Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-17 / 7. szám

VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, február 17. 7. szám. RÁKOS VIDÉKE TARSflDflUM'is KÖZOflZOflSrtGI HETILAP RflKOSSZENTniHflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET,. RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI 4PARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY« KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. || —------ I Fe lelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre.........................8 kv»i Fé l évre...............................4 « Ne gyed évre..........................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Nagyböjt. Elmúlt felettünk hamvazó szerda s alig veszszük észre, hogy már túljárunk a farsan­gon. Igaz, hogy azt se igen vettük észre, hogy belejutottunk s azt is alig tapasztaltuk, hogy benne jártunk. Bolondos világot élünk, — farsang, fejetetejére állított, csörgő sipkás, alakoskodó, léha és hazug az egész életünk, mintha csak mindig a bolondját járnánk, mint húshagyó kedden a hagyományos Karne- v á 1 herczeg szedett-vedett udvara. Igazán kevés nyomot hagy a mai életünk­ben a kalendárium különböző fejezete. Se a munkánkban, se a mulatságunkban, se a lelki életünkben. A vallásos érzés megfogyatkozott a mai ember szivében; többnyire csak akkor tér Is­tenhez, amikor valami nagy bajba került. Más­kor a hitélet és vallásosság inkább csak ösz- tönszerü és a gyáva lélek óvatos meghunyász- kodása, vagy másutt divatos parádé vagy a megszokás hagyománya. Felületes és hitvány a tömeg lelke, ami jő érzést még belenevel­tek, azt is megrontják és meggyengitik mes­terségesen beléjök oltott mérgökkel az egyre terjedő uj «tudományos tanok» és az izgatok hamis apostoloskodásai. Ha nem igy lenne, ha a rhagyarok fővárosának meg volna még a régi jellege — nem haladnának el fejünk felett olyan nyomtalanul a farsang napjai, se nem hagyná lelkünket érintetlenül a hamvazó szerdával kezdődő negyven napi magasztos és kegyeletes emlék ideje a világtörténelem leg­nagyobb tragédiájának. Pedig másutt, még sokat szidott szom­szédainknál is még mindig meg van a jelen­tősége a farsang elmúltának. Bécs városá­nak egészen más a képe a vigság heteiben, mint a bojt szakában. A világvárosi szabadság cseppet se csorbul vele, . hiszen ezután se hiányzik semmi, amire a világvárosi ember szive vágyik s ami más időben is rendelkezé­sére áll. Színház, orfeum és minden efajta mulatság zavartalanul folytatja csábitó előadá­sait s a vallásos bécsi ember se tartózkodik tőlük a nagy bojt idején sem, még is az egész társadalom közéletében nyomot hágy a ham­vazó szerda s más a képe, más a hangulata a böjtidéi Bécsnek, mint a farsangoló császár- városnak. A mulatság izéből, mértékéből, nobilitásából érezzük-e inkább vagy az olyan külsőségekben tapasztaljuk-e, hogy például B é c s b e n bőjtidőben még a kávéházakat is korábban becsukják, mint a farsang alatt — nehéz lenne tüzetesen megállapítani, de annyi bizonyos, hogy a különbség erősen szembe­tűnő s jóleső bizonysága a nagyváros érzé­keny és lelkiismeretes hitéletének. Egységes és specziális jellegének egyik jellemző alkat­eleme ez, méltó irigylésünk tárgya. Mert a m i szép városunknak nincs semmijen egységes jellege se, nincs semmi jellemző vonása, csak éppen temperamentuma van, meg sok­sok kővel és czifrasággal félig-meddig takart, feneketlen nagy nyomorúsága. A nagy böjtöt észre se veszszük, — a farsangon mit se mulattunk. Hol vannak a hajdani bálok, országra szóló farsangi mulat­ságok? Az emlékük is lesorvad lassanként. Nem mulatunk; se kedvünk, se — pénzünk nincs hozzá. A lányokat a szendvicses zsúro- kon meg a jégen árulják, a nagy bálokba — ami egy-kettő még közülük megmaradt — csak éppen a — noblessz oblizs — jelenvoltak névsora kedvéért jár el néhány tuczat család. Nem élünk a lelkűnkkel, csak a kis üz­letecskéit bonyolitgatja le minden kapaszkodó — nincs hát belső jelentősége a kalendárium korszakainak. Hamvazó szerdán pedig legfel­jebb az iskolás gyerekek kenekednek meg a szentelt hamuval; de a lelkek magába szállása — majd csak az utolsó órára marad. Holott ez a szép, fenkölt ünnep, melyet a nagy csá­szári razzia még hajdan kitörült a veres betűs napok sorából és szerény egyházi ünneppé zsugorított össze,, nagyon mély jelentőségű és a tiszta lelkek életében nagy hatású nap. Első állomása a megváltás szejit ünne­pére való előkészületnek, a megalázkodás, a mai számunk 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents