Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-17 / 7. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 7. szám. vezeklés, a lelki megkönynyülés napja. Vajha értelmét ne födné el a kalmár élet köznapi árja, mely mindent kiirt társadalmunkból, ami kegyeletes, jámbor, szép és nemes. A múlt erényeinek patinája lepattogott rólunk s alóla a meztelen hús veresük ki ez ami mindenünk. Az egymás húsán élősködünk s a nagyböjt állandóan tart, kivéve mikor valamely áldozat húsán lakomát csaphatunk. Ilyenkor nagy a testvériség: az osztozás idején s ha elfogy az áldozat, amig uj koncz nem akad, újra kezdődik a nagyböjt, néha még hat hétnél is hosszabb. Nagy Budapest. Mint annak idején a legelsők közt hírül adtuk, N a g y-B u d a p e s t hatal más tervén szorgalmasan dolgozik a főváros tanácsának megbízott tisztviselője, Harrer dr. tanacsjegyző, aki immár bejárta azt a huszonkét községet, amelyek a főváros közvetetlen környékét alkotják, habár nincs is mindegyiknek olyan közelsége, amely a fővárossal való szerves kapcsolatot megokolná. A községektől a kiküldött tisztviselő beszerezte a munkálathoz szükséges adatokat ; a háztartást, vagyoni állapotot, lakószámot, köz- és magánintézményeket, társadalmi állapotot, gazdasági és kulturális viszonyokat feltüntető kimutatásokat. Ezeket az adatokat akképp osztják be, hogy külön foglalják az egyesítésre már alkalmas községeket és külön azokat, amelyek hátramaradott- ságuk következtében nem alkalmasak ugyan az egyesítésre, de a fővárossal annyiféle kapcsolatban állanak, hogy egyesítés nélkül is ki kell rájuk terjeszteni a főváros felügyeleti jogát s fejlődésüket már TÁR CZ A. Rege. Irta: M, B. Pipacsvirággal telve a mező, madárdallal és virágillattal a levegő. A réten a virágok között kis kápolna áll. Régen építhették; falai itt-ott már repedeznek. Odaben a szűz anya szobra kopott, szine- hagyott, arczvonásai kivehetetlenek; egyik karja, melyet áldólag terjeszt ki, félig letörött, de azért nincs teljesen elhagyatva, körülötte mezei virág pompázik, melyet a falubeliek arra menőben reáraknak. Két oldalán egy-egy mécses pislog; ezt a falubeliek közadakozásból égetik előtte, mert mindenkor tejesitette kérésüket, ha teljes bizalommal fordultak hozzá. Délre jár az idő. A mezön keresztül vezető gyalog utón fiatal, egyszerű ruhás leány közeleg, egyik kezében ételhordóval, melyben a szőlőben dolgozó apjának viszi az ebédet, másik kezében egy csokor piros rózsával. A kendőt a fején az arczába vonta, hogy igy védekezzék a nap égető sugarai ellen. Sietve jön, vígan dalolva. Midőn a kápolnához ér, lecsendesül, leteszi az ételt az ajtó elé s belép. Oda megy a szűz anya szobrához, lábaihoz rakja a rózsákat s letérdel előtte, könnyes szemekkel, összetett kezekkel néz fel reá s halkan, boldog mosoly- lyal súgja felé: «Az első rózsák anyám 1 Neked hozom, tőle kaptam». Imádkozna, de nem tud, ajkai most olyan ellenőrzés alá kell vetni, hogy a későbbi időben bekövetkezhető egyesítésnek a mai rendezetlen állapot ne legyen elháríthatatlan akadálya. A főváros határainak kiterjesztésénél figyelembe vehető 27 község összes lakossága 192.900 főből áll s ilyenformán Budapest lakosszáma még abban az esetben sem érné el ez egy milliót, ha valamennyit bekebeleznék a fővárosba. Amiről azonban egyelőre nincs szó, leginkább azért nem, mert a legtöbb kisközség teljesen fejletlen s modernizálásuk elviselhetetlen terheket róna a fővárosra. Az egyesítésre alkalmas községek első csoportjában van : Újpest, Rákospalota, Rákosszentmihály, Kispest, Erzsébetfalva, Budafok, Albertfalva. A második csoportban: Dunakesz— Alag, Mátyásföld (és birtokviszonyok miatt Czinkota), Pusztaszentlőrincz, Kistétény, Nagytétény, Budakesz. E csoportokon kívül esik: Rákoskeresztúr, Csepel, Budaörs, Nagykovácsi, Pesthidegkut, Solymár, Üröm, Békásmegyer, Budakalász, Törökbálint, Fóth, Csömör, Rákoscsaba, Soroksár. Az összes községek adatainak egyik legérdekesebb pontja, hogy hány olyan lakosuk van, akik Budapesten keresik a kenyerüket s csak könnyebb megélhetés miatt húzódtak a környékbe. Ez a pont egyúttal magyarázatot ad arra is, hogy a főváros lakosszáma a várt gyarapodást miért nem érte el. Az eddig végzett találmány rengeteg adathalmaza most várja a feldolgozást. Az eddigiek szerint tehát Rákosszentmihály az elsősorban csatolandó községek közé került, de még az esetre is, ha pénzügyi okokból bekebelezését mellőznék, azt tervezik, hogy közigazgatásilag a főváros vezetése alá helyezik s a vármegye hatósága alól kivonják, A nagyfontosságu kérdés további fejlődése elé mindenesetre élénk érdeklődéssel tekinthetünk. gépiesen mormolják a szavakat, gondolata ott időz a keresztutnál, ahol vele találkozott. Még most is érzi magán tüzes tekintetét, midőn átadta néki ezeket a virágokat s mily lágyan mondotta: «Az első rózsa kicsiny kertemből, fogadja el!» Azután elkísérte őt az erdőig. Mily kellemesen csevegtek s mily haragosan nézett reája a kasznár leánya, mintha azt akarta volna mondani, mit keres nála, a szegény zsellér leányánál az erdész. A faluból a szél elhozta a harang kongását. Tizenkettő. Sietve felkelt, keresztet vetett, miközben még folyton nézett a szoborra, feléje súgva: Az első, az első . . . Midőn már a küszöbhöz ért, még egyszer visszafordult s odaszólt az Isten anyjához: «Az utolsót, a fehéret is majd neked adom!» s felkapva az ételhordót, sietve távozott, ♦ Őszre járt az idő. A mező puszta, csak itt-ott lehet felfedezni késő nyíló kis virágot, mely busán hajtja le fejét, hisz sejti, érzi, hogy perczei már számolva vannak. A derűs égről bágyadtan ömlenek szét a nap sugarai; a levegő is csendes; kis zenészei már messze elköltöztek, A kis kápolna előtt vasárnapi öltözetben állnak a falubeliek s hangos beszéd között várják az ünnepség kezdetét. Megcsodálják a díszesen kivilágított kápolnát, melynek falain rózsából font füzérek függnek, hogy méltó díszben fogadja az esküvőre, meghívott vendégsereget. Még a szomszéd faluból is eljöttek néhányan, hogy megnézzék azt a fényes esküvőt, melyet a
