Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-22 / 38. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 38. szám nak s a kárösszeg nagysága meghaladja a harminczezer koronát. Königsbergert előbb Budapesten keresték a detektívek, mikor azonban kiderült, hogy a fővárosból megszökött, elrendelték országos körözését. A körözőlevél alapján az ajnácskői csendőrségnek egyik őrsvezetője felismerte a csaló mérnököt Vecseklőn, éppen akkor, a mikor ott egy láncz földet parczellázott. Letartóztatták és fölhozták Budapestre. A mikor Königsberger a csendőrörsvezetővel a fővárosba érkezett, arra kérte a csendőrt, hogy legyen szives vele a Nap-utcza 14. számú házában levő lakására menni, mert neki otthon valami dolga van. — Hiszen mellettem marad, meg nem szököm. A csendőrőrsvezető engedett Königsberger kérésének s elkísérte a mérnököt a lakására. Itt Königsberger nem tért visza hozzá. A szökevény egy ablakon keresztül átmászott a kamarába, onnan a konyhai kijáráson át elérte a hátsó lépcsőt és eltűnt. A csendőrőrsvezető zajt csapott, kereste Königsbergert mindenfelé, de már nem találta. Végül is belátta keresése czéltalanságát és jelentkezett a főkapitányságon. Itt azonnal mozgósították a legügyesebb detektiveket a szökevény mérnök kézrekeritése érdekében, de eddig nem járt eredménynyel a kutatás. Valószínűnek tartják, hogy Königsberger, aki pénz nélkül maradt, a fővárost nem hagyhatta el, A főkapitányság köröző levelet adott ki ellene. Ezt az épületes finálét hatalmas tragikomédia ■előzte meg, amelynek szerzője és rendezője a megszökött mérnök volt. A darab czime O ö d ö 1 1 ő— váczi villamos vasút és szereplői a rákosvidéki közönség, mely a czirkuszból olyan előnyösen ösmert Dummer August vörös parókájában járta a kalamájkát a mérnök ur fütty muzsikájára. Lóvá tette közönségünket olyan alaposan, mint még senki. Emlékeznek még a nagyhangú körlevelekre, a gyűlésekre, szónoklatokra és óriási vázrajzokra az eleven-holt vasút furfangos tervéről ? Ha emlékeznek, úgy engedjék meg nekünk, hogy minden szerénységünk mellett is jóleső elégtételt vegyünk magunknak annyi sok méltatlanságért és igaztalanságért, melyet a Köenigsberger-vasuttal szemben elfoglalt álláspontunk miatt kellett elszenvednünk. A Rákos Vidéke ugyanis mindenkor igen nagy fenntartással és eltit- kolhatatlan fanyarsággal foglalkozott a mérnök ur dolgaival és folytonosan óvatosságra intette a közönséget. Nem lehetetlen, hogy ennek a szüntelen éber ellenőrzésnek volt a következménye, hogy Koenigs b e rg e r nem merte a mi közönségünket anyagilag megkárosítani, csak aláírásait gyűjtögette egyebütt űzött kis játékainak támogatására. A középponti városházán tartott gyűlésen lapunk szerkesztője intette óva az ösmerősöket, hogy bolondot^űznek belőlük. A mérnök’ ur itt az A n n a- és Arpá d-telep lakosságát ültette fel s midőn ezek módosításokat ajánlottak, a megérkezik a kapitány úr s ö haptákot kiállt, mint a sóbálvány olyan mereven álljanak a glédában, A száját ki ne nyissa köszöntésre egyse, mert egy pofonnal úgy betapasztja, hogy valamennyi fogát lenyeli ebédre. Ha pedig valamelyikhez szóllana a kapitány ur, az keményen szalutáljon s okosan feleljen a kérdésekre. Komorovcsák kapitány nem soká váratott magára. Nagy kardcsörtetve megérkezett. Sapkáját mélyen a szemére húzta, bajuszának egyik fele felfelé, másik fele lefelé ágoskodott. Meghallgatta az őrmester jelentését s megszóliitotta a gléda végén álló nagy legényt, Keményen recsegett a hangja, mint a trombita : — No tudod-e már, mi a katona első kötelessége ? A nagy tahó tanácstalanul állt s kétségbeesett pillantást vetett őrmester ur Sólyomra, aki a kapitány ur háta mögött állott. Az őrmester mérgesen integetett neki, hogy szalutáljon, s hogy feleljen. Vári Szabó János, igy hívták