Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-15 / 46. szám
46 szám RÁKOS VIDÉKÉ 5. lepet s őszinte csodálattal adózott a hatalmas két K ö r t i n g-féle dinamónak, melyek közül az egyik egyelőre csak tartalékgépül szolgál. Majd Gödöllő község területén tekintették meg a világítást, mely valósággal meglepte a vendégeket. Az újfajta, negyven gyertyafényü W o I f r a m-lámpák igen szépen világítanak s czélszerüknek bizonyulnak, A társaság végül a Központi szálló termébe vonult, hol Gödöllő község bírája, jegyzője, nyugalmazott jegyzője s több képviselőtestületi tagja várta, akikkel együtt töltötték az estét. Vidám poharazás közben megindult a tósztok áradata, mely különösen Ripka Ferencz dr.-t, Gödöllő község szülöttét emelte ki, hogy ilyen nagyszerű alkotással szerzett örök érdemet a község előtt. N y i r y Lajos, a »G ö d ö 11 ő és Vidék e« szerkesztője Ripka dr.-t, mint volt hírlapírót köszöntötte fel, mig Balázsovich Zoltán, a íRákos Vidéke« szerkesztője a két község barátságának szilárdulására ürítette poharát. Mint hírlik, a gödöllői telepet a környék sok helységének vezetősége tekinti meg tanulmányozás czéljá- ból a közel napokban. Kossuth-kép — leleplezés. A gödöllői polgári kör uj Kossuth Lajos képét november tizenötödikén leplezi le, illetve avatja fel nagy ünnepség keretében. Az ünnepi beszédet kerületünk képviselője, H éde rváry Lehel dr. tartja, mely körülmény a szép ünnepélyt kiváló vonzóerővel ruházza fel. Adakozás-kimutatás. A K á 1 v i n-szoborra a rákos- szentmihályi reform, egyház kebeléből a következő adakozások folytak be. 1. Az e czélra kitett templomi perselybe a nov. 1-én tartott Istentiszteleten jelenvoltak részéről 4 kor. 74 fill. 2. a lelkész gyűjtői vén, Samu István. Acs Rezsőné, M. Joó Gyula 2—2 kor., Gyibák Endre, Kecskeméthy Vincze, Ada- mik Sándor, Steinhebel Sándorné, Karácsony Lajos, Dobsa Miklós, Baracsi Bálintné, Herczegh József, Nagy Imre, Antal Gyula, (Mföld) Léránt János (Ehmt.) 1—1 kor., Horváth Lajos, Acs Józsefi!é, Gyenti Péter, Bátori András, Szakáll Pál 60—60 fill., özv. Bokody Mihályné, Szabó Ferencz, (Ehmt.) 40—40 fill. K. Szabó András, ifj. Nagy Károly, Vekerdy Mihály, Gál András, Kovács János, (Ehmt.) Zimre József, (Ehmt.) 30—30 fill. Bödök Ilona, Szabó Elek, Ehm.- telepről. Babos József, Bleier Lajos, Kardos Árpád, Székely György, Piszker Mártonná, Gödri Mihályné, Mididről. Bodnár Ferencz, Mföldről Pásztor Sándor 20—20 fill. Kincses Ferenczné 12 fill, Gere Lajos, Nyirádi István (Ehmt.) Kocsis Ödön. (Ehmt.) 10—10 fill. Benke István lelkész 1 kor. 04 fill. =26 kor. 06 fill. 3. Földes Gábor, egyháztanácsos gyüjtőivén Bedő Hajnal Ilona 2 kor., Lustig Sarolta, Andrássy-Frink, Andor Károly, dr. Szűcs Andor, Pacherné. Vámossy Margit 1—1 kor., Földes Gábor 2 kor., = 10 kor., 4. dr. Warga László egyháztanácsos gyüjtőivén dr. Warga László 2 kor., Bánitzky Erzsébet 1 kor., Kobzi Lajos, Balog Mária, Kelemen Eszter 40—40 fill. = 4 kor. 20 fill. Az 1—4 sz, a. főösszeg 45 kor., mely f. hó 11-én a Pesti Egyházmegye ref. espereséhez a kimutatásokkal együtt elküldetett. Köszönet a szives adakozóknak! Vasúti előmunkálati engedély. A kereskedelmi miniszter a Magyar lovaregyle t-nek egy évi időtartamra előmunkálati engedélyt adott a Budapest— Vácz — gödöllői helyiérdekű villamos vasút 3—4 kilométer közötti szakaszából kiágazólag, a magyar államvasutak marcheggi vonalával párhuzamosan, Dunák esz i—A 1 a g állomásra építendő, rendes nyomtávolságú, villamos üzemü helyi érdekű vasút építésére. Ez az ártatlan kis hir érdekes fátyolt libbent félre s pillanatra betekintést enged a Magyar lovaregyle t-nek A 1 a g g a 1 összefüggő terveibe. Disznótor Birónénál. Az özv. Biró Jánosné jó- hirü rákosszentmihályi vendéglőjében november 15-én, vasárnap nagyszabású disznótor lesz, mely minden ilyenkor szokásos élvezettel kecsegteti közönségünket. A toros eledeleken kívül jó italokról és czigányzenéről gondoskodik Biró né vendégei gyönyörködtetésére. mint maga, mikor szerelmes volt belém. Hogy mentsem meg, hogy szabadítsam ki az élet fertőjéből; tisztítsam meg, váltsam meg! Adjam vissza az életnek, az irodalomnak, önmagának . . . Kiszabadítottam, megtisztítottam, visszaadtam az életnek, az irodalomnak, önmagának. Akkor irta meg ezt a darabot is. Tiszta életet élt, tudott irni; szép, okos, nagy dolgot. A mi házasságunkat irta meg benne ! Csakhogy úgy tüntette fel a dolgot, mintha ő lenne a martyr; az író, aki elzüllik a házasságban, akit tönkre tesz a mindennapi rendes élet. Pedig nem volt igaz! De a darab szép volt! S hogy megírta, azt nekem köszönheti. S fog még többet is irni ilyent. Ha visszatér hozzám. Megmentettem, az enyém. S úgy szeretem őt, mint az anya a fiát, akit testi kínok árán szült; ő lelki kinok árán lett az enyém. S kínoz, gyötör egyre, de én szeretem, bármit is csinál; hibáival, bűneivel együtt, úgy ahogy van ! Megcsalt elégszer s meg fog ezután is csalni, de én boldog vagyok, ha néha nekem is juttat a lelke morzsáiból. Utálnom, gyűlölnöm kellene s csak szeretni tudom. Mi köt hozzá? Talán a szenvedés? — Boldog vagyok, ha láthatom, ha a hangját hallhatom ; ha beszél hozzám azon az ő kedves, szép meleg hangján, sok-sok hazugságot, melyekről tudom, hogy hazugságok, de melyeket mégis úgy hallgatok, áhítattal, mint a dajkameséket a gyermek. — O a gyermek, az én bűnös, rossz, nagy gyermekem s ha vele vagyok, mégis én érzem mellette gyermeknek magamat. — Hozzám csak néha tér meg. Mint a korhely, a tiszta vízhez, a sok bor, pezsgő, mámor után. S olyankor boldog vagyok, hogy láthatom. Mert szeretem ! Szeretem és nem hagyom el soha. — Talán előre érzem az ő sötét sorsát ? Talán az is köt hozzá ? Némely dolgot úgy lát az ember előre, mintha már a halál után lenne s tisztább világból nézne le ebbe a szennyes világba. Tudom, hogy bűnhődni fog! Miattam is. Pedig én sokszor kérem az Istent, hogy azt bocsássa meg neki, amit ellenem vétett. De nem fogja megbocsájtani s bűnhődni fog! S mi lenne belőle, ha én is elhagynám, ha akkorra én se lennék mellette? De én mellette leszek akkor is, mikor majd minden el fogja hagyni, mint ahogy a szeretői el fogják. A büntetések, a megbánások óráiban mit csinálna nélkülem? Hadd tudja meg akkor, hogy kije vagyok én neki! hadd tudja majd meg akkor, hogy a sok között, akit szeretett, volt egy, aki nyomorultabb, gyávább és sze- relmesebb volt, mintsem úgy tudott volna vele bánni, mint a többiek. Úgy, ahogy megérdemelte volna! — S bárcsak következnék el az az idő mielőbb. Akkor, ha senkije se lesz rajtam kívül, talán úgy fog szeretni, mint ahogy én most szeretem őt . . .
