Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
15. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. menniök. Forgalmunk újból növekedett. A fokozatos növekedés bizonyítására álljanak itt a következő adatok : 1906- ban eladtunk 38064 kor. 62 fill, árut 1907- ben » 56151 » 67 » » 1908- ban » 78652 » 45 > » vagyis forgalmunk a két év előtti állapothoz viszonyítva, több mint 100 százalékkal emelkedett. Sikeres működésünket pedig legjobban bizonyítja, hogy mig 1906- ban 10 1907- ben 11 addig 1908-ban 25 százalékot voltunk képesek mérlegünk javára, árukészletünk értékéből leírni. A tiszta haszon a magas — szinte szokatlan leíráson kívül 448 kor. 96 fill. volt. Ebből tagjainknak üzletrészeik után 5 százalékos osztalék kifizetését határozta el a közgyűlés, mig a fenmaradó összeget a tartalékalaphoz csatoltatta. Az igazgatóságból Mayer Oszkár — hivatalbeli okokból — kivált. Halász indítványára a közgyűlés egyhangúlag, jegyzőkönyvében sajnálkozását fejezte ki. Helyére Poross István választatott meg. Hogy May ért a szövetkezet ne veszítse el, a kevésbbé terhes felügyelő-bizottsági állásra sikerült Őt megnyernünk, A felügyelő-bizottságba — megbízatásuk lejárta következtében — újra beválasztattak : Goócs Kálmán, Kovaltsik Béla, Ra- domszky Mihály és Szlannár Antal. Goócs Kálmán inditványozta, hogy — tekintve, hogy a szövetkezet most már igen erős alapokon áll — tagjainak vásárlási visszatérítést is adjon. Úgy az igazgatóság, mint a közgyűlés Goócs indítványát elfogadta s elhatározta, hogy a tagoknak az 5 százalékos osztalékon kívül az ez évi vásárlások után vásárlásaik arányában vásárlási visszatérítést is fogadni. Bugyi Ferencz József úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak köszönetét szavaztatott. Ez a tudósítás is eleven képet nyújt a szövetkezet múlt esztendejéről. E közelebbi részletes adatok híven igazolják azoknak a megjegyzéseinknek jogosultságát, amelyeket az utóbbi időben a szövetkezetre vonatkozólag tettünk. A fogyasztási szövetkezet olyan szépen fejlődik, olyan okos, körültekintő és lelki- ismeretes vezetés alatt halad, hogy igazán a saját érdekének ellensége, aki előnyeiből a maga számára részt nem kér és derék munkáját közömbösen szemléli. Midőn a fogyasztási szövetkezet múlt évi működésének eredményeit méltányoljuk, hálátlanságot követnénk el, ha igaztalanul meg nem emlékeznénk a szövetkezetnek arról a vezéréről, akit a siker érdeméből az oroszlánrész illet meg. Az igazgatóság legtevékenyebb tagja, a fogyasztási szövetkezetnek valóságos lelke : B a u e r Ottó igazgató, ki szabadidejének legkedvesebb részét áldozza fel a szövetkezet dolgainak, melyekben folytonos újításra, javításra, haladásra törekszik. Legnagyobb részben ő intézi a beszerzéseket, ami magától értetődőleg a legnehezebb és legkényesebb feladat. Baue r Ottó nélkül a fogyasztási szövetkezetét ma elképzelni se lehetne, de legkevésbbé azon a színvonalon, amelynek örvendezhetik. Magának az üzletnek lebonyolításában és vezetésében hűséges segítő társat talált az igazgatóság Krened its Elek üzletvezető és neje személyében, kik terhes feladatuknak közmegelégedésre tesznek eleget s az üzlet virágzását odaadó működésükkel előmozdítják. Most már csak az lenne leginkább kívánatos, hogy a közönségnek eddig még meg nem hódított része is a fogyasztási szövetkezet zászlaja alá sorakozzék s ezzel a haladásnak folytonosságát a jövőre nézve is és még fokozottabb mértékben biztosítsa. Rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés. Rákosszentmihály község képviselőtestülete rendkívüli közgyűlésen tárgyalta az uj középponti iskola ügyét. Ugyanis az épitésre felvett kölcsön kamataira ebben az évben a költségvetés nem foglalja magában a szükséges fedezetet, minélfogva pótlólagos költség- vetésben gondoskodott most arról a képviselőtestület, A gyűlés, melyen Hauser Gyula biró elnökölt és Krenedits Sándor főjegyző töltötte be az előadói tisztet, egyhangúlag hozta határozatát. A köz— Főhadnagy ur jelentem alássan, tessék fölkelni ! Mert a katona az mindig »jelent«. Akár kér valamit, akár megköszön valamit, azért csak mindig jelent. Fábián főhadnagy urnák azonban hiába jelentette. hogy keljen fel. Meg se mozdult, úgy aludt tovább, mint a bunda. A káplár újra szalutált s még nagyobb hangon kiáltotta : — Főhadnagy urnák alássan jelentem, tessék már felkelni. Ez is hiába való volt. A főhadnagy ur tovább aludt, akár csak otthon a maga ágyában. — Ezt ugyan az Ítéletnapig fel nem költőm — dörmögte magában a hadfi s nagy tettre határozta el magát. Elébb azonban két fokkal lejebb lépett a létrán. Nagy óvatossággal levette a köpönyeget a főhadnagy úrról, aztán megfogta a vállát s megrázta hatalmasan. Az eredmény nem maradt el, Fábián főhadnagy ur egy pillanat alatt talpon volt s mérgesen kiáltott: — Ki az ? — Káplár Boros, — jelentette a vitéz, aki akkorra már tiz lépésnyire volt a szénaboglyától. A főhadnagy a káplár vitéz viselkedésén elnevette magát. Aztán lement a szénaboglyáról, rendbe szedte magát s útnak indult a századdal. A legények nótára gyújtottak s nótáztak addig, amig berekedtek. Mikor a hegyre vezető meredeken kifáradtak, elhallgattak s azt kezdették találgatni: hol lesz a pihenő s hogy sokat keil-e még marsolniok? A főhadnagy jól hallotta a század élén kiváncsi kér- dezősködésüket, de nem válaszolt. Szótlanul haladt előre. A hegygerinczről megláttuk a szamobori hegyeket. Erdős ormaikkal kíváncsian tekintettek feléjük. E hegyek között, a hegykatlanban fekszik Szamobor. Leggyönyörűbb helye Horvátországnak. Kis város, melyet köröskörül erdőkkel borított magas hegyek öveznek. Az egyik hegytetőn áll a szamobori vár, melyben IV. Béla királyunk megpihent, mikor a tatárok elöl a tenger felé menekült. Nem vár már, csak rom, elpusztította az ellenség s még inkább az idő. Nehéz utunk volt. A gyaloglás kifárasztott; a fegyver, a borjú meg húzott bennünket. Fábián főhadnagy ur magához intett: — Jöjj itten mellettem. Beszélgessünk. Szamobor még messze van, addig kibeszélgethetjük magunkat. Elmondok neked egyet-mást, mert jó barátom vagy s mert a saját lelkem terhén is könnyitek vele. , Érdeklődéssel hallgattam a főhadnagyot, akit zárkózott természete daczára nagyon szerettem. Azt a benyomást tette rám mindig, hogy valami titkot hord magában, amely emészti s amelynek kínzásától nem tud megszabadulni. Éltem egy titkát mondom el neked, — kezdette. Említettem már, kilépek a hadseregből a gyakorlatok után. Te csodálkoztál, hogy miért? Most megtudod. Akkorra lesz uj állásom, rendőrkapitány leszek egy
