Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
52 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3 A rákosszentrriihályi villamos vasúi. A rákosszentmihályi villamos vasuí építési engedélyét kiadta a kereskedelmi miniszter. Az engedélyokirat nagyérdekü szövege, — mely minden tekintetben hivatalos megerősítése eddigi híradásainknak, — egész terjedelmében a következő : Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 89.565 | 1909. szám. A budapesti helyi érdekű vasutak részvénytársaság vasúthálózatára vonatkozó és az 1908, évi XXX111. törvényczikkben foglalt egyesitett engedélyokirathoz az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. törvényczik- kek, valamint Ó császári és apostoli királyi Felségének Bécsben, 1909 évi november hó 17-én kelt legfelső elhatározása alapján a magyar királyi minisztérium által a következő III, Függelék adatik ki. 1 §, Ezen függelék erejénél fogva a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaság engedélyt nyer és kötelezettséget vállal arra, hogy budapest—keie- pesi vonalának Rákosszentmihályon létesítendő állomásából kiágazóan Rákosszentmihály község belterületén át Rákospalotáig, a budapest—újpest—rákos- palotai villamos közúti vasút főúti vonalába való csatlakozással létesítendő két vágányu vonalat, valamint ebből kiágazóan Rákosszentmihály község belterületen létesítendő egyvágányú hurokvágányt mint rendes nyomtávú villamos üzemre berendezendő helyiérdekű vasutat, az alábbi feltételek alatt megépítse és azt a bevezetésben idézett engedélyokirat tartama alatt mint vasúthálózatának kiegészítő részeit szakadatlanul üzemben tartsa. 2. §• Az engedélyes részvénytársaság részére a jelen függelék értelmében biztosíttatnak mindazon jogok, melyeket az 1880. évi XXXI. s az ennek kiegészítéséről és módosításáról szóló 1888. évi IV. törvényczikkek a helyiérdekű vasutakra nézve megszabnak. Viszont az engedélyes részvénytársaság a most idézett törvényczikk azon határozatainak, melyek reá mint engedélyesre kötelezettséget rónak, magát feltétlenül aláveti. 3, §. A most engedélyezett vonal építésére s az üzlet berendezésére nézve a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter által egyidejűleg kiadott és a jelen függelék kiegészítő részét képező és üzletberendezési feltételek irányadók, fenntartatván nevezett miniszter részére a jog, hogy ezen építési feltételektől egyes kivételes esetekben eltéréseket engedélyezhessen. 4. §. Az engedélyes társaság köteles a fennálló szabályok szerint elkészített építési terveket (hosszszelvény és helyzetrajz) a jelen függelék keltétől számítandó 6 hónap alatt a többi részletterveket pedig oly időben terjeszti fel két példányban a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter elé, hogy azok a kivitelben alább megállapított határidőre való tekintettel, a miniszter által a kellő időre megvizsgálhatok s jóváhagyhatok legyenek. A késedelem következményei egyedül az engedélyest terhelik. A kereskedelemügyi magyar királyi miniszter a jelen függelékben, az ennek kiegészítő részét képező építési és üzletberendezési feltételekben, vagy az engedélyezési tárgyalásról 1909. évi márczius hó 23-án felvett jegyzőkönyvben foglalt határozatokra, úgyszintén az üzlet biztonságának követelményeire való tekintettel, az előterjesztett terveket átvizsgáltatja s amennyiben az érintett szempontokból észrevétel fel nem merülne, a terveket jóváhagyja, s ha egyéb törvényes rendelkezéseknek is elég tétetett, az építési engedélyt, harmadik személyeknek az 1881. évi XLI, törvényczikk szerinti jogaik érintetlenül hagyása mellett, megadja. Az engedélyes társaság, minden kárpóllási vagy egyéb igény kizárásával köteles a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter által a pálya építése közben, vagy bármikor azután is a fent érintett tekintetekből és alapon kívánt és bár az előzetesen jóváhagyott tervektől eltérő módosításokat és kiegészítéseket is foganatosítani. Ellenben az engedélyes társaság az általa a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter részéről mái jóváhagyott terveknek bármely tekintetből kívánt megváltoztatásához a nevezett miniszter engedélyét mindenkor előzetesen kieszközölni tartozik. A pálya építését az engedélyes társaság ezen — No jó, nem fogsz megfagyni. Aztán anyám felkapta a szép nagy téli kendőt, amely amióta én emlékezem, mindig megvolt. Mikor még a szép nagy diófából faragott szekrény is ott díszelgett a szobában, annak az ajtó fiókjában volt összehajtogatva. Mikor egyszer eltűnt a nagy szekrény — csúnya bácsinak hívtuk azt a gonosz embert, aki elvitte, akkor egy fehér lepedőben volt felakasztva. Úgy szerettünk hosszú rojtjával játszadozni, Titokban befontuk, kifontuk, hozzá simultunk, olyan finom, puha volt, akár csak a Katicza czicza szőre. El is neveztük Katicza-kendőnek. Anyám is úgy szerette. Mindig mondta, mikor fölvette: — Látjátok gyerekek . , . ezt már szegény nagyapátok hozta az egri vásárról. Akkor még volt miből hozni, volt , , . — Anyám, hová megyünk, én már úgy fázom. — Fogelhez. — Jaj, ne menjünk oda anyám. A múltkor olyan csúnyát mondott, mert nem vittem pénzt. — Csak gyere, fiam. És én akkor úgy haragudtam anyámra, mert oda kellett menni, aki olyan csúnyát mondott, mert nem vittem pénzt. Segített a szél is haragudni. Csakúgy fütyült keresztül a fülemen, Ha alá dugtam a kezemet a Katicza kendő alá, megfogtam a kezét anyámnak és éreztem, hogy nagyon reszket. — Fázik anyám ? Rám hagyta, hogy igen. Odaértünk a Fogéi üzlethez. Anyám állt egy darabig, aztán bementünk. Jaj, de haragudott Fogéi ur. Úgy kiabált anyámra, pedig ő szegény olyan halkan beszélt. — Elmehet, elmehet — dühöngött Fogéi u,. Én nem adók egy krajczár árát sem. Nem tartozom a maga pereputtyát kitartani. Koldusok, oszt úgy akarnak élni, mint az urak, mindig falnának. Nincs semmi. Én csak bámultam az én anyácskámra. Hogy kiabál rá ez a Fogéi ur, ő meg hallgat szegényke. Aztán meg, hogy mindig eszünk. Hisz nincs is mit. Anyám levette csendesen meghajlott válláról a Katicza-kendőt, Összehajtotta és odatette a hosszú asztalra. — Itt hagyom a kendőm, kedves, jó Fogéi ur. Csak egy kis lisztet, meg egy kis sót adjon érte . . . hisz éhen halnak ezek a szegény gyerekek. Én úgy megijedtem, hogy szólni sem tudtam, mikor Fogéi ur felkapta és eltette a drága Katicza kendőt... Úgy láttam, anyám is mondani akart valamit, de aztán nem szólt. Fogéi ur kimért lisztet, élesztőt, meg sót. Mikor már az ajtónál voltunk, visszahívott engem és még egy darab kenyeret is levágott és azt mondta : — Jó lesz, mig kisül a másik. Szépen megcsókoltam a kezét. — Kedves mamám, tessék nézni, kenyér, jó, puha kenyér és a szivemhez szorítottam a kenyeret.
