Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

38 szám.

RÁKOS VIDÉKÉ

3.

A múlt évi közgyűlés határozatához képest a jelen évben néhány alapunkat gyarapítottuk, melyekről a f. évi zárószámadásunkban részletes kimutatás van. Továbbá két uj alap szervezését határozta el a választmány, még pedig a «Rákosmezei Emlékmű»- alap és a «Schmidt Jánosné» ösztöndij-alapot. melyek szintén a f. évi zárószámadásban vannak.

Egyesületünk vagyoni állapotáról, kiadásairól és bevételeiről a jelentéshez mellékelt számadások részletes felvilágosítást nyújtanak, melyekből kitűnik, hogy egyesületünk alapszabályaiban magára vállalt kötelességeinek mindenben a legnagyobb lelkiismeretességgel iparkodott megfelelni és minden törekvése oda irányult, hogy a főváros e kültelkének idegen ajkú polgársága között a magyar nyelvnek, a magyar kultúrának terjesztője, — a szegénységnek enyhítője —, az árvák és elhagyottaknak gyámolitója és istápolója legyen.

Egyesületünk múlt évi működését ezekben előadván, javasoljuk a t. közgyűlésnek, méltóztassék kifejezni köszöneíünket legfőbb patronosunknak, a székesfőváros tek. Tanácsának, ki minden intézményünk megteremtésénél és feentartásánál gondviselő atyaként áll. Szavazzunk köszönetét nagyméltóságu Apponyi Albert gróf Ő excellenciájának, a kultusz- miniszter urnák, ki szintén jelentékeny segélylyel járult egyesületünk kulturális intézményeinek előmozdításához; szavazzunk köszönetét továbbá Mosdóssy Imre kir, tanácsos, tanfelügyelő urnák jóakaratu támogatásáért, az «Orsz. Magy. Isk.-egyesületnek», Zichy Jenő gróf elnök és Tóth József igazgató alel- nök uraknak a nyert segélyért; Bárczy István dr. polgármester, Rózsavölgyi Gyula alpolgármester, Pi- perkovics Bátor és Almády Géza tanácsnok uraknak a székesfőváros részéről nyert erkölcsi és anyagi támogatásért; az Egyesült bpesi főv. takarékpénztár és az Országos központi takarékpénztárnak, továbbá a bpesti Légszeszgyárak r.-t,-nak nagylelkű adományaikért, Végül a Rákos vidéke nagyközönségének, aki minden törekvésünkben támogatott és híven pártfogolt bennünket.

Stelly Géza, ' Szétsi Mihály,

elnök. titkár.

Mikor lesz ez még, ha ugyan egyáltalán lesz, azt papiroson se lehet kiszámítani. Nem tudja még az öreg katona se, pedig ez már csak sokat tud. Csak azt tudja, hogy annyi tenger-sok napja van még hátra a regrutának, mint a hány fényes csillag ra- gyogjiszta őszi éjszakákon az égboltozaton.

Őrmester ur Sólyom egyébként előszólitja a jegrutákat s kiosztja közöttük a ruhadarabokat. Sapkát, blúzt, nadrágot, két pár bakancsot. Egy párt feketéből, egy párt sárgából. Az télire, a parádés alkalmakra, ez nyálára való. Mértéket egyről sem vesz, csak úgy szemre becsüli meg.

Minek is venne ? Nem szabó ő, a tizenharmadik öreg apja se volt az s ezek a regruták se kényes- kedő ficsurok, hanem hazát és királyt védő katonák. Meg aztán mérheti azt a szabó, a kinek alakja, teste nincs, nem áll meg azon tisztességesen a szentek palástja sem. A katonán azonban minden mundérnak jól kell állani. Azért katona, hogy jól álljon rajta a ruha. Az, ha nagy egy kicsit a sapka, a nadrág, a blúz vagy a bakancs, nem tesz semmit,

— Majd belé nőssz fiam! — igy vigasztalja

a regrutát. De azért az se tesz semmit, ha kicsi a sapka, feszes a nadrág vagy szűk a blúz, meg a bakancs, mert akkor meg igy vigasztalja:

— Nem tesz semmit fiam, pár hét alatt úgyis lesoványkodol!

HÍREK.

Koenigsberger Lajos.

