Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-16 / 33. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 33. szám 2 csöpp gödröt vés a homokba vagy kőbe, még lábunk nyoma is ott marad egyideig a havon, vagy a földön, amelyen áthaladtunk. így tanít a természet reá, hogy mindnyájan közremüködjüuk történetírásunk nagy munkájában. És amit a történetírásra, hazánk nagy múltjának megismerésére nemzetünk életének megrögzítésére nézve kifejtettünk, az hasonló mértékben kíván alkalmazást a haza minden oldalú tudományos megismerésének föladatában. A természeti viszonyok s a népélet megfigyelésében, a gazdasági, a jogi élet számbavételében épp úgy kell minden művelt embernek a haza iránti kötelességből is a tudomány szolgálatába szegődni és e szolgálatát munkájával lerónia vagy filléreivel megváltania. Elsőrendű tudományos érdekünk és czé- lunk: hazánk, nemzetünk teljes megismerése és megismertetése ; de ez a szerep győzelmes csak akkor lehet, ha egész művelt társadalmunk alkotja a küzdők seregét. A kakuk. Kukukmadár szállott a fára, Mi ép' a ház előtt ülénk, A vadszölő süni indája Hiis árnyat terjesztett fölélik. Átöleltél és játszadozva Csattogtál vígan, kedvesen S én megkérdém a jós madártól: „Mond, meddig él a kedvesem?“ T Á R C Z Ä7 A próba. Miss Lucy Winford a plajbász-király egyetlen leánya volt. Atyja, a plajbász-truszt vezére, valóságos egyeduralmat gyakorolt a világ összes plajbászának ára fölött. Mert ő gyártotta a legjobbakat. Az ő gyártmánya fekete volt, mint a szén, puha, mint a vaj és könnyű mint a pehely. Szinte lebegett a papiros fölött és lágy gömbölyded betűk kerültek ki alóla. Nem csoda, ha néhány esztendő alatt meghódította a világpiaczot. Mindenki csak Winford czeiuzát kért, a yankee éppúgy, mint a mandulaszemü japán. Ennek előrebocsátása után az olvasó természetesnek fogja találni, hogy mr. Winford még amerikai fogalmak szerint is óriási vagyont gyűjtött s a plajbászok árát úgy dirigálta az egész földgömbön, mint magunkfajta igénytelen halandó az órája mutatóját. Ha mr. Winford rosszul aludt, a plajbászok ára másnap óriási ingadozást mutatott, ha ellenben jól töltötte az éjszakát, vagy a kis Lucy rámosolygott az édesapjára, a czeruza ára szilárd volt, mint a sziklatömb. A piajbászkirály felesége korán elhalt. Lucy alig alig emlékezett az édesanyjára. Négy éves volt mindössze, mikor anyja tetemét kivitték a Winford-palota hatalmas, díszes kapuján. Mr. Winford őszintén megsiratta hitvesét, akit hű társa volt akkor is, amikor még heti húsz dollárért naponta le kellet szállnia a bányaüreg fekete torkába, akkor is, amikor milliók urává lett, a munkások ezerének parancsolt. A kakuk kiálltani kezdett 5' tán százat is szólt, úgy lehet, S én újra kérdem : „Felelj arra, Hogy meddig szeret engemet ?“ A kakuk ismét megszólalt, de Csak egy-két hangot hallatott, Aztán elszállt . ... S te sírva mondtad: „Ne hidd, a kakuk hazudott." Aztán esküdtél mindenekre, Hogy a szerelmed végtelen, Hogy én tehettek csak boldoggá A jósolt hosszú életen ! ,, , Most, hogy másnak karjába' nyugszol, (A pár év gvorsan elfutott!) Jut-e eszedbe olykor-olykor, Hogy nem a kakuk hazudott ? ! ... Bulla Miklós. * Sza/maöz v egység. Megnézek én — bevallom — Minden asszonyt, leányt; Ha szőke, barna vagy rőt: Érdekel egyaránt. De — édes feleségem ! — Te rólam fel ne tedd, Hogy ellophatja tőled Valaki szivemet. Azért nézem csak őket, Hogy lássam győztesen : Különb vagy mindeniknél, En édes kedvesem ! Kulcsár Keren ez. * Hogy a gyöngéd anyai szeretet melegét némiképpen pótolja, Lucy mellé vette egyik távoli rokonát, miss Bettyt ; aki az élénk eszű, gyönyörűen fejlődő leányra úgy vigyázott, mint a szemefényére. Ő maga ismét a munka lázas förgetegébe vetette magát s egyre gyarapította mérhetetlen vagyonát. így szállottak tova az esztendők, Lucy húsz éves lett, az imádók egész raja iparkodott megközelíteni a dúsgazdag plajbászkirály egyetlen, gyönyörű leányát. Egy napon mr. Winford felkereste Lucyt a szobájában. Lucy az ablaknál állott és merengve nézte, mint siklanak át a kerti fákon a leáldozó nap utolsó sugarai. — Édes leányom — kezdé a szokottnál komolyabb hangon az apa - érzem, hogy öregedő vál- laim a munka terhét már alig-alig bírják. Nyugalom után vágyódom. Ezt a nyugalmat nagyon megédesítené, ha a te boldogságodban gyönyörködhetném. Szeretném, ha férjhez mennél. A világért sem sürgetlek, csak azt kérem tőled, nézz körül egy kissé. A választást teljesen reád bizom. Ahhoz mehetsz, akihez akarsz, akár gazdag, akár szegény. Nem akarok egyebet, csak hogy boldognak, rnegelégedéttnek lássalak. Ezzel homlokon csókolta a leányát és kiment. A sok fiatal ember közül, akik a Winford-palo- tában megfordultak, Lucynak kettőn akadt meg a szeme. Mr. James volt az egyik, mr. Harry a másik. Mindakettőhöz erős rokonszenv vonzotta, de az érzései analízisében nem jutott el odáig, hogy választhatott volna közülük. Ha mr. Harry jelent meg, ennek a modora bilincselte le.
