Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. vasárnap, január 24. 4. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLnRés KÖZGAZDASÁG» HETILAP RÁKOSSZENTAIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLV1 SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI PART A RSU L AT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZ ENTMI HÁL Yl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rakosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .......................8 kor Fé l évre.............................4 < Negyed évre........................2 « EOYES SZ ÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petltsor ára 20 fillér. H főváros környékének rendőrsége. Pestvármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén nagyfontosságu kérdés került szóba, amelynél érdemes egy kissé időznünk s az ügyet élesebb világitásba helyezve, szük­séges a magunk álláspontját megszilárdítanunk. Kispest község kezdeményezésére tör­tént, hogy a vármegye feliratot intézett a bel­ügyminiszterhez, kérve, hogy Kispest, Sorok­sár és Erzsébetfalva községekre terjeszsze ki a székesfővárosi m. kir. államrendőrség hatás­körét, mert e községek közbiztonsága mai ál­lapotában nem kielégítő és a fővárosra nézve sem lehet közömbös, hogy a közvetlen rend­őri ellenőrzés segélyével a tőszomszédsága meg ne tisztuljon azoktól a kétes vagy sokszor már nem is kétes elemektől, akik manapság megszállva tartják. A vármegye az érintett vi­dék érdekében magáévá tette a kérelmet, úgy gondolkozván, hogy ahol a métely jelentke­zik, ott a tisztitó orvosság helyén való s a fővárosi rendőrségtől az óhajtott eredményt méltán elvárhatjuk és jó hírneve alapján jog­gal remélhetjük. Közigazgatási szempontból pedig nagy nehézségeket ez a megoldás nem okozhat, mert már Újpest példája megfe­lelő Útmutatásul szolgál. Igen természetes, hogy az érdekes ügy­ben elsősorban is kikérték B o d a Dezső budapesti főkapitánynak a véleményét. A do­log reánk nézve itt válik érdekessé. Ugyanis a főkapitány nyilatkozata egy igen nagy igaz­ságot tár elénk és egy igen értékes tanulság­gal ajándékoz meg. A főkapitány a kérelem teljesítését nem javasolja és ezt a vélemé­nyét velünk, Rákosszentmihálylyal és környékével okolja meg. Kétségtelennek mondja, hogy ha a rendőrséget a folyamodó községekre kiterjesztik, a kellemetlen alakok csakugyan odébb állanak arról a környékről. De vájjon hova mennek ? Mert, hogy a fő­város környékéről, erről az elsőrangú préda­állomásról nem mondanak le egykönnyen, az bizonyos. Eljönnek oda, ahova a rendőrség mai számú sújtó keze és éber szeme elöl még elmene­külhetnek. Eljönnek a Rákos vidékére. Meg­szállják Rákosszentmihályt és kör- n y é k é t. Ezt pedig nem akarja feláldozni a főkapitány. Ezért azt kivánja, hogy vagy a főváros egész környékére terjeszszék ki a fővárosi rendőrséget vagy ne terjeszszék ki Kispestre és vidékére sem. Hálás köszönetét kell nyilvánítanunk B o d a Dezső főkapitánynak ezért az okos, mélyre­ható és figyelmes felfogásáért. Nem igen szok­tuk meg nagyjaink részéről az ilyen igazán lekötelező gondoskodást és figyelmet. Hosszú éveken át nem igen akartak észrevenni bennün­ket s a legutóbbi egy-két év előtt alig is ismertek bennünket a felettünk vagy rajtunk kívül álló tényezők. A legkisebb dolgainkat is nagy zaj­jal, könyörgésekkel, küldöttségekkel kelleit ki­vívnunk. A legutóbbi években tapasztaljuk egyre növekedő örömmel, hogy a helyzet megváltozott. A Rákos vidéke megkapta azt a helyét a köztudatban, amely megilleti s kivívta azt a figyelmet és jóakaratot, amelyet megérdemel. Az utóbbi években ismételten nyílt alkalmunk, hogy ezt megállapíthassuk és fennen hirdessük. De a múltak emléke any- nyira közömbössé és keserűvé tette már a saját közönségünket, hogy maga sem akarja elhinni a változást és akárhányszor optimiz­mussal, túlzó rajongással vádolt bennünket, midőn egy-egy feltűnő alkalommal ilyesmire rámutattunk. Köszönet és hála B o d a fő­kapitánynak ezért a hatalmas, imponáló tanu- ságtételért, amelylyel nemcsak bennünket kö­telezett le, hanem igazán újabb bizonyságát adta annak a kiváló hivatottságnak is, amely­lyel magas és nehéz állását olyan sikerrel tölti be. Budapest székesfőváros főkapi­tánya körültekintő gondossággal törődik vidé­künknek olyan életbevágó érdekével, amelyet mi magunk alig vettünk észre s tiltakozik, megvédelmez egy olyan veszedelem ellen, amely csendben és váratlanul törhetet volna ránk s talán romba döntött volna minden munkát, amelyet lelkesedéssel, szeretettel és k 16 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents