Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 49. szim. szaklapját, ott találja a megszokott reklámját bizonyos czégeknek egyugyanazon helyen. A folytonos, állandó reklám annyira bevésődik az emlékébe, hogy adandó alkalommal ahhoz a czéghez megy, amely fáradhatatlan a reklámozásban, az ügyes hirdetések változatos közzétételében. Minden iparostársamnak, aki a reklám eszközeivel élni akar, azt ajánlom tehát állandóan, kitartóan vegye igénybe ezt a hasznos propagálását műhelyének. Akár plakátok, akár nyomtatványok, akár hirdetések utján akarja a közönséggel megismertetni áruját, iparczik- keit: csak úgy hozza az meg gyümölcsét, ha évenként nagyobb összeget vesz fel költség- vetésébe erre a czélra és ha szakadatlanul a közönség figyelmét magára irányítja. Mert föltétlenül csak akkor számíthat jó eredményre, ha kitartóan reklámoz és évről-évre többet áldoz erre a czélra. Sokan csakis a rendszeres és okos reklámnak köszönhetik szerzett millióikat. Oelléri Mihály, Egy nyári csillagfényes estén. Egy nyári csillagfényes estén Lestek minket az angyalok, Az ölelésünk megáldották, Ránk szórtak könnyű harmatot Az angyalok, a csillagok. Félve hnzódtak meg mellettünk Fehér falusi házsorok, Az utczaköről minden csillag Fényével csak ránk ragyogott És mind mi bennünk lobogott. TÁRCZA Az ezüstlakodalom. Irta: Peterdi Andor. Kovács jó fizetésű bankhivatalnok volt s nem tartozott a csinosnak nevezett férfiak táborába. Arczára már rárajzolódtak a vénlegények vonalai s bizony a férfi évek is úgy ránehezedtek kopaszodó fejére, hogy kissé hajlottan járt s ha oldalról nézte valaki, láthatta, hogy a háta is gömbölyű a sok gör- nyedéstől, mert Kovács egész ifjúságát az Íróasztal mellett töltötte, mint a számok rabszolgája. Örökké csak számolt, a világot, az eseményeket, az embereket, mindig csak a számok szemüvegén keresztül mérlegelte s ezt a házasságát is a számok idézték elő. Ugyanabban a hivatalban volt egy jóval öregebb kartársa, akinek Juliska volt az egyetlen eladó lánya. A »Fürszt bácsi« — mert úgy szólították fiatalabb kartársai — ki olyan vöről álmodozott, aki mestere a számolás magasabbrendü művészetének s Kovács úgy tudott számolni, ahogy kívüle senki az egész pénzintézetben, Az igazgató, a titkár, a könyvelő, mind Kovácscsal dicsekedtek, ha nagyszerű és gyors számolásról vala szó. Ha valaki egy tételt elhibázott, az rögtön Kovácshoz fordult s egy-két perez alatt meg volt a hiba s a tétel rendben volt. Es miután Fürszt bácsi életfilozófiája az volt, A sötét fákra manók másztak, Megcsörrentek a levelek, Megijedtél — és bújva, hozzám Szorítottad szép, kis fejed. Megidéztük a szellemet. Puha lábnyoma halkan rezgeti, Hallámzott a lombokon. Harmatos ajka megcsókolta A homlokod — a homlokom És elsuhant a lombokon. Azon a csillagfényes estén Lestek minket az angyalok. Az ölelésünk megáldották És minden . .. minden hallgatott: Az angyalok, a csillagok. Branyiczky Dezső, Panasz az annatelepi postai kézbesítés ellen. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! Szives türelmét igénybe véve, olyan mulasztásra hivom fel b. figyelmét, melynek orvoslása a jelen esetben nemcsak a magam, de a t. Szerkesztő urnák is érdeke. Ma, midőn a postai kézbesítés az országban, de főként a székesfővárosban és környékén annyira tökéletes, hogy egy Bécsben este 9—10 órakor feladott levelet Budapesten lakó czimzettje már másnap d. e. kézhez vesz, ismételten megtörtént velem, hogy itt a fővárostól alig háromnegyed órányira leveleimet három, sőt négy napi késedelemmel veszem kézhez hogy egész ember csak az lehet, aki nagyszerűen tud a számokkal bánni, tehát az embeii ideál szim- bolumaképen Kovács lebegett lelki szemei előtt. A hivatalos órák alatt pedig, ha Juliskája jutott eszébe, önkénytelenül Kovácsra is gondolt. Heteken át tépelődött magával s nem tudta, miként fogja meg az ostor nyelét; valami formát szeretett volna kitalálni, egy ürügyet, amelylyel meghívhassa magához Kovácsot s bemutassa neki Juliskát, az ő szépséges eladó leányát. Valami babonás hit élt benne s ez súgta neki, hogy nemsoká)a ő lesz Kovács apósa, az ő leánya megérdemli, hogy egy »egész ember« legyen a férje, hiszen annyi pénzt áldozott a neveltetésére, zongorázni taníttatta és tökéletesen bírja a franczia nyelvet. Ilyen müveit teremtésnek csak Kovács lehet a férje és a világon senki más. Mialatt igy tárgyalt magával, folyton azon törte a fejét, hogy is lehetne Kovácsot meghívni, hogy lássa szemtöl-szembe a szemefényét, hátha lesz belőle valami. Néha úgy kínozta szegény öreg fejét, hogy a verejték kicsapott a homlokán. Egy délután aztán végre megjött az a várva- várt ötlet, Már alig várta, hogy haza mehessen és megbeszélje feleségével a manővert s ötletét oly nagyszerűnek találta, hogy örömében majd kiugrott a bőréből. Hivatalnoktársai észre is vették Fürszt bácsi szokatlan jókedvét s bizalmasan megjegyezték :
