Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-18 / 42. szám
6 42 szánt. KA KOS VIDÉKÉ ráborult a lova nyakára s mint valami oltáron, összetett kézzel igy imádkozott: — Örökkévaló, mindenható Isten, tekints reám, szánj meg és szabadíts meg ez átkozott önkéntestől! Az egész század harsogó nevetésben tört ki. Főhadnagy ur Kaszovics azonban nagynehezen komolyságot erőszakolt magára s odalépett a kapitány ur elé: Kapitány urnák alásan jelentem, önkéntes csak egy van a századnál. De ez az egy sincs itt. Otthon maradt a kaszárnyában, mert napos szolgálatot tart. A kapitány ur elsápadt. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült lován, nyitva maradt még a szája is. Aztán mérgesen belevágta sarkantyúját lova oldalába és elvágtatott. Azt se mondta, hogy befellegzett. Néhány napig békét hagyott az önkéntesnek. Sőt mikor a brigadéros ur megdicsérte a gyakorlótéren, kimaradási engedélyt is adott neki egész éjjeli tizenkét óráig, Ezzel akarta jóvá tenni, hogy olyan csúnyán lehordotta a gyakorlótéren. Nem sokáig örülhetett azonban a kimaradási engedélynek. Még akkor éjjel találkozott a városban a kapitány úrral. Lehetett jó három óra. Majdnem mosolyogva szalutált a kapitány urnák. Ez megállóit, megnézte óráját, aztán az önkéntes után kiáltott. — Hány óra lehet, tanár ur? A kérdésből már tudta az önkéntes, hányat ütött az óra. — Tizenkettő elmúlt, jelentem alásan. Igenis elmúlt és ön reggel jelentkezzék nálam rapportra ! Jelentkezett. Keményen lehordotta, elvette tőle az Írásos engedélyt s a szeme előtt összeíépte, így volt az önkéntesnek egy esztendő alatt egy napig kimaradási engedélye. Mint a többi katonák, az önkéntes is, hamar hozzászokik a kapitány ur szitkozódásaihoz. Szinte furcsán érzi magát, ha egy nap véletlenségből minden baj nélkül múlott el. Olyasfélét kezd érezni, hogy talán nem is önkéntes már, hogy a kapitány ur rája se hederit. Némelyik pedig túl is jár a kapitány ur eszén, mint ahogyan túljárt egy önkéntes társam. Most gazdatiszt valahol az alföldön. Egy reggelen rábízta a századparancsnokságot a kapitány. Az önkéntes tudta, hogy ebből okvetlen baj lesz. Azt a parancsot adta neki, verje el a Száva hidjáról az ellenséget s foglalja el a hidat. A parancsot annak rendje és módja szerint teljesítette, Elfoglalta szuronyrohammal a hidat, sőt még egy kisebb csapattal üldözte is a láthatatlan ellenséget. Azt hitte sikeresen hajtotta végre a parancsot. Dőre hiedelem volt. A kapitány ur kijelentette, hogy osiobább embert életében nem látott és amellett bizonykodott, hogy a czigánytrombitás a feladatot sokkal sikeresebben végrehajtotta volna. Az önkéntes nem sokat törődött a szidással. De azért úgy mutatta, hogy nagyon lelkére vette az esetet. Magába mélyedve szomorkodott. Kapitány ur Komorovcsák ezt természetesen mindjárt észre vette, de az utón nem szólott neki. Mikor a század a városba ért, kiadta a parancsot, hogy a Rákóczit fütyülje a század. A legények fütyülni kezdtek, a kapitány pedig előre lovagolt, megállt szemben a Jellasich-szoborral s eldefiliroztatta maga előtt a fütyülő századot. Ez rendes szokása volt. Haragudtak is rá a horvátok. Végre is feljelentették a térparancsnokságnak, amely kémény parancsot küldött a kapitány urnák, hogy többet a Jellasich-szobor előtt se ne fütyhitesen, se ne énekeltessen. Az önkéntes azonban most még erre sem vidult fel. Olyan elkeseredett arczot vágott, hogy a katonák vigasztalni kezdték. A kapitány ur pedig egész komolyan aggódni kezdett, hogy még valami kárt tesz magában ez a bolond önkéntes. Alig várta, hogy hazaérjenek a kaszárnyába. Karon fogta és vitte magával a kantinba. — Jöjjön barátom a mai kemény csata után megérdemel egy pár tormás virslit és három pohár sört. És ez igy történt majdnem minden másodnap. A tiszti menázsiban sokat mulattak ezen a tiszt urak, de sokat nevettek rajta a legények is. Mikor már látták, hogy kapitány ur Komorovcsák a kantinba megy az önkéntessel, nevetve mondották egymásnak: — Az önkéntes urnák ma megint nagy csatája volt! Lakásomat f. évi november elsejétől a legközelebbi szomszédságba, Rákosiét és Corvin-utcza sarkán levő, a Takarékpénztár melletti Glatz-féle házba helyezem át. Dr. KERESZTES István, orvos. Bpest-kel. p. u. és Hatvan között. Vasúti menetrend. Érvényes 1908. október 1-től. Állomások * Szv Gyv Gyv Gyv Szv Szv Szv I Szv! Szv Szv Gyv Gyv Szv Gyv Szv Szv * Szv i Szv Szv Szv Szv Szv Vv Bpest k. p. u. ind. Gödöllő — ind. Aszód — ind. Hatvan — érk. 6 49 7 29 6 50 7 05 7 34 7 50 8 06 8 17 7 35 8 50 7 40 8 49 8 10 9 01 9 23 9 49 8 30 9 15 1230 9 36 1032 1 38 9 59 1058 2 06 1021,1122 2 32 1 25 2 47 1 50 2 34 3 05 2 15 2 59 3 30 2 30 3 39 4 05 4 31 3 40 3 50 4 11 5 05 4 28 4 44 5 20 6 35 5 55 6 48 7 12 7 38 6 40 7 49 8 16 8 42 7 40 8 51 9 18 9 44 8 15 9 30 8 45 9 42 1007 1031 9 40 1054 1116 1140 1110 1234 l 03 1 33 Állomások Vv 1 tf Szv Szv § Szv Szv ! Szv; Szv Szv Szv Szv r§ r§ Gyv|Gyv § Gyv 1 Szv Szv Szv § Szv j Szv Szv § Gyv Gyv § Gyv Szv Hatvan — ind. Aszód — ind. Gödöllő — ind. Bpest k. p. u. érk. 2 35 3 10 3 51 5 10 3 24 3 54 4 27 4 48 5 30 5 55 4 33 4 58 5 29 ó 35 6 22 7 30 5 47 6 16 6 48 7 40 6 13 6 41 7 11 8 15 6 45 7 13 7 40 8 45 7 59 8 22 8 49 9 50 1103 1210 1133 1148 1237 1150 1223 1208 1 15 1245 1 OOjl 55 1 05 1 32 2 06 3 10 3 43 4 50 5 48 6 55 5 00 5 32 6 05 7 10 6 12 6 52 6 35 7 21 7 08 7 51 8 00 8 45 8 03 8 38 9 15 8 41 8 58 9 55 9 06 9 23 9 42 1020 9 50 1055 . „ , ) Csak minden kedden és pénteken közlekedik, f) Gödöllőn csak felszállás. 8) Gödöllőn csak leszállás, ff). Érkezes Budapest Józsefvárosi pályaudvarra.
