Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-18 / 42. szám
42 szám RÁKOS VIDÉKÉ 5. sorozzák, éppen úgy viszik katonának, mint a nem önkéntest, különben soha életében nem katonáskodnék. És mégis önkéntes a neve, de erről már nem tehet szegény feje. Éppen úgy execziroz, gyakorlatokat, szolgálatot csak úgy végez, mint a többi katona. Kapitány ur Komorovcsák éppen úgy leszidta, éppen úgy becsukja mint a század három czigányát, két zsidóját. Ezekre haragszik legjobban a századnál és a világért meg nem tűri, hogy közülük valamelyik az első sorban éktelenkedjék. Kettő közülük pedig minden reggel okvetetlenül odakerül. Az öt ember egymás mellett áll, mert egyforma magasságúak s négyen alkotnak egy doppel- rájt. Most, ha a kapitány ur frontot komandiroz akár jobbra, akár balra, kettő, esetleg három mindig az első sorba kerül közülük. A kapitány ur ezért természetesen minden reggel nagy haragra gyullad, kegyetlen káromkodásra fakad s minden reggel úgy veri hátra a második sorba, lovagló pálczájával, a szá- zadcsufitókat. A kiilömbség tulajdonképpen az az önkéntes és a közönséges katona között, hogy az önkéntes sárga pertlit hord a két karján. Gangot, szobát nem súrol, udvart nem söpör, kapitány ur Komorovcsák meg nem verheti s a szalmazsákját se ő maga tömi meg szalmával. Ezt a legénye végzi el helyette . , Az önkéntes századhoz való bevonulásának a kadét örül legjobban. Az önkéntes az ő megváltója, A bűnbak nem ő azután a századnál, hanem az önkéntes. Ezt oktatja, ezt szidja s ezt teszi felelőssé mindenért Komorovcsák kapitány. Mikor berukkol a századhoz, legelőször is azt nézi meg a kapitány ur: hány csillagja van. Ha nincs neki egy se: jobb, ha mindjárt megszökik, olyan rossz világ következik rá. Ezután megnézi ruháit, fölszerelését. A ruháit azért, hogy előírás szerinti-e, a felszerelést azért, hogy jól van-e tisztítva, nincs-e valami hibája, vagy fogyatékossága. Őrmester ur Sólyom czentimétert és ollót tesz elébe. Az önkéntes tudja már, mi következik. A sapkája alacsony, szemellenzője be' van szegve: ezért magazinba viteti Komorovcsák kapitány. Fejébe nyom helyette egy rengeteg nagy és zsíros sapkát, melyet csak füle tart meg fején. A sapka után a blúz, a waffenrokk vándorol a magazinba. Mindkettőnek magas a gallérja, nem elég bő az ujja és nagyon feszes a dereka. Ilyen ruhát nem szabad hordani, kapitány ur Komorovcsák századánál az önkéntesnek. Nagyon feltűnne a többi közül, a feltűnést pedig kerüli a kapitány ur. De elszedi tőle nadrágját és czipőjét is. A nadrág nagyon szűk és a rendesnél világosabban zsinórozták; a czipő pedig hegyesorru s össze-vissza csak hét lyuk van rajta a fűzőnek. Ez pedig olyan nagy hiba, hogy okvetlen lakat alá kell tenni a czipőt is, nadrágot is. De ne búsuljon az önkéntes: amint sapkát adott neki a kapitány ur, ad neki blúzt, waffenrokkot, nadrágot és bakkancsot is. Mindenből ad jó nagyot, bővet, csak a bakkancsból szűkét, keményet, hogy majd eltörik a lába benne. Mikor igy felöltöztette ujjonnan az önkéntest s köpenyegéből is levágott öt ujjnyit, megvizsgázza: mit tud, mit tanult? Leviszi az udvarra, ahol a század éppen árkot ugrik, rudat mászik. Útközben kikérdi: kicsoda, micsoda a foglalkozása és mi a vallása. Az isten őrizze, hogy zsidó legyen. Beállítja a többiek közé. hadd lássa: tud-e jól