Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-15 / 46. szám

4, RAKOSVIDEKE 46 szám. M e i s t e r Endre, a Ferencz József kaszárnya közelében levő Meister testvérek faárugyár társ- tulajdonosa. a magyar ipar egyik érdemes munkása, a VII. kér. Erzsébet asztaltársaság szeretett al- elnöke, életének java korában elhunyt Budapes­ten. Az asztaltársaság, Hármán Ödön elnökkel élén, csoportosan jelent meg temetésén és igen dí­szes, nemzetiszinü szalaggal ellátott koszorút helye­zett a ravatalra. Dr. L i p p n e r Tivadar orvost, kisszentmi- hályi (Árpád-telepi) házbirtokost súlyos gyász érte. Forrón szeretett neje, szül. Epstein Anna Erzsébet, 69 éves korában, hosszú súlyos szenvedés után meg­halt Budapesten. A L i p p n e r pár az év három negyedrészét Árpád-telepen töltötte, hol Lippner dr. a telep alapítása óta népszerű, derék és tevékeny polgár, ki még az első település alkalmával, Pál fi János buzgólkodása következtében került Szent­mi h á 1 y r a. Az elhunytat a ref. vallás szertartása szerint helyezték örök nyugalomra, ismerőseinek nagy részvéte mellett, a kerepesi ut melletti temetőben. A Petőfi társaság ajándéka a közönségnek, A Pe­tőfi társaság kiadásában igen értékes és éredetére felette érdekes diszmü jelenik meg november hónap folyamán a könyvpiaczon. Ez a diszmü Petőfi ösz- szesműve. A hatalmas könyv, mely a nyomda és könyvkötői technika egyik kiváló produktuma, ugyanabban az alakban és ugyanolyan nyomtatásban jelenik meg, mint az 1847-es nagy Petőfi-kiadás, a melyet a költő önmaga rendezett sajtó alá s a mely­ből a mai nemzedékre csak néhány féltve őrzött pél­dány maradt. A Petőfi Társaság elhatározta, hogy a Petőfi kultusz fejlesztése érdekében, de egyszer­smind hálája jeléül, mindazoknak, akik a most ki­bocsátott egy koronás Petőfi sorsjegyeknek terjesz­tésében segítségére lesznek és legalább is 40 darab sorsjegyet vesznek, vagy ismerőseik kö­rében elhelyeznek, ajándékképen, emlékül megküldi Pető f*i összes művének ezt az értékes diszkötetét, amely a könyvpi­aczon 20 korona bolti árban kerül forgalomba. Ezüstlakodalom. Szép családi ünnepet ült a héten a fővárosban a belváros egyik igen érdemes, kiváló már el volt foglalva. Más figyelte onnan őket: Detreyné. O ült ott a bársony kanapén, melyet délszaki növények és függönyök jóformán egészen eltakartak. Mikor észrevett, hogy rejtekhelye felé közeled­tem, felkelt és el akart onnan menni. Úgy látszik megsejtette, hogy én tudom/ miért ül ő ott s szé- gyelte, hogy rajtakaptam. Az igazat megvallva, már ezelőtt is próbáltam én udvarolni a szép Annának, de teljesen eredmény­telenül. Mint az Istenét, úgy imádta az ő csélcsap macskáját, aki pedig minden inkább volt, mint hű­séges férj. Örültem, hogy most ott találtam elme­rülve Miklós ur hóditó hadjáratának reá nézve nem valami kellemes szemléletébe. A legbecsületesebb asszony hűsége is meginog ilyenkor, mikor látja a saját két szemével, hogy az ura élet-halálra udvarol egy más asszonynak. Azt hittem elérkezett a pillanat, mikor megtalá­lom az utat a szivéhez. Hátha ez a hideg szép asszony, aki eddig csak mosolygott, mikor a szerelmemről kezdtem el neki beszélni, most majd felém hajlik csalódása fájdal­mában : — No lássa, mennyire nem érdemli meg Miklós, hogy úgy szeresse, ahogy szereti. Ha nekem ilyen édes, aranyos feleségem lenne, nem is