Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-14 / 11. szám

2. KAKOS VIDÉKÉ. 11. szám

hogy bizonyos egészséges községi politikának kell mindenben érvényesülni. Bizonyos, hogy magában a község kebelében a külterjes fejlődés tulságba vitt mértékét nem tanácsos érvényesülni engedni. így kétségbe nem vonható jogos álláspont, hogy a belső telepek a gondoskodás nagyobb mértékében részesüljenek, mint a távol fekvő külső részek és tele- pitvények. Viszont pedig az is igaz, hogy e községnek minden tagja egyenlő jogon részese a közösségnek, tehát egyenlő mértékben megvárhatja érdekeinek gondozását az egész közösségtől. A lehetőség és észszerü- ség bölcs tapintatának kell tehát megszabni az utat, amelyen a község vezetésének haladnia kell.

Mindezt eleddig sem nélkülöztük és nincs semmi okunk, hogy feltételezzük, hogy a jövőben is valaha nélkülözni kellene. Az Ann a- és Á r p á d-telep lakossága, melyet még a község megalakítása előtt csakugyan ért meg nem érdemelt méltánytalanság — mások, tőlünk egészen független tényezők részéről — az újabb időben elevenebben kezd mozogni s olyan hangokat is hallat, mintha a községnek mostoha gyermeke lenne, elannyira, hogy a vezetőknek teljes erélylyel kellett a káros hangulat tovább terjedését megakadályozni. Dicséretükre váljék, hogy sikerült. Dicséretükre váljék, hogy a lehetetlenért esztelen szélmalom harczba rohanni nem engedik népüket. De másrészt jogos és dicséretes törekvésnek kell elismernünk, ha a mostoha gyermek immár megmozdul és sürgeti, hogy ő is sorra kerüljön ott is, ahol valamit kapni lehet. Rákosszentmihály községének pedig nem lehet, nem szabad elzárkózni az A n n a- és A r p á d- telep jogos és méltányos kérelmei elöl. Nem is fog elzárkózni sohasem. Ez a szép két tetár c z A.

Bolondok.

Elbeszélés.

Irta : Szebenyei József.

(Zsuzsa néni, ötvenév körüli, de már ránczos arczu asszony.)

(Az ügyész az Íróasztal előtt ül és figyelmesen hallgatja az öreg asszony beszédét.)

Zsuzsa néni: Úgy volt, nagyságos ügyész ur, ahogy mondom, nem volt annak semmi baja a világon, dolgozott szegény reggeltől éjfélig, ő kereste meg azt a kis ennivalót, ami kettőnknek kellett, én már nem bírom a mosást, fájnak a lábaim. Aztán mondom, egyszerre csak megharagudott reá a biró. Nem volt az olyan lány, mint a többi. A nyáron beteg volt, a haja kihullott, hát csúnya is volt szegény, most is csúnya, mert nem akar megnőni a haja, pedig csak huszonöt éves volt Szent-Istvánkor. De megharagudott rá a biró úr, meg a jegyző is. A papnál is voltam, a tisztelendő ur mindig jó volt hozzánk, de ezt is ránk haragították. Ahogy elmondtam neki a dolgot, hát majdnem kidobott a szobából.

Mert kihallott már olyat, egy ép eszü embert bevinni oda a tébolydába. Hát. hogy előrül kezdjem, mondom, a biró megharagudott rá. Szép, deli fia volt neki, mindig arra járt haza, ami házunk előtt.

lep mindnyájunknak- büszkesége a pompás levegője, sármentes, szép fekvése, minden támogatás nélkül is jelentkező fejlődése révén. Szívesen karoljuk fel érdekeit; szívesen támogatjuk törekvéseit. Az iskolát, e legégetőbb szükségletet a község fellépése immár biztosította a telepnek. Hiszszük és reméljük, hogy a közoktatási kormány szintén méltányolja e minden izében jogos kívánságot és a kérdést a lehető leggyorsabban megoldja. Kötelességét teljesiti vele. És hiszszük, hogy Rákosszentmihály sorsának intézői nemsokára módot fognak találni arra is, hogy az Ann a- és Árpád-telep közlekedése nagy kérdésének megoldásában is minden lehetőség szerint segítségére legyenek, ami szép külső telepeinknek és nem múlik el sok idő, hogy nem lesz Rákosszentmihályon többé egyetlen olyan lélek sem, aki megengedné annak a képtelen állításnak a megkoczkáztatását, hogy ennek a községnek mostoha gyermeke is lehetne.

Héderváry Lehel diszpolgársága. Képviselőnket, dr. H éderváry Lehelt méltó népszerűség övezi az egész gödöllői kerületben, aminek imponáló bizonyítékát adta nemrég Rákospalota községe, mely díszpolgárává választotta H e d e r v a r y Lehelt. A díszpolgári oklevelet e héten a községnek soktagu küldöttsége adta át a képviselőnek, kit a küldöttség- vezetője, Kovácsy Kálmán ref. lelkész lendületes beszédben üdvözölt. Héderváry hálás szavakban köszönte meg a meleg ünneplést s ezúttal is hangoztatta, hagy mindenkor hű marad önmagához és az eddigi utón teljesiti hazafias kötelességét a közjó érdekében.

A hitelszövetkezet közgyűlése. A Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete vasárnap tartotta közgyűlését az EngelNem nézett be soha, — ami igaz, az igaz — de azért tudta az egész falu, hogy a lányomat el akarja venni. Nem is beszélt az én szegény JuÜsom soha másról. Csak hogy, a biró fia elveszi. Gazdagok nagyon, nekünk csak ez a kis házunk van. De azért tudta mindenki, hogy elveszi. Az apja mégis mást tuszkol rá. Aztán azért haragudott meg a lányomra. Nem madom, szeretett sétálni esténként, szép dano- lása is volt, hát úgy mulatott, ahogy tudott. El-el járt a biróék háza elé danolgatni, mikor sütött a hold, de hát hol az a törvény, ami tiltja a dalolást? Azért még nem bolond az ember, ha dalol. Aztán egy reggel kicsalta egy kisbiró a vonathoz, hogy a biró fia, a János akar vele beszélni. Hát örült szegény és kiment. Azóta nem láttam, behozták ide Pestre, ki vitték a bolondok házába. Hát ez nem igazság ! Én tőlem ellopták a leányomat, hát követelem vissza. Nekem az minden kincsem volt. Hát ha mástól ellopnak valamit, azt az embert becsukják. Éntőlem pedig szabad lopni! Ezért jöttem, hogy feljelentsem a bírót, meg a jegyzőt, meg a kisbirót a tekintetes ügyész urnái, hogy csukássá be őket, mert tolvajok, akik ellopják a szegény ember minden kincsét. Tegyen igazságot a törvény.

Az ügyész: Jól van néni. Menjen haza szépen, majd kap Írást és rendben a dolga.

Zsuzsi néni: Most ebből már látom,^ hogy az ügyész ur is haragszik az én leányomra. Én tudom. Mert aki azt mondja, hagy menjek haza és majd ka-