Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-03 / 5. szám
6. RÁKOS VIDÉKE 5. szám. REGÉNY CSARNOK. 3 A primadonna. REGÉNY. Irta : GÁSPÁR IMRE. — Micsoda szemtelenség? Kettővel is megelégszik . , . — Sohse garasoskodjék Stöhr, szól idegesen Egon, Adjon neki az én jótállásomra húsz koronát! Utálta már a Kuli bácsi embernyuzásait. Kuli pedig mit tehetett egyebet és nagy dohogva fizette le a nehéz pénzeket, előbb azonban levont 75 fillért, mert ennyi összegig állott jót tegnap Poldi barátunkért a sorházban. Égy hamis koronást is csúsztatott a pénz közé. — Finis coronat opus! zengedezi Poldi és zsebre vágja a ragadományt. Bocs-csánat, hogy élek! Menne, rohanna, repülne, de nem hagyhatja a vezérét, a szerkesztőt, mert az félig mosolyogva, félig szigorúan csípi el röptében s atyai hangon szól hozzá: — De mondja csak, mire kell magának az a sok pénz ? — Sok lehet a pénz, de elég soha, mondá Wekerle, a honi Colbert, felel az emberke. Ezúttal különben is a lap érdekében történik. Reprezentálok. A redactor urat képviselem. Megjöttek a .színészek, ma este vacsora lesz. Oh az a bájos Nóra, a primadonna ! A Madonna ! — Úgy, hát lumpolni akarunk ! No, ha ezt sejtem, akkor igazat adok az öreg urnák. Mit" akar maga a primadonnával, mikor biztosra veheti, hogy a Béni halászsza el maga elől ezt a primadonnát, akárcsak a múltkorit! — Bocs-csánat, hogy élek! ágaskodik a kis gnóm. Béni az ugyan veszedelmes ember, de ez nem al- terál engem! Enyém a sikk, enyém a modor! És enyém a toll, mert Béni nem tud Írni, a szinikriti- kát pedig én irom ! Vagyok a pálosi Sarcey ! Enyém a szó, Béni béna, ha beszélni kell, én ellenben meg- büvölöm a szellememmel ! — Hát csak bűvészkedjék Poldi pajtás. Vonuljon be a szobájába és fogja kezébe az ollót! Mert a toll és a szón kivül ez is az öné ! Poldi elvonul. Egon érdeklődik a lap iránt. Van-e előfizető ? Van-e hirdető ? — Nem kell a lap senkinek, duruzsol a nemes dón. Mindenki a másikra, a véres szájúra fizet elő! Mi pedig primadonnákra fecséreljük a sok pénzt! — Ne hánytorgassa fel a primadonnákat, potyázik maga eleget a színházban ; akár pályázhatik is a komikára. — Csakhogy nem élünk meg a tréfákból , . . be kell csuknunk a boltot! — Hallja Kuli... izé ... Stöhr ! Ezekkel a mesékkel mulattassa a fiukat, meg a szedőket, mikor levonásokat csinál a fizetéseikből,' én azonban vagyok akkora róka, mint maga ! Most kapta meg a szub- venczióját. A villamosok és a gázgyár veszekedése ötszáz koronát hozott a konyhájára. A jegyzők — amióta kényszer hivatalos lappá lettünk — a hivatalos közlemények ürügyén ötven koronát fizetnek községenként. Daghi fiskális ötven példányra fizetett elő a csalfői kerülete számára, mivelhogy választások előtt állunk. Ezekből nemcsak csöppen, hanem csurran is a kasszájába. Hát a maga dolgai fényesen indulnak. Én pedig annyival is inkább kikérem magamnak az ilyen kukli-prédikácziókat, mert nemcsak szerzem önnek mindezen előnyöket, de ingyen dolgozom a lapnak. Megjárja, ha egyszer lapot alapitok s magam fölözöm le a tejfölt, megértette ? Érti bizony Kuli a csiziót, nem is kellett volna nagyon magyarázgatni. A vén fogatlan farkas kullogva vonul az odújába, leginkább azért, hogy a 20 koronát bejegyezze először a Poldi, aztán az Egon számlájára. Megérkezik a «nagy civis». — Nos, mi van Sala barátommal ? mert láttam, milyen szorgalmatosán kocsikázott az ő ügyében! A felesége miatt történt az eset? A másik szobában dudorász a javithatlam Poldi: «Szép asszonynak a férje, Azért Sala affaire-je!» — Ugyan ne szójátszogass már! riaszt Bénink a kollégájára. Elintéztük a dolgot békésen. — Pezsgős vacsora, mi ? — Hát legalább a butellák durrogjanak, ha némák a pisztolyok ! véli Béni. Különben a «Vörös rák»-ban lesz a vacsora. Meghívjuk az egész színtársulatot, még a kardalnőket is. Nem néz be oda szerkesztő ur? — Valószínűleg oda nézek. Szent, hogy ott lesz Stöhr is egy kis potyapezsgő végett, mert látom, hogy vizes kefével dolgozza meg a kabátját és ki van készítve a festékes tégely is. De mondja csak, «nagy civis» fiam, érdemes?,.. — Nagyon is érdemes. A primadonna gyönyörű szép, a hangja tüneményes . . . — Szép is, hangja is van ... de hogy kerülhetett akkor Pálosra, amelynek 36000 lakosa közül ezer ha jár színházba ? Gyanús az eset . . . A fiú kitérőleg felel , . . — Hallottam már énekelni, Fiúméban vendégszerepeit . . , — Hm , . . Csak nem ? . , . maga valami titkot rejteget, nagy civis! Vigyázzon, mert ebből sok kocsikázás kerekedik még ! . . . A pompás fiú kiegyenesedik, hatalmas válla, széles melle szinte olyan párbajról látszik beszélni, amelyben nem Béni, a nagy civis kocsikázik, de helyette ugyan mások. Az arczán csöppecske árny surran keresztül. Aztán a kedvencz gesztusa következik: megrázza herkulesi vállát és elkaczagja magát: — Nincs nekem ahoz való pénzem . . . Születésem sincs . . . Stylusom sincs ... Semmim sincs ,.. Még Stöhr'bácsival sem mernék versenyre kelni,., A szerkesztő részvéttel tekint a fiú arczába. Azt hiszi, hogy Béni és Nóra között «lehet valami». Mindegy. Csak valami galibába ne keverjék a fiút, mert ez csakis ad j a a könnyelműt, a senkit, a potyafrátert. Látta ő már akkor is, mikor sirva borult az asztalra és azt énekelte az érczes baritonjával, hogy: «Édes anyám is volt nékem . . .» Látta akkor is, amikor széles, magas homlokán kidagadtak a nagy kék erek s felragadott két csufo- lódó uracsot és a levegőbe emelve koczczintotta össze a fejőket. Az apjára emlékeztet, csakugyan az apjára! Csaknem gyöngéden szólt a fiúhoz: — Béni fiam, vigyázzon magára, bolondot ne csináljon! Nincs kedvesebb és kellemesebb játékszer a primadonnáknál, de, aki komolyan veszi, az keserves kárát vallja, akár anyagi, akár erkölcsi tekintetben ! Tapasztaltam magam és tapasztalta az . . . Csitt! Majd hogy el nem szólta magát dr., Dánvári Dán Egon, a szerkesztő ur. A fiú ránéz és kiegészíti az elharapott mondatot: — És tapasztalta — ugy-e bár — az apám is ? Kifordult a másik -szobába és Írni kezdte a reportját. Egon pedig észrevette, hogy Don Kulimázó elkészüli az arczképfestészettel. Elmenekült, nehogy a vén bürgözdivel együtt kelljen az utczán végig sétálni. A czukrászda felé lépdelt, hátha lát valamit a hires primadonnából ? Megelégedett volna egyelőre a naivával is . . .