tudnék másra nézni sem! — Dehogy nem — mondta szomorúan. — polgára, Huber Antal IV. kér. választmányi tag, lapunknak is régi, jóakaró barátja, boldog házassá­gának huszonötödik fordulója alkalmából. Az ezüst­lakodalom egyházi szertartását a belvárosi plébánia templomban Bakács János plébános végezte. Az ünnepen nagyszámú közönség vett részt az ünnepelt család tisztelőiből, kiknek élén a belvárosi elöljáró­ság testületileg jelent meg. Ref. lelkészek beosztása, A dunamelléki református egyházkerület október hó 26-ikán elhelyezvén a ref. segéd-és helyettes lelkészekéhez alkalommal Ben ke Andort, Ben ke István helybeli ref, lelkész széptehet- ségü fiát Majosházára, Kocsóh Lajost pedig Rákospa­lotára helyezte. Az azóta hirtelen beállott lelkészi állások megüresedése következtében Baksay Sándor püspök sürgős intézkedésére Ben ke Andor Czeglédre, Rákos palotára pedig Seregélyesről Loson czy Lajos rendeltetett segédleikésznek. A kőbányaiak Kossuth-serlege. A kőbányai függetlenségi 48-as kör díszes K o s s u t h-serleget készíttetett s azt nagyszabású hazafias ünnepély ke­retében avatta fel. Az ünnepen megjelent az ország- gyűlési függetlenségi 48-as párt alelnöke, Hoitsy Pál, valamint B a 1 1 ag i Aladár dr, Hock János, N agy Dezső dr. és Szebeny Antal országgyűlési képvi selő is. Az első kerületi függetlenségi kört P 1 a t t h y György szföv. biz, tag, a rákosfalvi függetlenségi 48-as- kört pedig Friedländer Manó dr. elnök képviselte. Villamos világítás, A Ganz gyár meghívta Rá­kosszentmihály község vezetőségét, hogy a szép, uj gödöllői telepet tekintse meg. A rákos- szén t m i h á 1 y i a k, Krenedits Sándor főjegy­zővel élükön, a minap tettek eleget a szives meghí­vásnak s átrándultak Gödöllőre, hol a Ganz társulat képviseletében R i p k a Ferencz dr. titkár, a rákos­vidéki vilamvilágitás ügyének legbuzgóbb apos­tola ésOkolicsányi mérnök, a gödöllői telepépités vezetője fogadták a vendégeket. A társaság apróra megszemlélte a modern technika minden vívmá­nyának felhasználásával berendezett áramfejlesztő te­Maguk mind egyformák ! Legfeljebb egyik nyíltab­ban, másik rejtettebben csinálja a dolgot. Miklós se jobb a többinél, de legalább nem hazudik. Maga most hazudni akart nekem. Ugy-e ? Ne is tagadja I A szerelméről akart beszélni. — Nem hazudtam volna! Szeretem, nagyon szeretem! Nem közönséges vágy ez a birása után, de a vágy a tiszta nemes érzések után. — Csakugyan igy lenne? S ha igy is! Ha maga ezerszer jobb lenne, mint a minő, ő pedig ezerszer rosszabb, mégis csak őt tudnám szeretni. Úgy éreztem, mintha a hangjában őszinte érzés jele lenne, melyet csak próbál titkolni. Hiszen el­végre hiú legények vagyunk mindannyian, akik ha­marosan elhitetjük magunkkal, hogy szerelmet éb­resztettünk. Nem emlékszem már rá, hogy mi mindent be­szélhettem össze, de azt tudom, hogy arról is szól­tam, hogy nagy szükségem van az ő tiszta szerel­mére. mert e nélkül összecsapnak fejem felett az élet szennyes hullámai : — Mentsen meg, mentsen meg! — ezzel vé­geztem a szerelmi vallomásomat. Szomorúan mosolygott. — Nem mentem ! A mentési munkálatból, édes barátom én már kivettem a részemet. Milyen csudá­latosán egyformák maguk iróf élék- Egyforma a szivük; a lelkűk hangja; egyformák a frázisaik, az igaz és a hazug érzéseik ! O is éppen igy beszélt,

Next

/
Thumbnails
Contents