vizet, egész tó van odabenn — mondja Ellus és vissza siet. Béla követi. Az ajtóban összetalálkoznak. Az asz- szonyka arcza vérvörös. — Papirt dobtam reá! — mondja. — De hiszen az még feltűnőbb! — Oh nem, jer be kérlek ! A férfi követi. — De Ellus, ezt nem lehet annyiban hagyni, ne
