Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 52. szám. 2. Jöjj le közénk és irtsd ki a pogányt vagy térítsd meg a bűnben fetrengőket! * A »Rák össze n t m i h á 1 y i Községi Kaszinó« a következő nyilatkozatot küldte be a »Magyar Nemzet« szerkesztőségébe: Tekintetes Szerkesztőség! A »Magyar Nemzet« folyó hó 19-iki 296. számában »Kaszinók harcza; Biró a pap ellen« czim alatt egy községünket és kaszinónkat érintő közlemény jelent meg, mely elejétől végig szemenszedett valótlanság és rágalom községünk, kaszinónk és biránk, Hauser Gyula ellen. Idétlen kortesfogás a közelgő biróválasztás alkalmára. Mi nem vitázunk, hanem tisztelettel ide csatoljuk a helybeli izr. hitközség elnökségének fel világosi tó nyilatkozatát s kérjük, mél- tóztassék azt a jelen sorokkal együtt közzétenni. Feltétlenül bízunk a tek. Szerkesztőség igazságszeretetében s védelmét kérjük az álnokul meghurczolt tisztességes emberek számára. Kiváló tisztelettel a »Rákosszentmihályi községi kaszinó« nevében : Baldzsovich Zoltán, Pálfi János, titkár. elnök. A helybeli izraelita hitközség elnökségének nyilatkozata a következő : A rákosszentmihályi izr. hitközség olvasva azt az elejétől végig valótlan és rosszindulatú, czél- zatos közleményt, melylyel valaki a Magyar Nemzet tek. Szerkesztőségének jóhiszeműségével visszaélve, ország-világ színe előtt községünket szégyenletes módon megrágalmazta, — ezennel kijelenti, hogy az abban említett antiszemita mozgalomnak Rá kosszent ni ihályan hire, nyoma sincsen; községünk lakossága példás felekezeti békében él és közös egyetértéssel munkálkodik kezdettől fogva a köz- és egyházi czélokért, az utóbbiakban is mindenkor egymást önzetlenül segítve. A megrágalmazott »Rákosszentmihályi Községi K a s z i n ó«-nak alulirt hitközségi elnök és titkár, számos hitsorsosával egyetemben tagja, ott soha senkit vallása miatt vissza nem utasítottak, ellenben csak néhány hónappal ezelőtt a kaszinó keresztény tagjai a helyben tervezett izraelita templom javára tekintélyes gyűjtést rendeztek s annak 250 koronányi eredményét nekünk átszolgáltatták, Hauser Gyula bíróról a legnagyobb vakmerőség volt ilyen rágalmat kitalálni. Hauser bird éppen úgy nem elnöke a községi kaszinónak, amint nem elnöke Tóth. Kálmán lelkész az ellenkaszinónak, amelyet a közlemény demokratának mondott, de a valóságban kevesebb izraelita tagja van, mint a községi kaszinónak. A biró és a lelkész között pedig semmiféle ellenségeskedés vagy személyes gyűlölködés nem forog fenn. Hauser biró egyénisége és viselkedése mindnyájunk körében évek hosszú sora óta csak tisztelőket szerzett s az őt ért méltatlan támadást a magunk részéről is határozottan visszautasítjuk. A kéményseprés dijait pedig — minden gyermek tudja — a vármegyei szabályrendelet szabja meg s Hauser ellen még soha sem volt panasz, hogy azt áthágta volna. Üres. alaptalan ráfogás tehát, hogy ebben bárkivel is kivételt tenne. Az igaztalan meghurczolás szégyene, mélyen megdöbbent mindnyájunkat s őszintén sajnáljuk, hogy biránkon és községünkön ilyen visszataszító méltatlanság eshetett. Szántó Pál, W e i s z Ignácz, titkár. elnök. TÁRCZA. KÓRHÁZ. »Kedves jó testvér, egy pohár vizet /« »Köszönöm, a jó Isten megfizet.« S mohón iszik a szegény lázbeteg És áldja a jó szivet és kezet. Törött karom hiába szólítod, Amely máskor segitni jól tudott. De minden jó szándékod kárba vész, Ha nem segít ép szív s beteg a kéz. A jó testvér itala feliidit, S a beteg hálásan feltekint. Sóhajt: Uram, hogy én is jót tegyek, Adj ép szivet s egészséges kezet. Gáspár Imre. A Kaficza-kendő. Irta : Haraszthyné Szederkényi Anna. A levegőben örvénytánezot lejtenek a sűrűn alá hulló hódarabok. Valóságos harcz'ot kell folytatni a dühösen ordító viharral, amely csak úgy hasit. Gondolataim fölülnek a tova rohanó szélurfi által megragadott hószán tetejére és elszáguldozom az emlékezet birodalmába. Valamikor régen . . . akkor is ilyen Ítéletidő volt. Mintha most is látnám magam előtt azt a kis szobát. Az ajtó mellett barnára festett faágy, alatta kihúzható kis ágy. Aztán még egy ágy és még egy ágy. Sok kellett. A szoba közepén nagy négy- szögletes asztal, mellette két hosszú lócza. Egyéb semmi. Ilyen idők is jártak valamikor. Úgy szerettem én mégis azt a szobát. Haj, csak most értem meg azt a halvány, sápadt asszonyt, aki annak a háznak a lelke volt. Akkor még annyit keserítettem. Hogyne, mikor annyiszor mondtam napjában : — Mama, tessék kenyeret adni. Jaj de nagyon haragudott olyankor. — Nem fogtok hallgatni. Egész nap egy perezre sem áll be a szátok, mindig csak enni! — Mama, csak egy kicsit tessék adni! — Nekem is . . . nekem is . . . — Adok, adok, nesze. Mindjárt adok verést mindnek. Csak még egy szót halljak. — Igen, kedves mama mindig mérges miránk. Mindig meg tetszik verni, mikor kenyeret kérünk. — Még most is jár a szád? Gyere velem. — Fuj nagyon a szél mama, Igen, más gyermeknek van télikabátja. Farkas Szerénnek is olyan szép van, meg mindegyiknek, nekem meg még egy rongyos blúzt se varrnak. Mégis mindig kint kell járni.
