Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. vasárnap, deczember 5. 49. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLAkés KÖZGflZ&flSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTAIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre...........................8 kor Fél évre .................................4 « Ne gyed évre............................2 « EG YES SZÁM AHA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. fi reklám nálunk és egijebüff. Sajátságos jelenség, hogy nálunk Magyar- országon — ellentétben a külföld más államaival — milyen keveset törődik az iparos a nyomdafestékkel és igy közvetve a reklámmal. Pedig aki véka alá rejti az áruját és kellő avatottsággal nem közli a nagyközönséggel, mit készít és mit gyárt: az manapság, bármily szorgalmas, tehetséges iparos légyen is egyébként, éhen pusztulhat. Minden iparos, aki a közönség előtt áruját ismertté óhajtja tenni, körlevelet vagy árjegyzéket készíttet a nyomdászszal. Igen nagy gondot kell arra fordítani, hogy az ilyen czélra szolgáló nyomtatvány csinos, olvasható legyen. Mennél több körlevelet vagy árjegyzéket nyomatunk, annál jobban ismertté lesz műhelyünk és annak áruja. Ne menjünk harmadrendű és olcsó nyomdászhoz, mert ez csak a nyomtatvány rovására esik; ne sajnáljuk megadni a nyomdásznak a kért árat, mert csak jól fizetett, tisztességesen kiállított nyomtatványnyal érhetjük el czélunkat. Ha nem vagyunk jártasak a nyomtatvány megfogalmazásában, bízzuk azt a hozzá értő emberre vagy magára a nyomdászra. Nézzük csak a külföldi államok iparosait, de különösen az amerikait. Nekünk magyar iparosoknak fogalmunk sincsen arról, milyen rengeteg összegeket költenek a nagy ipari államok iparosai reklámra, nyomtatványokra és hirdetésekre. Csak figyelemmel kell kisérnünk a külföldi nagy napilapokat, a belletriszti 1<us és egyéb időszaki sajtót néhány hónapon keresztül és könnyen rájövünk, milyen eszközökkel dolgoznak egyebütt iparosok, kereskedők egyaránt. Vannak nagy czégek, amelyek bizonyos lapnak egy oldalát vagy egy oldalnak jobb-, bal-, felső- vagy alsó sarkát évről-évre bérbeveszik, úgy, hogy a közönség szinte megszokja, hogy azon a helyen csak annak az egy iparosnak vagy a kereskedőnek a reklámját látja és olvassa. De ennek meg is van az a haszna, hogy annak az iparosnak az áruja azért kelendő, mert kitartóan és állandóan a közönség szeme előtt van és bármennyire költ is az iparos vagy kereskedő ilyen reklámra és nyomtatványokra, tízszeresen visszatérül a nyomdafestékre szánt összeg az üzlet bevételében. Hogy fogalmunk legyen róla, milyen mértékben veszik igénybe Amerikában a reklámot, legyen szabad felemlítenem, hogy például magában Amerikában évenkint reklám czélokra sokkal többet áldoznak, mint amennyit a Német-birodalom, Francziaország, Olaszország és Ausztria-Magyarország a hadseregre költenek. A polgárháború előtt csodaszámba ment, hogy a Fairbanks-féle gyár például háromezer dollárt költ hirdetésekre, holott ma ugyanez a gyár évenként hatszázötvenezer dollárt áldoz reklámra. Vagy mit szólunk mi magyar iparosok ahhoz, hogy a nagy newyorki áruházak évenkint négy millió dollárnál többet adnak ki hirdetésekre? Egy csikágói áruház, a Sears, Roebuck & Co, ezég például ezerkétszáz oldalas katalógusokat küldözget szét; egy ilyen árjegyzék két kilót nyom és csupán az árjegyzékek postaköltségére ez a ezég hatszáznegy- venezer dollárt fizet a postának. És nálunk ? Habár az utóbbi időben a viszonyok egy kissé javultak, nagyjában még is úgy áll a dolog, hogy azok a czégek, amelyek a reklámmal élnek (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) silány, olcsó, értelmetlen plakátokkal és reklámokkal árasztják el a hirdető oszlopokat, nyilvános helyeket, pályaudvarokat. Nálunk az az elv, hogy a reklám lehetőleg kevésbe kerüljön, de annál több hasznot hozzon. Hát lehetséges ez ? Aki aratni akar, annak vetni is kell ; aki emelni akarja üzleti hasznát, jövedelmét, annak áldoznia is kell. Nálunk azt hiszik az iparosok, hogy ha egy-két ezer reklámplakátot, vagy három-négyszeri vasárnapi hirdetést megeresztenek: ez már fellendíti vállalatukat. Nagy tévedés. A közönség szemében az a czélra vezető, hatásos reklám, hogy ha kezébe veszi napi vagy mai számunk 20 oldal.