«Csaló mérnök.» A napilapokban e héten feltűnést keltett hírek jelentek meg, amelyek a Rákos vidéke közönségét igen közelről érdeklik, ugyany- nyira, hogy rendes szokásunk ellenére idézzük a két legérdekesebb és legmegbízhatóbb közleményt, nem mintha gyönyörűségünk telnék a más bajában vagy szívesen kultiválnók a fővárosban olyan kedvelt kriminális szenzácziókat, hanem a dolognak reánk tartozó vonatkozásai miatt. A Budapesti Hirlap szeptember 14-én igy irta meg az ügyet:

Csaló mérnök. Furfangos csaló ellen adott ki ma elfogató parancsot a budapesti törvényszék vizsgálóbirája. Koenigsberger Lajosnak hívják a csalót, negyvenhárom éves, győri születésű mérnök, aki ravasz módon s nagy összeggel szedett rá több embert, köztük egy külföldi vasúti vállalkozót. Koenigsberger Lajos tavaly nyáron prospektust nyomatott, amelyen egy Budapest—Gödöllő—Vácz között létesítendő viczi- nális vasútra, melynek ő volt az engedményese, vállalkozótársat keresett. A nagyhangú prospektusra többen is jelentkeztek. Köztük Blaskovich Elemér istállótulajdonos is. A viczinálist talán meg is építhették volna, mert anyagi támogatásban lett volna része, a dolgot azonban elrontotta maga Koenigsberger, aki váratlan szerencséjét arra használta föl, hogy csalásokat kövessen el. Egy berlini vállalkozót, K u 11 n e r Lajost huszonnégyezer koronával csalt meg. Kutt- nernek részesedést Ígért a viczinálisból, aminek a külföldi ember már csak azért is hitelt adott, mert a minisztériumban igazolták, hogy a viczinálist csakugyan engedélyezték. Koenigsberger Kuttnernek a huszonnégyezer koronáról beküldött egy nyugtát, amelylyel azt igazolta, hogy az összeget a vál- latba fektette. Ez a nyugta, a mely arról szólt, hogy ezt az összeget befizette az állampénztárba, hamisnak bizonyult. A mikor Kuttner ennek nyomára jött, följelentette Köenigsber- gert. Közben Blaskovich is rósz híreket hallott Koenigsberger felöl s bejelentette minisztériumban, hogy az üzlettől visszalép, Koenigsberger a Kuttner pénzén költséges életet élt. amikor látta, hogy dolga rosszra fordul, megszökött Budapestről, Előbb azonban még Wintenber- g e r Farkas jegykereskedőtől írógépet csalt ki, amelyet azonnal eladott. Most ez a czég is följelentette Kőenigsber- gert. A rendőrségen S á n d o r László dr. rendőrkapitány vezeti a nyomozást. A detektívek megállapították, hogy Königsberger a Nap-utcza 14. számú házban levő lakásáról még aug. 31-én eltávozott s azóta nem tudják merre van.

A második közlemény igy szól:

Megszökött a csendőr mellől. Megírtuk a minap, hogy Kuttner Lajos berlini vasúti vállalkozó följelentésése elrendelték Königsberger Lajos budapesti mérnök letartóztatását, mert kiderült róla, hogy egész tömegét követte el a csalásokCsákót is ad a regrutáknak. Nehezet, mint a kő> keményet, mint a vas. Rózsája alatt ott berzenkedik a kétfejű sas.

— Jó-e a csákó öcsém? kérdi a regrutát.

— Kicsi őrmester úr.

— Hát most jó-e öcsém ? kérdi tőle újra, miközben megforgatja a regruta fején a csákót úgy, hogy az eleje hátra, a hátulja meg előre néz.

— Most is csak kicsi, őrmester úr.

— No majd mindjárt jó lesz, fiam !

Ezzel feláll egy székre, nagyot üt öklével a csákóra, hogy szikrákat hány a regruta szeme, a csákó pedig mint valami vaspánt. rászorul a fejére.

— Hát most jó-e fiam ?

De erre már észnélkül felel a regruta:

— Igenis, jó, őrmester úr.

Puskát, borjut meg a többit csak azután kapnak. Két óra alatt már mundérban állnak valamennyien. Édes apjuk, édes anyjuk már most se ismerne rájuk. Nem csoda, hiszen ők maguk is alig ismernek egymásra. Egyformák valamennyien, mint valami ma született gyerek. Kék sapka, kék nadrág, patkós sarkú, szeges talpú bakancs van mindnyájukon.

Őrmester úr Sólyom tetőtől-talpig újra végig vizsgálja a regrutákat. Mindeniken talál valami hibát, valami igazítani valót, a miért kegyetlenül összeteremti szegényeket. Aztán ujr# kioktatja őket, hogyha