Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

45 szám. RÁKOS VIDÉKÉ Dús urfiak\ tivornya fogytán Selyem—párna az ágyatok — Azokon, kiknek szalma jut csak, Segítsetek ti gazdagok! S ha bennetek kiég a mámor, S unott már minden csókotok: A sápadt, elhagyott leányon Segítsetek, ti gazdagok! Higyjétek el, a vég az egy lesz, A forma már csak a dolog: Kripta, avagy csak négy szál deszka, Segítsetek, ti gazdagok ! Révész Tivadar. HÍREK. Villamos világítás. A «Rákos Vi­déke» szives olvasói hetekkel ezelőtt tájéko­zódást nyertek már lapunkból a nagyérdekii gödöllői hírről, hogy járásunk ez idő sze­rinti székhelyén villamos világítást rendeznek be s igy azt is tudják, hogy a G a n z és társa részvénytársaság rendezi be a gö­döllői világítást. A társaság most a villa­mos világítás további kiterjesztésének tervén dolgozik s érintkezésbe lépett C z i n k o t a, Mátyásföld és Rákosszentmihály elöljáróságával, illetve vezetőségével s meg­szerezte az érdekelt területek térképeit, ame­lyek segítségével a villamos közvilágítás be­rendezésére részletes terveket dolgoz ki s formaszerü ajánlatot nyújt be. A nagyfontos- ságu ügy fejleményeit élénk érdeklődéssel vár­juk s annak idején kellő részletességgel ismer­tetjük. 3. Károly napja. A rákosszentmihályi állami elemi iskola buzgó igazgatója, W a y a n d Károly, sokszo­ros, meleg ünneplésben részesült november 4-én, ugyanis nevanapja alkalmából úgy a tanitó testület, mint a közönség s az iskola kis népe szívből ünne­pelte a népszerű direktort, a rákosszentmihá- í y i társaságnak egyik legrégibb tagját. Megyebizottsági tag választás. Tizenkettedikén lesz a járásunkban a megyebizottsági tagok választása a csömöri községházán. Mint tudvalevő, két helyet töltenek be. A három évvel ezelőtt megkötött pak­tumot a három érdekelt község megújította s igy a választás ezúttal is körülbelül teljesen egyhangú lesz. A paktnm örömet hoz Rákosszentmihály- n a k, mert régi óhajtása teljesül: megkapja a máso­dik helybeli megyebizottsági tagot. Derék mogyo­ródi polgártársaink méltányolták Rákosszent­mihály óhajtását, melynek jogos alapot ad az a körülmény, hogy Rákosszentmihály szavazó polgárainak száma tetemesen meghaladta Mogyo­ródét. Mogyoródon a jelölést, régi hagyomány szerint, a képviselőtestület végzi. Hartmann, a most lelépő mogyoródi megyebizottsági tag ujabbi jelöltetésétől visszalépett, Hauser Gyula, Rákos­szentmihály bírája javára, aki Mogyoródon is népszerű úgy, hogy kedvéért a képviselőtestület mogyoródi jelöltet nem is állított. Csömörről ismét S p e i d 1 e r Ferencz, a törvényhatósági bizott­ság régi tagja, az egyhangú jelölt. A Csömörön megtartott vegyes értekezlet, melyen a három köz­ség vezérei vettek részt, egyhangúlag Hauser Gyula és S p e i d 1 e r Ferencz jelöltségét fogadta el s most már igen kívánatos, hogy szavazóink minél tömegesebben jelenjenek meg a reggel 8-tól délután 4-ig tartó választáson és a paktum jelöltjeit egyhan­gúlag, de legalább is imponáló többséggel válaszszák meg. Rákosszentmihály polgárságának pedig különös érdeke, hogy a második helybeli bizottsági tagnak tekintélyes szavazatot biztosítson s a paktum kedvező eredményét ezzel is honorálja. A rákos­szentmihályi választókat Pálfi János körlevélben is értesítette a megállapodásról és jelö­lésről s tömeges szavazásra buzdította. lékszem, oly gyönyörű, hogy szinte most is vaczog a fogam, ha reá gondolok. Korán alkonyodott. A »sveszter» megyujtotta a gázlángot. Alighogy kiment, félénk kopogtatás hallat­szott az ajtón. Különös vastag téli ruhában burkuló- zott alakok szálingóztak be egymásután vagy öten, vegyest férfiak és nők. Öltözetük és típusuk mindjárt elárulta, hogy egyszerű, de jómódú földmives em­berek valamelyik alföldi faluból. — Dicsértessék az Ur Jézus — köszöntek tom­pán s megálltak a velem szemközt levő ágy előtt. Szép szálas, értelmes arczu ember állt elől, a többiek a háta mögött szorongtak, minden talpalattnyi helyet elfoglalva a szobában. Hosszú szénfekete haját elsimította magas rán- czokkal barázdált homlokán az első ember, s remegő hangon szólította a beteget. — András vagyok, az édes testvéröcséd, ösmersz-e Mihály bátyám ? — Én mög hitös feiesége, a Juli — bátorkodott az asszony. / — Mink mög a rokonyok vónánk — hangzott hátrább. A beteg felnyitotta szemét, homlokáról halálos verejték csurgóit, — Igen . . . Hát , . . mit, mit akartok, itt . , mit háborgattok engem ? . . . Kinos csönd, a látogatók egymás ruháját czi- báiták. Szólt végre András. — A végröndölet iránt, bátyám . . . A beteg föl akart ülni ágyában, de visszahanyat- lott vánkosára, — Igen ... az meg van.- szólt töredezve- a közjegyzőnél van Szegeden. De ti ne várjatok sem­mit ... én nem nektek gyűjtöttem, nem nem nektek spóroltam ... én szentegyházamnak, hazámnak, a társadalom szegényeinek, nyomorultjainak. Nektek adott az isten annyit, amennyiből szépen megélhettek, adott erőt, egészséget . . . érjétek be vele , . . tá­vozzatok békével . . . A rokonyok látható bosszankodással elpárolog­tak, András azonban az ágynál maradt feleségével. A végrendeletről többé szó sem esett. A test­véri szeretet tiszta érzése diadalmaskodott a földi kapzsi vágyódásokon ez egyszerű emberek szivében. Dédelgető gyöngéd szavakkal kérdezősködtek a betegtől: Nem esnék-e valami jól neki, ? Juli asszony befőttes üveget vett elő a kosárból. De a beteg többé nem felelt. Mindjobban öregbül az este, lázam egyre nőtt, A mennyezetet rengeteg erdőnek, majd háborgó ócze- ánnak láttam, melyben mindenféle szörnyeteg vadállatok hemzsegtek, nyargaltak őrült vágtatással, repültek, úsztak s kajánul rám vigyorogtak, mintha mondták volna : no hires, most kergess, ha tudsz, most lőjj ! Odakün szél sivitott, a csenevész fák ágait egy­máshoz verte s az égen álmos felhőket hajtott. Égy perezre előtűnt a hold. És sápadt fényénél meg- pillantám a szörnyű kaszást . . . Ott járt fehér lep-

Next

/
Thumbnails
Contents