Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 26. szám
RÁKOS VIDÉKE 26 szám A nagyérdekü főszolgabírói határozat szó szerint igy hangzik: Induláskor.*) A gödöllői járás főszolgabirájától. ________á------------------------------------------65 02 I 1909. szám. Ahogy elindul a vonat: Minden utas kihajol intve, És sok fehér kacsó küld hintve A távozónak csókokat. Tárgy: Rákosszentmihály i általános ipartest ül et megalakítása. Határozat: Miután a keresk. m, kir. miniszter ur 14467 | 1908. számú leiratával megengedte, hogy a rákosszentmihályi, czinkotai és csömöri, képesítéshez kötött mesterséget űző iparosok egy közös ipartestületet alakítsanak, azon feltétellel, hogy mind e községben lakó képesítéshez kötött mesterséget űző iparosoknak legalább hétharmada az ipar testület megalakításához hozzájárul, miután továbbá ezen három község iparosai közül hatósági felszólítás folytán a rákosszentmihályi és czinkotai iparosok kétharmadánál jóval több nyilatkozott az ipartestület megalakítása mellett, mig ellenben a csömöri iparosok közül a megkívánt többségi nyilatkozat megszerezhető nem volt, ennélfogva az 1884, évi XVII, t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott 39266 | 1884. sz. keresk. min. szab. lend. 45. §-a értelmében a megalakítandó ipartestület alapszabályainak megállapítása czéljából, a Rákosszentmihályon és C z i n- kotán lakó, képesítéshez kötött mesterséget űző iparosokat f. h ó 30. napjá- nakd. e. 11 órájára Rákosszentmihály község házához közgyűlésre hívom egybe s felhívom Rákosszentmihály és Czinkota községek elöljáróit, hogy ezen közgyűlésre minden egyes képesítéshez kötött mesterséget űző iparost egyenként, vétiv mellett hívják meg s a vétivet nekem legkésőbb a közgyűlés megkezdése előtt adják át. Rákosszentmihály község elöljáróságát ezenkívül felhívom, miszerint intézkedjék, hogy a szabályszerű minta szerint elkészítendő alapszabály a közgyűlés előtt 3 példányban elkészíttessék. Gödöllő, 1909. junius 17. D e c s y, főszolgabíró. Csöndben csak magam ülök itt Es lapozgatom az újságot, De valahogy egyre mást látok, Nem az újságok betűit, II. A szivem hevesen dobog És valakire gondolok: Aki felé kendőm inthetne S ki utánam csókot hinthetne. Vagy kinek nem is intenék, Csak megfognám a kis kezét, S ö parolám nem viszonozná : — A csókot nem kiildné, de hozná . , . III. Ha most te itt volnál velem, Ha itt üllnél mellettem, S az ösmeretlen táj felé Úgy indulnánk el ketten. Vehetné útját a vonat Észak felé vagy délre: Hol kiszállnék veled, ott Tündéronzágba érne. Lampérth Oéza. «) Mutatvány a szerzőnek most megjelent verskötetéből. HÍREK. Villamos világítás. Rákos sze ntmih ály község képviselőtestülete hétfőn tartott rendkívüli közgyűlésén foglalkozott a villamos világítás ügvével s azt a határozatot hozta, hogy augusztus 31-ikéig T A R C Z A. Naszrekkin |1odsa tréfái. Gyűjtötte és fordította : Kunos Ignácz. III. A mezőn sétált egyszer a Hodsa és néhány lovast pillantott meg, akik egyenesen feléje tartottak. Hirtelen lekapja magáról a ruháit és a közeli temetőnek egyik sírja mellé búvik. A lovasok megpillantják és kérdik tőle, hogy mit keres ezen a helyen. A megszeppent Hodsa azt feleli rá: »Halott vagyok, kijöttem a síromból, hogy egyet sétáljak«. * A Hodsa azt mondta egyszer egy gyülekezetben : »Hálát adjatok, oh földik, a nagy Allahnak hogy szárnyat nem adott a tevének. Ha szárnyasnak teremtette volna, házatokra szállott volna és rátok szakasztottá volna«, Elveszett egyszer a Hodsa szamara és kérdi valakitől, nem látta-e ? »De igen, — feleli neki — ebben és ebben a városban bírónak választották meg«, »Igazad lesz — mondja a Hodsa — mert mikor a tanítványaimat tanítottam, egyre hegyezte a fülét és úgy figyelt a szavamra«. Egy folyó partján üldögélt egyszer a Hodsa. Tíz világtalan ember jött arra felé és megalkudnak a Hodsával, hagy egy-egy púiéért átviszi őket a vizen. Amint átkelőben van \\elük, egyet elragad belőlük a viz és odafullasztja. A vakok erre nagy siránkozást, jajveszékelést csapnak, amire a Hodsa igy szól: »Miért siránkoztok annyira, egy púiéval kevesebbet fogtok fizetni.« * A turbánját akarja egyszer a Hodsa megkötni, de nem találja a végét sehogysem. Elfogy a türelme és fogja, elviszi a vásárba, hogy túladjon rajta. Amint meg akarja tőle egy ember venni, odasugja neki a Hodsa: »Valahogy meg ne vedd ezt a turbánt, nem találod meg a végét.« * Egy asszony jön egyszer a Hodsához, odaad neki egy levelet és kéri, hogy olvassa el, A Hodsa nem igen tudott olvasni, de minthogy szégyellette bevallani, veszi a levelet és olvassa, hogy »nagyságos. méltóságos uram« és úgy tovább; amint egyik jóbarát a másiknak Írni szokott. Az asszony odaszól neki, hogy nem egy jó emberétől való levél ez, hanem a háziura küldi neki. »Mért nem mondtad előbb, — felelt a Hodsa — akkor máskép olvastam volna.« * A Hodsával találkozik egyszer egy ember a
