Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
2. RÁKOS VIDÉKÉ 49. szám. városi területről a Czinkota községhez tartozó útrészre kívánják az átalakítandó lovasát pályáját áthelyezni. Az eljárás jegyzőkönyvét a kereskedelmi miniszterhez terjesztették fel, aki — mint a lóvasút-társaság ez évi közgyűlésén be is jelentette az igazgatóság — utasította a társaságot, hogy mindenekelőtt a fővárossal felmerült vitás kérdést tisztázza, azután fog a miniszter az engedélyezés ügyében intézkedni. A miniszter a fővárost is felhívta, hogy a társasággal állapodjék meg. A közlekedési bizottság ülésén Rózsavöl gyi Gyula alpolgármester elnökölt és Antal Gyula dr. tanácsjegyző volt az előadó. Az elnök Rákos- falva illusztris lakosa, az előadó mátyásföldi nyaraló. Mindketten olyan férfiak tehát, kik nem csak mint lelkiismeretes tisztviselők bántak el az ügygyei, hanem helyszíni ismereteik alapján gyakorlatilag is kellőképen tájékozottak voltak a szőnyegen forgó kérdésben. Minthogy a fővárost a lóvasut tekintetében háramlasi jog illeti meg, a főváros közlekedési ügyosztálya a következőket javasolta: A főváros ragaszkodjék ahhoz, hogy a villamos vasút a főváros területén építtessék, azonban, ha a társaság bármi okból inkább kívánja a vonalat megyei területen vezetni: a főváros nem zárkóznék el az elöl, de kikötendő, hogy a főváros vagyonjogi tekintetben megfelelő rekompenzácziókban részesittetik. A bizottmány az ügyosztály előterjesztéséhez hozzájárult. Mindez pedig azt jelenti, hogy a főváros a jogos és törvényes álláspontra helyezkedett a lóvasuttal szemben s a társaságunk törekvéseit gátolni miben sem akarja.1 Az anyagi kérdés tisztázása most már nem lesz nehézdolog, remélhetőleg méltányos, közös megegyezéssel gyorsan létesül s igy végleg elosz- lik minden akadálya annak, hogy a lóvasutunk villamossá átalakításának elvi kérdését hamarosan végleg megoldják. (Dohányzó kocsik.) Befejezésül rrjegemlitjük a közlekedési bizottság egyik, az előbbivel egy napon kelt s egyébként gyorsan ismertté vált határozatát, mely a villamos pótkocsikban a dohányzás megengedését kívánja. Örömmel üdvözöljük az okos, praktikus és méltányos intézkedést és csak azt csodáljuk, hogy évek kellettek hozzá, mig hatóságunk szeme e tekintetben megnyilt. Pedig csak B é c s b e kellett volna átpislantania, hogy okos példát találjon. Az, hogy némely tökéletlen pózoló halálra rémült a- józan intézkedés miatt, ne busitson senkit. Ellenben kérjük, hogy a főváros intézkedését terjeszszék ki tovább, hozzánk, a főváros határán túlra is. Tessék majdan, ha a lóvasut-villa- mos kettős kocsikkal jár, hasonló intézkedést kívánni és tessék a helyiérdekün is lehetőség szerint messzemenő figyelemmel lenni a dq- hányzó utasok kényelmére. Mert, miként tiz évvel ezelőtt még a «nemdohányosok» szorultak igazán méltányos védelemre, úgy manapság már csakugyan okos hatósági intézkedések kellenek a kiüldözött, agyonrendszabá- lyozott dohányosok számára. TÁR CZ A. A vőlegény tiszteletére. Irta: Molnár Gyula. A vendéglátás őshazájában — Bácskában — Dezsőfalvy Ákos falusi birtokán nagy esemény öröm- iinnepét ülik. A nábob egyetlen leánya, az ábrándos tekintetű, babaarczu Nusi, menyasszony. A vőlegény Thurczky Péter, atléta termetű, 26 éves szőke ifjú, a hires Thurczkyak közül, akik, még tudnak enni, inni és verekedni. A tágas verandán virágokkal díszített asztal körül, jól megállapított sorrendben együtt ül már a szomszédos gentry. Az asztalfőn egy termetes asszonyság, a ház úrnője, jobbján az ünnepelt pár. A vacsora már kezdetét vette. Libériás inasok és bóbitás szobalányok óriási tálakon monstre-süllő- ket és kecsegéket, aspik- és tatármártással hordanak körül. Péter (aki a délutáni gyorsvonattal jött s izgatottságában alig evett, most olyan éhes, mint a farkas. Nagy adag halat vesz ki a tányérjába, aztán szégyenlős arczczal fordul menyasszonya felé: Kérem, Czicza ne ügyeljen rárm mert én sokat fogok enni. Nusi : (kaczagva) Ó én azt nagyon szívesen látom ... ■(Péter komolyan veszi a dolgot s végez a hallal. A második fogás gömbölyű ezüst tálezákon föltornyosult pástétom, ismét aspikkal.) Nusi: Ilyesmiben a mama fölülmulhatatlan. (Mellesleg szólva ez a fogás a vendégek közt is némi feltűnést kelt, az asszonyok gúnyosan összemosolyognak, mig a férfiak gyanútlanul látnak hozzá.) A harmadik fogás marha és őz fiié, vadszószszal. Péter: (Nem lankadó buzgalommal fogyaszt.) Tudja Czicza, mit gondolok én ? Azt, hogy az előételek csak fokozzák az ember étvágyát. Egyébiránt csak a marhahús az igazi étel. Nemde ? Nusi: Lehet, hogy igaza van kedves Péter. Én azonban sohasem eszem éhséges étvágygyal. Azt sem tudom, mit jelent az, éhesnek lenni, Mondja : meg mindig éhes ? Péter: (merengve) Mikor igy maga mellett ülök, meg tudnám enni az egész világot! A következő fogás: Kétféle pecsenye: malacz és poulard, sokféle szinü salátával. Péter (nem hagyja magát): Sokan azt tartják, hogy a malacz a legjobb pecsenye! Én nem... Én a poulardt-t sokkal jobban szeretem. Tisztán előítélet, hogy a malacz jobb volna. Nusi: (gúnyos mosolylyal) Meg kell adni, hogy maga előítélet mentes . , . Látom, hogy se a mala- czot, de a poulardt sem veti meg .. , Uj tál étel jön: Vagdalt hússal bélelt rétes. A férfiak megtörlik verejtékes homlokukat, föl-föl hör- pintenek egy-egy pohár egrit. Egyebekben a lakoma akadálytalanul és vigan folyik tovább. Péter (lankadó szárnyakkal, kissé nehézkesen): Hála égnek tésztáig jutottunk. Nusi: Korán örvendez. Péter (meghökkenve): Hogy érti ezt ? Nusi: Én nem árulom el a menüt. Csak azt su-
