Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
IX. évfolyam. Rákosszentmihálv lono ___ • Tf tRSnDflLÁKés KÖZGfiZbflSflGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihliLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. • MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK'EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR, RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK" ÉS HITELSZÖVETKEZETÉ, A RÁKOSS2ENTMIHALYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VASÁR NA P. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre.......................8 ko> Fél évre ...... 4 « Negyed évre.......................2 « EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. A közönség érdeke. Sehol a föld kerekségén olyan alárendelt szerep nem jut a közönség érdekének, mint éppen Magyarországon, itt is leginkább Budapesten. Ezt a szomorú, de feltétlen határozottsággal tett állítást széleskörű tapasztalatok teszik kétségbevonhatatlanná, keserű tanulságul minden magyar emberre nézve. Azt mondják, a hiba megismerése egymagában fél orvosság. A magyar ember rettenetes közömbösségére és határtalan türelmére vall, hogy amikor alaposan megismerte is a hibákat, orvoslásukkal nem törődik, hanem mint a béketürő birka, szenved tovább mozdulatlan tétlenségben s legfeljebb nagy- néha tehetetlen panaszkodásra nyitja ajkait. Mert az tisztára lehetetlen, hogy a mi közönségünk ne éljen annak a tudatában, hogy ezen a földön, világon minden elébbre való, csak éppen a közönség érdeke, a közönség kényelme az a semminél is kevesebb nyomorult nulla, amelynek létezése lehetőségéről se akar tudomást venni senki, de senki, még maga a nagyközönség sem. így van ez nálunk az egész vonalon mindenütt és mindenben. Vagy beszéljünk a goromba, durva, szófukar és szivességtelen hivatalokról, ahol még álmukban sem ismerik azt az igazságot, hogy nem közönség van a hivatalokért, hanem a hivatal van a közönségért és a félelmetes hivatalnok tulajdonképen a közönség szolgálatára rendelt személy, akár csak — triviális hasonlattal élve — a boltban a kereskedő segéd ? Tisztelet a kivételeknek s készséggel elismerjük, hogy számuk örvendetesen egyre szaporodik, — bizony nagyon, de nagyon sok helyen így van ez ma is ! És ahol nincs igy, ahol a tisztviselő egyénisége eny- hiteni igyekszik az ügyes-bajos dologban járó polgár vigasztalan helyzetét, — ott is illuzó- riussá tesz mindent a hivatalos eljárásban uralkodó rendszer, mely hijján van minden praktikus érzéknek, minden józan egyszerűségnek és minden szives előzékenységnek. /T\ai számi Hiszen például, ha valaki a legegyszerűbb dolgát akarná elintézni a vámházban, — holott ott most a legtöbb hivatalban előzékeny, derék tisztviselők ülnek — mégis el kell búcsúznia a napjától, mert reggeltől délig egy illetéket se fizethet le ; huszonnyolcz helyen, harminczegy emeletet mászva össze-vissza, kell megjelennie és jóakarata pártfogást kérnie, mert -— fizetni akar. Vagy beszéljünk-e a még czifrább dolgokról : az egyenruhás szolgák féktelen uralmáról e haraggal sújtott földdarabon ? Vájjon tudatában vannak-e ezek és az altisztek annak, hogy a közönségnek ők a külön megjelölt, elsősorban való szolgái, — avagy pedig a sapkájuk alatt csupán a roppant tekintélyt képviselik s egy-egy bősz tyrannus, Nagy Sándor vagy Nero egy-egy ábrándos majmo- lója rejtőzködik szerény uniformisuk alatt? Amint kilépünk tz ország határán, nyomban azt látjuk, hogy minden intézmény, hivatal és magánvállalat, közúti közlekedő eszköz és közrendészeti tényező — fenséges össze- hangzásban mind annak az egyetlen összekötő lánczolatnak a megfelelő részecskéje, — mely a közönség érdekének hódol és tesz szolgálatot. A közmondásosan előzékeny bécsi rendőr éppen úgy, mint a szives, előzékeny és nyájas villamos vasúti kalauz. Nálunk minden és mindenki, amit és akit a közönség szolgálatára rendeltek — durva, nyers, bárdolatlan, előzékenység nélkül való. A kedvetlen, tekintélyét őrző rendőr, a neveletlen, tolakodó kézbesítő, az utcza sarkon köpködő hordár, a félelmes, mogorva kalauz, a hihetetlenül imperti nens házmester és igy tovább, végtelen sorozatban. Félre ne értsenek; mindezek nem szolnak azoknak, akiket nem illetnek. Bizoii) os, Jiog} mi is ismerünk mindezekből a foglalkozásokból is tisztességes, derék embereket, akik tiszta jellemmel és becsületes munkaszeretettel teljesitik kötelességüket és mindenki becsülésére érdemesek. A rendszeietet és 'oi rektség nem is mindig pökhendiség és next iÍTÍ4 oldal.