futni, mászni, árkot és akadályt ugrani ? A bakkancs nehéz, szokatlan, töri is a lábot, s igy bizonyos, hogy nem sikerül az az ugrás, se a mászás. Kapitány ur Komorovcsák akkor mindjárt kimondja a szentencziát. — Hallatlan dolog! Ön intelligens embernek tartja magát, még talán valamilyen diplomája is van és nem tud átugrani egy árkot ? Hogyan lehetett önből önkéntes ? Ilyenformán megy végbe a vizsga praktikus része, A theoretikus része pedig igy: Kikérdezi a reglamából. Ezt úgy kell tudni, mint a Miatyánkat. Ha nem tudja ilyen jól, mindjárt becsukatja kaszárnya- áristomba és ezzel vége a vizsgának. De ha tudja, úgy példákat ad fel megfejtés végett. Mit csinálna háborúban, ebben vagy abban az esetben ilyen és olyan körülmények között? Jót mondasz : nem használ; ostobaságot beszélsz ; nem árt, a következmény mindig csak az, hogy ostoba tökfilkó vagy, aki csak kaszárnyaáristomba való. Kedvencz feladata a következő: — Ön századparancsnok és századával egy hegyszorosban áll, A hegyek megszállva két ellenséges brigáddal, tüzérséggel, háta mögött és előtte ellenséges divízió. Mit csinálna ön ebben az esetben, mint századparancsnok? Az önkéntes előszedi minden taktikai tudását s úgy fejtegeti a rettenetes kérdést. Kapitány ur Komorovcsák pedig csak nézi, csak hallgatja. Mikor pedig ezt is, azt is megunja, igy szól hozzá: — Kedves tanár ur, — ha valakit nagy szamárnak tart, azt mindig tanár urnák szólítja — látom, hogy önnek semmi katonai talentuma nincs s figyelmeztetem, hogy erőltesse meg magát, tanuljon, mert okvetlenül meg fog bukni. Mert ha önt egy nyomorult századdal annyi tenger sok ellenség körülvette, akkor önnek csak két kommandó szava van s egy kötelessége. A két kommandó szó pedig ez : Térdre! Imához! Kötelessége pedig az, hogy ott rögtön meghaljon. Ezzel sorsa eldőlt az önkéntesnek. Nehéz napok következnek rá. Kapitány ur Komorovcsák megteszi szobaparancsnoknak s azt is megparancsolja, hogy a legénységgel együtt aludjék. így a szoba minden legényéért, minden egyes felszereléséért, minden ruhadarabjáért az önkéntes felelős, Ó lakói érte, ha infanterist Ko- lozsi Mihály bakkancstalpából hiányzik egy szeg. Ót csukja be a kapitány, ha valamelyik legény megbetegszik, hogy miért nem vigyázott jobban egészségére. Ha egyik elalszik a vártán, ha másik eltéveszti a fegyverfogást, ha a század rosszul execziroz és ha a kapitány urnák rossz álma van : mindennek oka csak az önkéntes. Emlegeti is reggeltől késő estig a nevét a kapitány ur és nagy káromkodás között hol tanározza, hol szamarazza. Ez a kettő egyet jelent nála. A gyakorlótéren őrnagy ur Druppkovics, a zászlóaljparancsnok szemlét tartott a század felett és semmivel sem volt megelégedve. Ezért összeszidta Komorovcsák kapitányt. Mikor az őrnagy eltávozott, a kapitány ur tovább execzirozott a századdal. Kiadta a vezényszót: — Marsolni. Direkczió ott az ég alján a négy fa közül a középső. Mars ! A század elindult. A jobb szárnyon levő szakaszvezető kétségbeesetten találgatta magában : melyik is a négy fa közül a középső, amely felé irányítani kell lépteit? Akárhogy törte a fejét nem tudta kitalálni, Ennek következése az lett, hogy a század lassan- kint széthullott, A kapitány ur emiatt nagy haragra lobbant. Állj-t vezérelt és kegyetlenül szidni kezdte az önkéntest, aki tönkre teszi egész századát. Végül