Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSÁDÁLAI és KÖZGAZDASÁG! HETILAP

RÁKOSSZENTHIMÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA.

VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, deczember 22. 51. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákosszentmihály,

Rákosi-út 61.

MEGJELENIK MINDEN VASaRNAP .

Felelős szerkesztő :

BALAZSÖVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár : Egész évre

......................8 kur

Fél évre............................4 c

Ne

gyed évre........................2 <

EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér

Karácsony.

Egy-kettőt fordul még a tengelye körül a földgolyó és újra itt van a karácsony. A karácsony a maga fényességével, kedves melegével, szelíd hangulatával és ünnepi áhítatával. A karácsony, amelyet lázas türelmetlenséggel vártunk gyermekkorunkban, mert az ajándékok egész garmadáját jelentette, a karácsony, amelyet felnőtt korunkban is örömmel köszöntünk, mert a csillogó fenyőgalyak alatt szeretteink örömében gyönyörködhetünk. Nincsen poéti- kusabb ünnep, mint a - karácsony, amely az érző szív legrejtettebb húrjait is rezgésbe hozza és andalító édes hangokat csal ki belőlük. Hangokat, amelyeket nem hallani, csupán érezni lehet. Az apa, akit az ünnep-estén sugárzó arczu gyermek-csapat ujjong körül, az agglegény, aki barátai körében hajtogatja hosz- szunyaku pohárból a gyöngyöző pezsgőt, a férfi, aki bus legénylakásában ül és sóhajtva hajtja tenyerébe szürkülő fejét, a katona, aki a fagyasztó éjszakában egyhangú csikorgással siilyeszti bakancsait a frissen hullott hóba, a hajléktalan, aki sóvár pillantással tekint a nép- telenné vált utczáról fel a bérpaloták fényes, dérvirágos ablakaiba — mind, mind a legdu- sabb és a legszegényebb, mind átérzi ennek az estnek csodás hangulatát. Senki sem tud szabadulni a bűvös varázs alul, amelyet egy fenyőág és egy pár viaszgyertya hint szét maga körül. Valami édes melancholia lesz úrrá a sziveken. És valamiképpen egy rég hallott ária az események egész raját idézi fel emlékezetünkben, akkép egy viaszgyertyákkal ékes fenyőág emlékezetünkbe hoz régesrég eltöltött karácsonyestéket a szülői háznál, amelyet nem is annyira az a néhány szál gyertya, mint a mindnyájunkat átölelő szeretet varázsolt tündéri fényben úszó teremmé.

Ezért a karácsony mindenekfölött a szeretet ünnepe. A családi szereteté. Az élet forgataga csak mint távoli zugás morajlik a fülünkbe, de nem mer behatolni a karácsonyfával megszentelt hajlékba. És akár a padmalyig ér fel az ajándékokkal dúsan megrakott fenyő, akár szegényesen kopár a törpe galy, egyké- pen szimbóluma mindakettő a legnemesebb — mert önzetlen — érzésnek, a családi együvétartozás hatalmas erejének.

Van-e meghatóbb, megragadóbb kép, mint az, amely a karácsonyfa alatt ismétlődik meg minden esztendőben ? Ott áll a családapa s homlokáról szinte eltűnnek az életküzdelem sebei : a barázdák, vállára gyöngéden ráhajlik társa a küzdésben : szerető hitvese s előttük körben zsibong az apróság, a ki ujjongva tárja piczi karjait a karácsonfán lógó ajándékok és édességek felé. Felejthetetlen kép mindenkinek, akinek valaha része volt benne és százszor ooldog, aki ennek a képnek a keretébe tartozik.

Valóban ez az est alkalmas arra, hogy megaczélozza a férfi csüggedő erejét, lankadó önbizalmát, gyöngülő energiáját. Ebből az életadó forrásból meríteni senki el ne mulaszsza, mert önmaga ellen való bűnt követ el. Egyesüljenek ezen a szent estén az egymásért dobbanó szivek, az ünnep-est enyhe melegében olvadjon le rólunk minden ellentét, harag, visszavonás. Csókoljuk meg egymás arczát, szorítsuk meg egymás kezét, akik együvé tartozunk, mert csak igy, csakis igy — meleg szeretettel a szivünkben — mehetünk bele ismét az örvénylő áradatba, hogy férfias bátorsággal megbirkózzunk azzal a millió akadállyal, bánattal, szenvedéssel, amit reánk rótt az élet! F. J.

Mai számunk 14 oldal.