Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

4. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. lésével. Peíri Mór tanfelügyelő jelentette, hogy a közoktatásügyi miniszter a múlt hónapban 6178 ko­rona államsegélyt engedélyezett a községi és feleke­zeti tanítók fizetésének és korpótlékának kiegészíté­sére. A tanfelügyelő előterjesztésére a bizottság Al­berti, Boldog, Kerepes, Mogyoród, Pilisszentiván, Ráczkeve, Sári, Sződ, Váczbatthyány, Váczhartyány és Zsámbék községeket gazdasági ismétlő iskola szer­vezésére kötelezte. Cottely Ernő pénzügyigazgató jelentette, hogy deczemberben egyenesadó fejében 908.955 korona 55 fillért fizettek be, vagyis 81,510 korona 4 fillérrel kevesebbet, mint az előző év de- czember hónapjában s az adóhátralék ez idő szerint 2,825.926 korona 78 fillér, Fazekas Ágoston alispán felterjesztést intézettAndrássy Gyula gróf belügymi­niszterhez s a közigazgatási bizottság határozatához képest kérte, hogy Erzsébetfalva, Csepel és Soroksár községekre terjessze ki a budapesti államrendőrség hatáskörét. Okot erre a környék közbiztonsági álla­potai szolgáltattak. A belügyminiszter a dolgot Boda főkapitánynak adta ki véleményadás végett. A fő­kapitány azonban nem támogatja a kérelmet, mert az a véleménye, hogy a rendőrség határkörének ilyen módon való kiterjesztése Rákosszentmi­hály közbiztonságának megromlását okozná, holott a főkapitány községünket és környékét olyan értékes nyaralóhelynek és alkalmas lakóhelynek tartja, mely­nek jövendőjét nem szabad koczkára tenni. A főka­pitány a fővárosi államrendőrség hatáskörét a fővá­ros egész környékére óhajtaná kiterjeszteni, ami azonban 600.000. korona évi többlet kiadást jelentene. Ezt a hatalmas összeget egyelőre nem igen hajlandó feláldozni kormányunk a kétségtelenül derék czélért s igy a terv megvalósítását a közel jövőben még nem remélhetjük. Február 6. ARákosszentmihályiKör feb­ruár 6-ki kabaré házi estélye egészen különleges és min den izében vig szórakozást igér a kör tagjainak és ven­dégeinek, kik az érdekes mulatság iránt már is rend­kívüli érdeklődést tanúsítanak. Tudvalevő dolog, hogy nálunk a divat kormányoz mindent. így kapták fel a kabarét is és néhány év óta minden mulatság vagy estély, kabaré néven csábítja a közönséget, a nélkül, hogy a kabaré zsánerét egy porczikájában is megközelitené, A kör vezetősége most arra tö­rekszik, hogy végre hamisítatlan, igazi, jellegzetes kabarét mutasson be közönségének, de tisztán csak műkedvelőkkel és bár tréfás, pajkos, intimus hangú műsorral, de a jó Ízlés és erkölcs szigorú keretei kö­zött. A vállalkozás igen nehéz, ami sorsának érde­kességét tetemesen fokozza. Az estélyt az Enge I- b recht vendéglő helyiségeiben tartják meg s a meghívottak 1 kor. 50 fillér belépődíjat fizetnek. Rákosszentmihályiak Gödöllőn. Hétfőn délután R á- kosszentmihály község vezetősége részéről Hauser Gyula biró, Krenedits Sándor főjegyző, Kubinyecz Samu Lajos törvénybiró, Pá 1 fi János Schvarczl József, Wayand Károly képviselő- testületi tagok és Balázsovich Zoltán a »Rá­kos Vidéke« szerkesztője teljes csendben átrándultak Gödöllőre, hogy ott egyebek közt a villamos világítást újból tanulmányozzák. A társaság nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a gödöllői világítás mindenben megfelelő, sőt sokkal szebb, mint a főváros környékén levő egyéb községek villamos világítása. A tanulmányi kirándulás czélja az adatok és tapasztalatok gyűjtése volt, a melyeket annak idején, a mikor a községünk közvilágításának kérdése napirendre kerül — kívánnak értékesíteni a nagyfontosságu ügy javára. A bizottság a tanulmányo­kat folytatni fogja. A «Rákosszentmlhályi iskola egyesület» január hó 24-én, vasárnap d. u. 4. órakor tartja 1-ső közgyűlé­sét a volt Bürgermeister-féle vendéglő helyiségében. A közgyűlés alkalmával tagsági dijakat is lehet fi­zetni. Pestvídéki esküdtbirák. A pestvidéki törvényszéken az 1909. évre a következő esküdtbirákat sorsolták ki a rákosszentmihályi lakosok közül: R e n d e s tagok: Balázsovich Zoltán, Dobsa Miklós, Fai kas Elek. Her- czeg József, Király Sándor, Lukáts István, Mayer Oszkár, Sipos György, Szabó József. Póttagok: Cseh Sándor, Lindner Károly, Modi Lajos, Wagner József, A jegyzők Zachár Kálmánnál. Zách ár Kálmán tekintélyes gödöllői ügyvéd, az ottani függetlenségi 48-as párt elnöke a hétfői katonai sorshúzás alkal­is bizonyára oka van rá a Czobor huszárnak. Az uralkodót meglepte ez a bátor föllépés és az ezredes vidám ábrázattal hagyta el a császári palotát. Azóta kedvükre verekedhettek a Czobor-huszá- rok s amikor gróf Pálffy János került az ezred élére ez a harczi kedv szinte lángot vetett köztük. Mert vitéz volt és elszánt ember Pálffy. Egy­szerű katonának ismerte még akkor mindenki és senki sem merte sejteni, legkevésbbé tán ö maga, hogy néhány év múlva fölfelé ragadja a sors ha­talma és egykor Magyarország hires nádora lesz. Húsz éve? sem volt, amikor már a kapitányi rangot kapta, még pedig Bécs ostrománál. Olyan bátran harczolt a vasasezredében, hogy mindenki csodálatát vivta ki. II. . . . Fényes udvari bált rendeztek a császári pa­lotában. Összegyűlt a szép ország sok szép és elő­kelő hölgye. De legszebb volt Kaunitz Eleonóra grófnő ; sugár, magas termete, sötétkék szemei, feje­delmi tekintete, mesébe illő, hullámos, ragyogó haja és arczának üdesége, szoborszerü szabályossága he­teken át alkalmat adott a bécsi poétáknak és udvari dilettánsoknak, hogy szonetteket, magasztaló madri­gálokat zengjenek róla . , . És hogy tánczolt a gyönyörű Eleonora! Kört formáltak a vendégek, ahol tánczosával megjelent az óriási teremben. Nem mérkőzhetett vele senki, csak egy asszony, egy magyar asszony, aki még szebb volt, mert irigység sem lakozott szivében : Pálffy János grófné... Csodálta az urát és nem bánta, ha másnak is tette a szépet. Ó biztos volt a maga dolgában ! De lehe­tett is. Mert szeretni, csak a feleségét szerette a pa­rancsnok. A terem közepén egymás mellett állt a két bájos asszony és fogadták a hódolatokat. Oly szépek voltak, hogy maga az uralkodó is tágra nyílt sze­mekkel nézte őket. Magához is intette az öreg Kaunitz grófot: — Charmante ! Ilyen lány ! Nincs büszkébb apa a birodalomban ! Aztán a daliás Pálffyhoz fordult a felséges ur : — Magnifique ! Ilyen feleség ! Van-e boldogabb férj összes alattvalóm közt ? Az apa és a férj boldog mosolylyal és jobbágyi hódolattal fogadták a kegyes bókokat. Észre se vet­ték, hogy egy előkelő ur lépked a két ünnepelt dáma felé s zavarja a szép csoportot. — Ki az? — kérdezte az uralkodó, mielőtt hosszunyelü szemüvegét arczához emelte, hogy job­ban lásson. Kaunitz sietett az alázatos válaszszal: — A württembergi herczeg . . . János Frigyes Ófensége . . . Pálffy e szavakra elkomorodott. A württembergi herczeg már szétválasztotta a két hölgyet... Hol az egyiket, hol a másikat nézte, szemük közé vigyorgott fehér arczával, vereses fejét mozgatta és mindenképen kellemeteskedni igyekezett. Az udvarlók mély tisztelettel hátravonultak az ural-

Next

/
Thumbnails
Contents