Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, márczius 27. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE TftRSFlDflLn^és KÖZGflZÖflSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTAlhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. « MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, Rákosszentmihály És vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a Rákosszentmihály» IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KOR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN’. Előfizetési ár : Egész évre .....................8 kor Fél évre...........................4 „ Negyed évre......................2 „ EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A feltámadás ünnepén. A Krisztus szenvedésén és halálán kesergő egyház gyászát lelkes öröm váltja fel a mai ünnepen. Nolite expavescere! Ne féljetek! A názáreti Jézus, kit megfeszítettek, feltámadott! Ez volt a sírnál álló angyal örömriadója. Ezekre a szavakra hangzik föl a kereszténység diadaléneke: Örökre él, sohsem áléi A két ezredéves babér. Örökké fénylik a kereszt, Melyet Isten vére fereszt. S mig csak egy hü szivet talál, Mig csak meg nem hal a halál, Mig idő lesz és századok, Az egyház él, Sión ragyig! A Golgota megrázó tragédiájának isteni hősét világuralkodóvá avatta a vértanuság tövis- koszorúja. Az igénytelen, alázatos názáreti Jézus ledönti a pogány istenek oltárait és a hatalmas ezézárok uralmát megsemmisítve, helyébe állítja a kereszt hitét. Uj világot alkota a szeretet tanával, mely az emberi élet fenséges erkölcsi forrásává lesz. Magasan szárnyaló gondolatok és érzelmek ragadják meg milliók lelkét. A koronás fők alázattal borulnak le a porba; nagy hősök lépnek a küzdőtérre; tudósok, költők, művészek lelkét valami csodálatos varázslat kapja meg; államok és nemzetek keletkeznek az uj erkölcsi rend alapján. Az egész világ újjászületik. Éveit Krisztustól kezdi számítani. Ő él és uralkodik. Ezt az életet, ezt az uralkodást ragyogja szét az egész világon a feltámadás dicsősége, melyben — Szent Ambrus szerint — hinni üdvös, remélni édes; nem hinni benne: büntetés. Oh én hiszek! Szivemet a földi boldogság nem elégíti ki. A múlandóság gyötrelme nem engedi. Az élet álom, melyből valóra óhajtok ébredni azzal a hittel, mely millióknak édes enyhet ád a szenvedések között. Ezt a hitet szivünkbe az örök Isten oltotta és nincs nép a világon — legyen emberevő vad, vagy a leg- czivilizáltabb lakója a földnek — mely az istenség sejtelme nélkül lenne. Nevezd bárminek, Isten van! Ennek tagadása semmivé teszi az erkölcsi rendet, érthetetlenné az életet, lehetetlenné az erény és bűn közötti külömbséget, czéltalanná az ember küzdelmeit ... A legnagyobb természettudósok: Volta, Newton, Linné, Leibnitz, napjainkban Pasteur, Hyrtl mélyen vallásos férfiak voltak. Mikor a bölcselkedőknek a világ keletkezéséről egymástól eltérő, ingadozó, legtöbbször káoszszerü doktrínáiról hallok, lelkem boldog megnyugvással keresi fel a milliárd csillagok kimért törvények közt mozgó világát. Az eszem és a szivem azt mondja: itt örök törvény parancsol. Ubi est lex, ibi est legislator. Hol törvény van, ott törvényhozó is létezik. Ez az én Istenem! Ez a mindenható, látó és tudó, ez a jutalmazó és büntető Isten nyilatkozik meg a természet örök törvényében és a lelkiismeret jutalmazó és büntető érzésében. Ki ezt a lelkiismeretet eloltotta, csak a börtöntől való félelmében nem követi el a rosz- szat, mig az istenfélő a rosszat még a rejtekhelyeken is bűnnek tekinti. És az az ember, ki a láthatatlan isteni tekintélynek meghódol, menynyivel inkább hü, igaz polgára a társadalomnak, mint a másik, kit csak a földi hatalom kényszerít a jóra. Nem erőszakolom senkire a hitet, de joggal elvárhatni, főleg a müveit embertől, ne bántsa azokat, kiknek a hit egyedüli, legdrágább boldogságuk. Ne bántsátok a vallást, ezt az egyetlen támaszát a népnek, melyre nehéz sorsában, az ínséges munka és szenvedés közt támaszkodik. A nép nem járhat az élvezetek tündércsarnokaiba, nem élhet a sport, divat, turistaszenvedélyeknek; Lapunk mai száma 16 oldal.
