Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-17 / 7. szám
7. szám. RÁKOS VIDÉKÉ leült újra az állomáson. Itt ugylátszik elszundikált, mert a főváros felé igyekvő vonatra nem ült fel, hanem ugylátszik ennek elindulása után akart rá felugrani. Eközben elesett és lába beleakadt a felhágóba, úgy, hogy a vonat sokáig maga után vonszolta s csak akkor vették észre, mikor a legközelebbi váltóoszlopba belevágódott. Itt feje tökéletesen összetört s agyveleje kilocscsant és szerte hullott a földre. Testét valósággal kerékbe törte a vonat, számtalan törés és zuzódás éktelenitette el. Egyik csizmája fennakadt a kocsi lépcsőjén ; — benne az öt körme — a lába össze-vissza törve. Húsa czafrangokban lógott szerteszét. A hatóság igen szigorú vizsgálatot tartott a szerencsétlenség dolgában s kétséget kizárólag az elmondott tényállást állapította meg. Útépítés. A Czinkotán végig vonuló országúton ideiglenes iparvágányt laktak le és szorgalmasan hordják rajta az útépítéshez ‘szükséges anyagokat, amelyeket csaknem lehetetlen lenne a nehéz utón fuvar számra felhordatni. A munkálat a már többször emlegetett Czinkota—gödöllői országút helyreállításához, illetve részbeni kiépítéséhez tartozik. Csütörtöki társaság. Mátyásfö Időn vig az élet, csütörtökön este ; ott kártyázik a sok magyar, a pagátot lesve. — Hol elcsípik, hol szalasztják árva huszonegyest, — hol meg csapnak, lopva — lesbül, szolid magyar csendest. — Jó itóka, anekdota, adja meg a fölit, — sok hunczutság, jámbor tréfa nyakra- főre fői itt. — Rajta tehát családapák, éljetek a renddel, — csütörtöki társaságba buzgón járni el kell. — Nincs oly asszony, ki e napon mondaná a vétót: — jövő hétre Mátyásföldre a képedet bé told ! A kerékpárosok felülfizetése. Lapunk múlt számában eredeti tudósítás alapján azt közöltük, hogy a Rákosszentmihályi mü- és sportkedvelők mulatságán a Rákosszentmihályi kerékpáros kör 1 koronát felülfizetett A rákosszentmihályi kerékpáros kör elnöksége hozzánk intézett levelében arról értesít, hogy ez tévedés s kéri ennek helyreigazítását. REGÉNY CSARNOK. 5 A primadonna. REGÉNY. Irta: GÁSPÁR IMRE. A sarokba szorított direktor végre kivallja, hogy Nórát pusztán az ő — már mint a direktor — személye, a művészet és különösen e város iránti rajongó szeretet fűzi a társulathoz . . . — Ont is rajongva szereti a <iiva ? kérdi a malicziózus Sala. — Egyszóval ingyen énekel és tánczol, konstatálja Egon. Akkor és ahányszor kedve tartja , . . Faképnél is hagyhat, ha kedve tartja, mint Szent Fái az oláhokat . . . Helyes, Nekem igy is jól van. Csak arra figyelmeztetem, hogy ebből az összeköttetésből ne legyen valami szenzáczió! Ne szaporodjék a botrány-krónika, mert csak annyit mondok, hogy akkor velem gyűlik meg a bajuk, magának is és Nórának is! Az ülés véget ér. Még csupán a pék kérte föl a reportereket, hogy ne referáljanak arról, amit ő a korral való haladásról, már mint a tánczos-operettek- ről és a piros sziniczédulákról mondott. Tudják, a sajtónak különben sem feladata a családi tűzhely megzavarása ... A reporterek mindent megígérnek. Ok is távoznak. A lépcsőn Egon négyszemközt fogja Poldi barátunkat. / 5 — Poldi pajtás, nekem ez a história sehogysem tetszik. Ebben az ügyben én a Nagyváthy Brúnónak a kezét látom. A szegény Bénivel szeretném összehozni, aminek furcsa lökést adhatnak a Nóra kis kacsói. Apa, fiú és primadonna! Furcsa szenzáczió lehet ebből. Mit tud a Béni és a Nóra dolgáról ? — Annyit tudok, hogy imádják egymást. Láttam a Nóra leveleit, amelyekben azt Írja, hogy Béni kedvéért szerződik Lötyög bácsihoz. Abból pedig furcsa história kerekedik, ha kitudódnék, hogy ennek a szerelemnek a kamarás ur fizetné a költségeit. Amint Bénit ösmerem, ebből az operettéből könnyen válhatnék tragédia! Vigyázok majd a fiúra! — Én meg Brúnót tartom szemmel. Eljő a vacsorára? Szívesen látom! — Köszönöm, engem már Sala hivott meg! — Vagy igaz! A «nagy cívis» megint kocsi- kázott! Isten vele! — A’szolgája! Köszön Poldi, közben ekként dúdolgatva: «Ez kegyedtől, nimfám, Lenne szörnyen infám !» IV. Nóra. A «Vörös Rák» egyik legdíszesebb lakosztályában lakik Nóra, a dédelgetett primadonna. Törékeny, piczi termetű jószág. Azt hinné az ember, hogy erősebb szellő könnyen elfujhatná. Porczellán fehérségű az arcza, csodálatos nagy fekete szeme csupa láng, csupa igézet. Fehér csipke pongyola van rajta, hollófekete haja a földet söpri. Hintaszékben ül. Előtte térdel Béni s a gyönyörű asszony piczi lábacskáit csókkal borítja, majd az ölébe hajtja a fejét. Sir is, kaczag is a boldogságtól. Nóra kezecskéje a pompás fiú hajfürtjeit borzolgatja. — cn Nórám, én mindenem, én tündöklő csillagom ! Most szeretek először ebben az életben! Hidd meg, hogy utoljára is! — Nagy bohó maga, Béni! felel a színésznő. Hiszen többé nem válunk el egymástól! — De ha megválnánk, ha. elhagynál, ez lenne a vesztem, a halálom ! De a tiéd is Nóra ! Mert engem az anyámon kívül senki sem szeretett széles e világon ! A szégyenét szerette bennem ez a szegény tót asszony! — De Béni, hiszen te büszkesége lehetsz bárkinek ! Szép vagy, mint egy görög Isten-szobor! — Én sem szerettem igazán. A származásom okozta talán, hogy nem is mertem szeretni! Olyan könyv voltam eddig, amelynek első lapjait kitépték, szélnek eresztették s a befejezése sincsen meg! Kit érdekelhettem volna én, ki és mi érdekelhetett volna engem ? ^ —- Én megtöltöm a lelkedet tartalommal , . . én irányozom majd az életedet . . . — ügy van, Nóra! Azóta kezdek élni, amióta először megláttalak, amióta magadhoz emeltél, amióta szeretek és amióta szeretsz ! Eddig léha voltam, nem láttam sem mögöttem, sem körülöttem, sem előttem az életet! Van bennem gőg, van erély, van nagyra- vágyás, de elfojtottam magamban és nem is éveket, de perczeket éltem csupán ; egyik napról a másikra, csakis arra gondolva, hogy egyszer csak véget ér a hivságnak ez a vására! Czélom nem volt semmi. De most, de most Nóra ! Most már tudom, hogy mit kell tennem. Küzdeni, harczolni fogok. Pályát választok és felküzdöm magamat szédítő magaslatokra, oly magasra, hogy nem az élet mélységeiből kell hozzád feltekintenem! Ez a nagy érzés kellett nekem ösztönül, rugóul és meg fogod -látni, hogy győztese leszek az elkeseredett harcznak !
