Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-18 / 33. szám
VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, augusztus !8. 33 szám. RÁKOS VIDÉKÉ T^RSflDfiLm és KÖZGfiZöflSÁGI HETILAP R^KOSSZEHTniHfsLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAjDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET,, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY) SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .........................S kői Fé l évre...............................4 « Negyed évre..........................2 * EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fills Önkéntes tűzoltóság. A világ, ha néha lassacskán is, de mindig csak halad. Az emberekben megérleli az idő a dolgok és eszmék megértését, leszűri, megtisztítja a gondolatot és megsürüsiti, megedzi az akaraterőt. A tapasztalat szűrte le azt a hasznos igazságot, hogy a lassan megérlelődött meggyőződés erősebb, tartalmasabb és cselekvésre képesebb a hirtelen lelkesedés tü- zénél, mely gyakorta szalmalángnak bizonyul s a milyen hirtelen, ragyogó tűzijátékként villan fel, — éppen olyan gyorsan elalszik s utána annál nagyobb á bántó, mozdulatlan sötétség. Ez a szalmaláng a magyar embernek mondhatni jellegzetes sajátsága ; mifelénk pedig, ezen a forrongó, a fejlődés és kialakulás folyamatát élő nagy területen valóságos be- tegség. Hány nevezetes, hasznos, okos eszme tűnt el nyomtalanul hamvai alatt! Az önkéntes tűzoltóság szervezésének gondolata is évek óta kisért már. Volt idő, midőn ugyanezen a helyen kifejtettük, hogy a testület megalakítása mekkora közérdek és közszükséglet és lelkes szavakkal buzdítottuk közönségünket a megvalósítására. Sikerült is a lelkesedés szalmakazlát felgyújtani. Gyönyörűen égett — vagy két hétig. Községünk ambicziózus vezetői, Haus er Gyula biró és Kren edits Sándor főjegyző komolyan neki is fogtak a mozgalom megindításának és egy derék szentmihályi polgár, Dobos József vendéglős, lelkesedéssel csatlakozott hozzájuk. A közönség lelkesedése azonban bizony csak szalmatüz maradt. Dobos József meghalt s a vezetőket magukra hagyta. Ugylátszik, a dolog még nem volt eléggé érett. Közönségünk nagyon is fővárosi publikum ahhoz, hogysem az önkéntes tüzoltósdi iránt elég közvetetlen érzéke legyen. A tüzoltósdi kifejezéssel nem kicsinyelni akarjuk ezt a tiszteletreméltó és nemes intézményt, hanem azokra a mellékvonásokra czélzunk, amelyek gyakran különleges kisvárosi jelleggel ruházzák fel s bizonyos mértékig hiú játékká és parádévá süllyesztik. A fehérlófarkas, Lohengrin- sisakos admirális parancsnokok czifra egyenruháira, a diszkivonulásokra, a tűzoltó banda sokszor veteránszerü félszegségeire, szóval azokra a fonákságokra, amelyek az emberi gyarlóságnál fogva a legtisztább és legkomolyabb puritán intézményre is olyan könnyen rárakódnak. Természetes, hogy a mi közönségünk az effélét inkább csak az élczlapokban szereti, semhogy maga is jármába szegődjék a furcsaságoknak. Úgy látszik ez is egyik fő oka lehetett, hogy az eszme mélyebb gyökeret nem vert s a hirtelen lelkesedés ismét elszunnyadt, amit elősegített az az örvendetes körülmény is, hogy a legszörnyebb Istencsapása, a tiizvesze- delem, eddigelé, hála az Egek Urának, elég- szépen megkímélte vidékünket s nehány apró, könnyebb természetű baleseten kívül, nagyobb baj nem fordult elő. Ezt különben egyrészt annak is 'köszönhetjük, hogy házainkat nagyobb kert, udvar veszi körül s az épületek egymástól még elég távol esnek. A dolog lényege azonban fontosabb a mellékkörülményeknél. Némely önkéntes tűzoltó-egyesületnek a fonák példája, a külsősé- gekoen megnyilvánuló túlzása nem lehet komoly oka annak, hogy okos és becsületes emberek magának az intézménynek a támogatásától tartózkodjanak, holott kétségtelen, hogy az önkéntes tűzoltóság a világ egyik legnemesebb, leghasznosabb, . feltétlenül nélkülözhetetlen humánus intézménye. Másrészről az a tapasztalat, hogy a nagyobb csapásoktól eddigelé megkímélt a sors, nem tehet elbizakodot- takká és nem jogosít fel arra a feltevésre, hogy ezután, a jövőben sem ér soha — szerencsétlenség. Könnyelműség, sőt vétkes köny- nyelmüség tőlünk, hogy valamelyes ilyen baj esetére, községeinket, telepeinket teljesen védelem és szervezett oltalom nélkül hagyjuk vagy legalább is hagytuk mindeddig. Nemcsak tűzoltóságunk, gyakorlott és képzett tűzoltó-testületünk nincs, hanem a legszükségesebb felszereléseket is nélkülözzük. A rákosszentmiMai számunk 12 oldal.
