Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-21 / 47. szám
2. RÁKOS VIDÉKE _____47 szám ki sérésére s a hallgatók buzgalmának ébrentartása végett szíveskedjék az ottani lelkész, jegyző stb. urakat felkérni. 6. Az oktatás tárgya : az olvasás és irás, valamint a számadásban az ezres számkör négy alapműveletében az elemi képzettség elsajátítása. Ezenkívül más időpontokban, lehetőleg heten kint egyszer nemcsak az analfabéta tanulóknak, hanem lehetőleg a község összes lakosainak, történelmi, valláserkölcsi tárgyú vagy gazdasági ismeretekről szóló népies előadások tartandók úgy a tanfolyamot vezető tanító által, mint az erre felkérendő lelkész, jegyző stb. urak által. Alkalmas felolvasásokat tartalmazó könyvet az Országos Magyar Iskola-Egyesület fog küldeni deczember havában. 7. A tanfolyam czéljaira az iskolánk helyiségeinek átengedése iránt a szükséges lépések megteendők. Állami és községi iskolákra nézve előre kijelentem, hogy a tantermek igénybe vehetők. 8. A tanfolyam befejezésekor hozzám jelentés teendő, amikor vagy magam személyesen, vagy megbízottam utján az eredményt meg fogom vizsgálni s arról az Országos Magyar Iskola Egyesület és az Országos Köz- művelődési Tanácsot értesíteni fogom. 9. Akik a tanfolyamot sikerrel elvégzik, azok aláírásommal is ellátott bizonyítványt fognak kapni. 10. Az Országos Magyar Iskola Egyesület minden egyes tanfolyamon résztvevő analfabéta számára egy darab ábécés könyvet, 10 irkát, 1 tollszárat, 5 tollat, 2 irónt fog küldetni a tanfolyamot vezető tanító czimére. 11. A tanfolyamot vezető tanító minden olyan analfabéta után, ki a tanfolyamon részt- vett és azon az irás-olvasás, valamint a számolás elemi képzettségét sikeresen elsajátította, 3-3 korona díjazásban fog részesülni. Ahol a létszám aránylag csekély, ott megfelelő méltányos összeg fog megállapittatni — tekintet nélkül a résztvettek számára. Különösen kiemelem, hogy a kiváló sikert elért tanítókat más jutalmazásra és elismerésre is javaslatba fogom hozni. 12. A tanfolyam szervezése alkalmával nyert tapasztalatok a jövőben leendő értékesítés czéljából velem közlendők. Nemes a czél, melyet az Országos Magyar Iskola Egyesület maga elé kitűzött, de még nemesebb és fáradságosabb a munka, amely tanítókra vár. Tapasztalva és ismerve azonban tanítóink lelkességét és ügybuzgóságát— előre is bízom abban, hegy ezen hazafias munkától visszariadni nem fognak, ellenkezőkép lelkiismeretes munkásságukkal oda fognak hatni, hogy az Országos Magyar Iskola Egyesület elismerésre és a várható jutalomra méltónak bizonyuljon. A múlt évben az ország számos vármegyéjében sikerrel oldotta meg a tanítóság az általa örömmel magára vállalt feladatot. Merem hinni, hogy Pest—Pilis—Solt—Kis---Kun vármegye tanítói a többiek mögött nem fognak háttérben maradni, sőt mint az ország első vármegyéjének tanítói jó példájukkal e tekintetben is legelői igyekeznek járni. Ep ezért ismételten kérem a gondnokságot (Iskolaszéket,) hogy ezen felkérésem kézhezvétele után szíveskedjék a szükséges intézkedéseket megtenni az analfabéta férfiaknak a szervezendő tanfolyamra való beírása iránt T á R c z A. Dicsőség boldogság nélkül. Abban a kis városban, ahol Gáthy Agnes nevelkedett, mind ösmerték egymást az emberek. Kevés dolguk volt, még kevesebb szórakozásuk, igy hát abban lelték legnagyobb örömüket, hogy egymás dolgai iránt érdeklődtek, pletykáztak, intrikákat szőttek, szerelmeseket összeboronáltak, hitvestársakat szétválasztottak és jobb ügyre méltó buzgósággal munkálkodtak azon, hogy valami valahogy titokban ne maradjon, rendszerint olyasmi, amihez senkinek sem volt köze, csak éppen annak, akit érdekel. Az öreg Gáthy Sándornak négy leánya volt. Ők nem is laktak tulajdonképpen a városban, hanem künn azon a kis birtokon, ami az ősök nagy birtokából maradt. Az öreg Gáthy megőrizte ezt a darab földet, napestig dolgozott, talán szerzett is volna hozzá, ha nincs olyan nagy családja. De ez nem okozott neki gondot, bálványozta a feleségét, nagyon szerette gyermekeit s neki minden öröme igazán csak abban tellett, hogy ezekhez a körülményekhez képest jólétet és biztos jövőt szerezzen. A biztos jövőt pedig nem abban találta, hogy a leányait minél előbb férjhez adja, hanem abban, hogy ha ő behunyná a szemét, az özvegye meg az árvái, ha takarékoskodnak, holtuk napjáig megélhessenek azon a bizonyos földön. A Gáthy leányok szépek és kedvesek voltak. A városi meg a megyei fiatalság legyeskedett is körülöttük, de hát ezek a fiatal urak, amikor azután házasságra kellett gondolni nemcsak az ideáljuk szemébe kacsingattak, hanem sandán belepislantotlak a telekkönyvbe is. Mindig négy darabra osztották a Gáthy birtokot és a számadást úgy végezték: ami egy családnak elég, az négy családnak kevés. Gáthy Ágnes, aki nem volt ugyan a legidősebb ieány, jól látta ezt és maga sem tudta miért, nem bírt úgy cselekedni, mint a nővérei, akik bizony szívesen látlak minden valamire való udvarlót. Am azért Ágnesben is megmozdult a szív, de ő úgy hitte, hogy ha már a fiatal urak olyan okosnak, hogy számolgatnak, lesz neki is annyi esze. Hát igy esett. A megyebálon sokat tán- czolt Seregi Pistával az öreg tönkrement Seregi Gáspár jogász fiával. Az öreg Seregi iktató lett a megyénél, amikor egy szép napon, pergő dobszóval kihúzták lába alól az ősi földet. A Pista fia csinos gyerek volt. Az öreg csak azért járatta az egyetemre is, hogy majd ha a gyerek végez ur legyen a vármegyében, úgy mint az apja volt valamikor. Seregi Pista beleszeretett Ágnesbe, húsz esztendős szivének rajongó, ideális érzésével. Agnes, akinek tetszett a fiú, úgy gondolkozott, hogy ebből a gyerekből lesz valami, különösen akkor, ha elvonják a tivornyázó