a nagy tahót, azonban nem értette, mit integet neki az őrmester ur. Zavarában levette sapkáját, végig törölte verejtéktől gyöngyöző homlokát s mély, öblös hangon válaszolt a kapitány urnák : — Igenis, tudom. Az a katona legelső kötelessége, hogy ne köszönjön a kapitány urnák. czifra tervet egy fél órán belül ötször módositotta, csakhogy aláírásokat kaphasson. Végül pedig ugyancsak a Rákos Vidéke adta meg a kegyelemdöfést, midőn füllentéseit, biztatásait fejére olvasva bebizonyította, hogy Köenigsberger tervei nem reálisak, hanem egyenesen lehetetlenségeket tartalmaznak. A számonkérés pillanata óta nem mutatkozott nálunk a mérnök ur, aki a terminusok elmulasztása miatt végkép elvesztette a talajt lába alól. Általában kiismerte Köenigsberger Rákosszentmihályt, hogy legérzékenyebb pontja az Ann a- és Á r p á d-telep s itt szedte a legtöbb lelkes hivét akikkel együtt igen tiszteletreméltó szentmihályi férfiak is váltak áldozatává, többnyire valami meggondolatlanul lelkesedő vagy kapzsi közbenjáró hatása alatt. Megdöbbentő epizódja ennek a furcsa történetnek az is, hogy a kereskedelmi kormány maga is beugrott Köenigsbergernek s anélkül, hogy egyéni megbízhatóságával törődött volna — nagy állami kedvezményeket biztosított vállalata számára, egyesen a közvagyont alkotó magyar államvasutak kárára és rovására. Ez a minisztériumi kedvezmény volt a leghatásosabb bizalmat gerjesztő dokumentum Köenigsberger számára a balekfogás munkájában. A függöny lehullott, vége a komédiának. Morál, tanulság felesleges. Ha holnap jön egy másik kalandor és megbabonáz valami nagyszájú néptribunt, — tánczol- hatsz logika és védekezhetsz józan ész — mindhiába ! A tömeg újra ugrik és újra ordít és aki vele nem járja az őrjöngő tánczot, az nem komoly, hanem együgyü ostoba szolgaiélek. Falusi Catók és pálya- tévesztett Cicerók a malom alatt és a lóvasut ördög- motolláján mindig teremnek, hogy a forum helyett a pletykadombon öntsék ki ferdült agyuk mérges termékeit. Kitűzhetik a gyászlobogót, lehullott a honmentők legfényesebb csillaga! Dr. Téchy. Gyula gödöllői kir. járásbiró, szabadságáról visszaérkezett és a járásbíróság vezetését helyettesétől átvette. Gondnoksági ülés. A rákos szentmi- hályi állami elemi iskola gondnoksága ülést tartott e héten. Az ülésen Pálfi János elnökölt, a jegyzőkönyvet pedig Balázsovich Zoltán vezette. Hitelesítésére elnök Schvarczl József és Zelky Endre gondnokokat kérte fel. Wayan d Károly igazgató előterjesztésére jóváhagyták az iskolák költségvetésének terKomorovcsák kapitány urat egyszerre elöntötte az epe. Jobbkezével mérgesen sodoritott egyet bajuszán, balkezével kardját verte a padlóhoz, miközben kegyetlen káromkodásra fakadt. — Micsoda bagázs ez?! Micsoda ostoba nép? És én ezekből neveljek jó katonákat ? Ilyen emberekkel menjek én az ellenség ellen ? Őrmester, próbálja meg, vegye munkába őket; dolgozzon velük éjjel-nappal, hátha tud valamit belőlük faragni. Nektek pedig csak annyit mondok, hogy négy hét múlva újra visszajövök és ha akkor is ilyen szamarak lesztek, valamennyiteket kiköttetlek. Ezzel ott hagyta a regrutákat. Szavát megtartotta, feléjük se nézett négy hétig. Őrmester ur Sólyom egész komolyan hozzáfogott a regruták kiképzéséhez. Munkájában az altisztek s az öreg katonák segédkeztek. Kora reggeltől késő estig állni meg járni tanultak. Mert a katona állni is, járni is újra tanul. Olyan állással és járással, a milyen a közönséges emberé, nem lehet megverni az ellenséget. Ahhoz parádé-mars szükséges, . Mi a parádé-mars ? Ezt nem lehet csak úgy könnyen megmagyarázni. Felemeled a lábad a földről, olyan magasra, mintha kádba akarnál lépni, aztán kinyújtva, lecsapod a földre, olyan erővel, hogy a kavicsok felrepüljenek talpad alól a kaszárnya tetejére. Ezt cselekedd minden
