Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-19 / 38. szám
IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. szeptember 19. 38. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TrtRSflDflLni'és KÖZGfiZDflSflGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK-EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMJHÁLYl SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY» IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ár : Egész évre .... 8 kor Fél évre . . . 4 ,, Rákosszentmihály, 1 Felelős szerkesztő : Negyed évre ... 2 EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Rákosi-út 47,- \ ■ BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 till ér Gondolatok a párviadalról. Irta: Wlassics Gyula dr., v. b. t. t., a közigazg. bíróság elnöke. A büntető törvénykönyvek „párviadal“ fejezete a legnagyobb czáfolat azon theoretiku- sok ellen, kik azt álliiják, hogy a büntető törvénykezésben a „legalitás“ elve győzedelmeskedik. Ez a fejezet a világ minden törvényhozásában éppen ellenkezőleg azt állitja, hogy a büntető törvénykezés terén az „Opportunismus“ bőven érvényesül. Párviadalról csaknem mindennap hallunk, de ha a bűnügyi statisztikát nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a párviadalok legcsekélyebb része kerül bűnvádi eljárás elé. Ez az opportunizmus tultengése. Vagy nem feltünő-e, ha a százakra menő párviadalok közül nálunk átlag 20—22 lesz évenkint büntető eljárás tárgya A „hivatalos társadalom" és a „nem hivatalos társadalom" összeütközése ennek az oka. A hivatalos társadalom, más szóval : az állam, pálczát tör a törvényben kifejezett nemzeti akaratban a párviadal fölött. A nem hivatalos társadalom, tehát a „sociates“ a maga felfogásában egyé- nenkint, de csoportos szervezeteiben is nem csak védi, de oly jogosultságra emeli, hogy a párviadal a „sociates“-ban élő ember elen- gedhetlen föltételeként jelentkezik. Ez az Írott törvény és a társadalmi előitéletben nyilvánuló szokás között tátongó antagon fölfogás teljesen kétségessé teszi a párviadal fejezet terén a törvényben kifejezett „nemzeti akarat“ komolyságát. Teljesen lerontja a büntető eljáráshoz fűzött államfentarló czélok komolyságát. De egyúttal nagy tanulságot is szolgáltat, mert mindenkinek „ad oculos“ bizonyltja be azt. hogy a társadalmi erő győzedelmeskedik az állami erő fölött a társadalom világnézete az Írott jog fölött, pedig végkövetkezésében az állam se más, mint a szervezett társadalom. Azonban inkább sértjük meg az.íállam törvényét. inkább szenvedj-ük a legsúlyosabb bünJlai számú tetéseket, mintsem hogy megsértsük a társadalmi, elvet. És ebből származik : hogy az állami hatalom is simul a társadalmi felfogás erejéhez és éppen nem veszi komolyan a legalitás követelményeit. Inkább a párviadal üldözésénél az opportunizmus tág köpenye alatt nyugodni hagyja a legtöbb esetben az „állami akarat“ érvényesülését. Itt szabálylyá egyenesen az opportunizmus elve lesz és nem a legalitásé. Mig ennek rendszerint ellenkezőképen kell állania. Az opportunizmus csak mint kivétel bir bizonyos föltételek mellett létjogosultsággal a bűnvádi per területén. Azt talán senki sem állíthatja, hogy az államhatalom szervei épugy rosszalják a párviadalt, miként ez a rosszalás a törvényben jut kifejezésre. Ellenkezőleg lehetőleg kikerülik a felelőségre vonást. Midőn a katonai állás kötelességgé teszi a fegyveres elégtételt, midőn az országgyűlés tagjai nyíltan az országnak törvényhozásra rendelt tanácsában ünnepélyesen kijelentik, hogy egyik vagy másik apró személyeskedésért fegyverrel fognak elégtételt venni, midőn miniszterek arra az időre, mig párbajoznak, „lemondás alakjában engedelmet kérnek a fegyveres elégtételre, midőn a bevégzett bűncselekmény után a legtöbb kiválóbb állású egyén kegyelmet, sőt pertörlést is nyer : talán senki sem állíthatja, hogy az államhatalom tényezői komolyan őrködnek a törvény parancsához fűzött érdekek fölött. A törvény tekintélye, a törvény iránt tartozó tisztelet értéke az értéktelenségig sülyed, mert a tilalom komolysága helyett a tilalom játékszerével állunk szemben. Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy ameddig a hivatalos társadalomnak a törvényben kifejezett nemzeti akarat parancsa és a nem hivatalos társadalmi felfogás ethikája között kellő összhang nincs, addig a párbajveszély kiirthatlan. Ennek a társadalmi ethikai felfogásnak harmonikus kimunkálásában van létjogosultsága a párbajellenes szövetkezetnek. ^ Ámde nem apró törvényhozási intézkede- sek indítványozásában, vagy éppen a szigorú k 12 oldal.
