Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 4. szám nagy áldozatokkal erre a vidékre jobbjaink pazaroltak. Igaza van a főkapitánynak; csakugyan iszonyú veszedelem lenne ránk nézve, ha romlott elemek lepnék el helységeinket. A R á k o s vidéke ebben fokozottabb védelemre szorul. Ez alakulásánál fogva egészen más, mint a főváros egyéb környéke. Ami telepeink, helységeink közönsége egyrészt a főváros közép osztályú, művelt lakosságából kerül ki, másrészről módosabb közép osztályú lakosainak kedvelt nyaraló helyéül szolgál. Nincs a főváros környékén intelligensebb község vagy telep, mint a mieink. Ezért szép a mi vidékünk s ezért viseli magán mindenütt a kultúra bélyegét. A lakosságnak részint üdülés czél- jából, részint a jó levegő, szabad tér, kert, egészségi szempontból megfizethetetlen előnyéért, részint takarékosságból telepedett le itt. De csak azért, mert olyan, amilyen ma. Ha más lenne, — ha ellepnék a zagyva elemek, ha megszállaná a máshonnan elzavart söpredék — elvesztené vidékünk a mai különleges jellegét s elvesztené a mai közönségét és elvesztené ezzel a fejlődésnek további előfeltételét vagyis elvesztene mindent, elpusztulna, tönkre jutna minden. Életbevágó, súlyos igazságokat mondott rólunk B o d a főkapitány jóindulata s e pillanatban nem tett jobb szolgálatot nekünk senkisem. Nekünk meg az a fontos kötelességünk, hogy megnyílt szemmel, éberen kövessük kitűnő útmutatását és résen legyünk a magunk érdekének védelmében. A közel jövőben úgyis időszerűvé válik sok mással együtt ez a kérdés is minálunk. A villamos vasúti közlekedés ugyanis kétségtelenül nagy fellendülést, nagy beözönlést idéz majd elő minálunk. Akkor kell majd igazán ébernek és körültekintőnek lennünk, hogy vidékünk mai jellegét megőrizzük. Okvetlenül támadnak majd itt is nehézségek. Még lehet idő, hogy mi magunk is oda jutunk, hogy hasonló kérelemmel kell járulnunk a felsőbb hatósághoz. Milyen megnyugtató tudat, hogy egy olyan jóakaróra támaszkodhatunk, mint Boda főkapitány, aki nem bürokratikus sablonnal intézi dolgait, hanem bele lát a dolgok melyére s megérti a helyzetünket, megbecsüli a küzdelmünket, a munkánkat, a törekvéseinket. Uj kanonok. Csáky Károly gróf váczi püspök D r i e n Ignácz m ogyor ó d i plébánost a váczi székesegyház tiszteletbeli kanonokává nevezte ki. A szép kitüntetés érdemes egyházi férfiút ért. Az uj kanonokot mindenfelől szívesen üdvözölték. Személyi hirek. P a u 1 h e i m József és B a r t o 1 f y János, a mátyásföldi társaság kiváló tagjai hétfőn, több heti üdülésre Mentone ba utaztak. Rákosszentmihályi kör. A r á k o s s z e n t m i h á- 1 y i kör választ tn ány a P á 1 f i János elnöklete alatt ülést tartott, melyen a folyó ügyek elintézésén kívül kimondották, hogy a kör fejlesztése ügyében már elvben elfogadott terveket a legsürgősebben végrehajtják. A kiküldött bizottságot kiegészítették, úgy hogy most tagjai: Schvarczl József, Hauser Gyula, Krenedits Sándor, Kiss Fe- rencz, K 1 i m k ó Pista és K o r i g e r Ágost. A kiküldöttek eljárásukról legkésőbb január 30-án beszámolni kötelesek. — A választmány elhatározta, hogy f e b r u á r 6-án, szombato n. házi estélyt rendez, melynek nagyszabású kabaré-műsorát K origer Ágost gazda állítja össze és rendezi. Közigazgatási bizottsági ülés. Pestmegye közigazgatási bizottsága ülést tartott Gulner Gyula főispán elnökTARCZA. Az átlyukasztott csákó. Irta : Prém József A bazini kastélyban sok műkincs és családi emlék közt egy átlyukasztott csákó is szerepel. Nem valami különös föveg, csak olyan, mint a Czobor-féle huszárezred minden egykori tágjáé volt, De amikor kérdi az ember, miért őrzik : igen büszke feleletet kap. — Nem is emléktárgy ez. Több, sokkal több ! Valóságos ereklye. — Ereklye ? Ez a rongyolódó csákó ? — Az bizony. A magyar becsület, a nemzeti büszkeség, a hazai virtus védelmének ereklyéje. Amikor először láttam azt a csákót, kíváncsian néztem és érdeklődéssel tudakoltam a történetét . . . Szép asszony bűvös szeméről, egy udvari bál éjszakájáról, egy tüzes csárdásról és egy élet pusztulásáról szól ez a történet . . . Hej, de híresek is voltak annak idején a Czo- bor huszárok! Azóta se láttunk olyan ezredet, Bécs város szép asszonyai, szép leányai csak úgy reszkettek a daliás tisztjeiért. Sok nyalka magyar legény hódított akkor a császárvárosban és nem egy házasság jött létre az udvar közbenjárására. De galiba is volt elég. Félelmes ‘hírben állt az ezred. Minden közlegénye hires verekedő. S a tisztek nem tűrték, hogy bárki görbe szemmel nézze a magyart. Hát még az udvarlásban milyen rettegett volt a hadnagy, főhadnagy és kapitány, de még az őrnagy is ! Minden szép asszonynyal megáldott férj óva húzódott a Czobor huszároktól, nehogy baj essék a házasélete nyugalmában. Az összekocczanások napirenden voltak. Párbajra azonban ritkán került a dolog, mert a Mária Terézia előtti korszakban roppant szigorúan büntettek mindenkit, aki fegyverrel kezében védte a becsületét. Jaj volt annak, aki a tilalmat áthágta. Száműzetés, de sőt halál is várt a vétkesre. Ám a Czobor huszárok fittyet hánytak mindenféle szigorú rendeletnek. Szembeszálltak azok még az ördöggel is, hát hogyne mertek volna kikezdeni holmi udvari auktoritások irkafirkáival ! A kiváltságot még Czobor Adám. az ezred korábbi vitézlő parancsnoka szerezte meg. Egy ízben felvette ragyogó szép ruháját, felkötötte hadverő kardját és beállított a császári udvarba. Egyenesen az uralkodó elé járult és igy szólt: — Felség! Esedezem: Ne terheltessék az ármádia vezetőinek kivételt tenni az ezredemmel. Tisztelem, becsülöm a regulát, de ami igaz, az igaz és keservesen igaz az. hogy katonát nem czélszerü fékezni a virtusának kifejtésében. Aki huszár, az verekedjék, Felség! nemcsak akkor, ha háború van, de akkor is, ha becsülete követeli. Hm büntessék azt, aki megszegi az udvari tilalmat, de én sem tűrök egy pillanatig olyan tisztet az ezredemben, aki foltot tűr a bátorságán. Azért van kard az oldalán, hogy védekezzék, ha támadják s ha ő támad, akkor
