Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-14 / 28. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 28. szám. olyan nagy mértékben intelligens és válogatott mint Mátyásföldön, — különleges, specziális valami; a rendes társadalmi és közszabályokon magát tulteszi s a társas együttélés rendes korlátáit lerombolja. Az iskolás gyermekek jutnak az eszünkbe. Külön-külön egyenként valamennyi példás viseletű, kifogástalan, jól nevelt, úri gyermek: együtt, az iskola termében micsoda nehezen fegyelmezhető sereg az osztályt megtöltő gyermekcsapat! A pedagógusok jól ismerik tapasztalatból ezt a különös jelenséget. Rákosszentmihályon egészen más tapasztalatokat szereztünk. Itt a nyaraló közönség — sajnos — egy-két grádussal alatta áll a mátyásföldinek. A kellemetességeit a kabaréestélyen még sem é/ezhettük. Nem azért, mintha nem volna még a szomszédénál is sokkal kellemetlenebb, hanem, mert — egyszerűen otthon maradt. A tisztelt publikum a műélvezet után nem gyötré magát, hanem talán ott üdült valahol az A p at i c z k y-réten. A szentmi hályi kabarénak is szép közönsége volt, mert a törzslakosságunk — a régi, jó fejős tehén — többnyire még akkor is kötélnek áll, ha mit sem kap érte, annál inkább eljön, ha művészek hívják produkczióik megszemlélésére, de a beczézett kedvenczek, a t. nyaraló famíliák magukra hagyták őket. Mert ha teletorokkal szidni hallod a közlekedést, az utakat, a világítást, a boltokat, a községet, a közönséget s mindent, de mindent — akkor nyugodt lehetsz, hogy nyaraló uraság tombol a közeledben, de ha két garast kérsz a művészet nevében és adsz érte ráadásul toronyórát lánczczal — akkor Rákosszentmihályon nincsen nyaraló lakosság. Pedig nem voít ez mindig igy. Emlékezünk még más időkre, amikor szívesen látott vendégeink és közös életet élő testvéreink voltak a nyaraló lakosok. Várva vártuk őket a magunk körébe s együtt éltük le az esztendő szebbik felét. Akkor, amikor még nem űzték el őket tőlünk az őrületes lakásbérekkel s egyéb molesztácziókkal. Amikor még remélhették, hogy nem rajtuk akar meggazdagodni minden ekzisztenczia, az utolsó kofáig is és remélhették, hogy okos intézményekkel a támogatásukra és szolgálatukra áll közönségünk. A türelem fonala azonban a végletekig nem nyújtható : a régi nyaraló lakosság — nem az ingatlantulajdonosokat, hanem a bérlőket értjük — lassanként négyötöd részében végleg elmaradt és átalakult. Gödöllőn most nyaralók egyesületének a megteremtésén fáradoznak — a nyaraló lakosság érdekében. Nem kellene kísérletet tenni nekünk is valamivel, hogy a régi közönséget visszaszerezzük a viszonyok alapos rendezése s a nyaraló lakosság érdekeinek intézményes védelme és a mértéktelen túlkapások korlátozása segítségével ? Rákosszentmihály érdeke és jövője kívánja meg, hogy alkalmadtán foglalkozzunk e kérdésekkel. Viszont az egész Rákos vidéke érdeke, hogy midőn nélkülöznünk kell az egész évadon át minden nemesebb szórakozást, az ilyen vállalkozást, mint a G i r e t h Károlyé, talpra segítsük. Neki magának mindenesetre elsősorban okulni kell a tapasztaltakon; változatos, uj műsorral, egységesebb szellemben folytassa előadásait, közönségünk pedig karolja fel azokat. Annyi mindenféle kikopott artista tingli-tángli kóborol a fővárost környező nyaraló telepeken s magát színtársulatoknak .állító daltársulat vergődik szerteszét, anélkül, hogy valami nívós dolgot lenne képes produkálni! Ha egyszer művészember vállalkozik ilyenféle feladatra: kapjunk az alkalmon. Követeljünk megfelelő, modern, uj és változatos programmot, kizárólag elsőrendű tagokat, de ennek ellenében pártfogoljuk is érdeme szerint. Nem mindennapi sikere lesz a rákosvidéki nyaraló közönségnek, ha ilyen vállalkozást lábra állít s a saját gyönyörűségére fentart legalább is a főévad ideje alatt. Elsősorban önmagát becsüli meg vele. a hétágu koronát, mely az idők zivatarában megfakult. Ekkor történt, hogy megboldogult édes atyja,.. Elza: (megindultan) Szegény jó apám ! Tódor: ... egy éjszaka elveszítette a tőzsdén vagyona legnagyobb részét és nem akarván túlélni a csapást, fegyvert emelt önmaga ellen . . . Elza: (zokogva) Istenem, Istenem! Hát ezért jött, hogy feltépje a sebeimet? Tódor: És én elkövettem a leggyalázatosabb tettet, amit az ember csak képzelhet: gyáván meghátráltam a házasság elől. Elza: (erőt véve magán) Szabadságában állott. T odor: Hitvány voltam és megvetést érdemeltem. Könnyű lenne ma azt mondanom, hogy a rokonaim befolyása alatt állottam, hogy ők voltak, akik ingatag lelkemet tévútra vezették, akik rettentő képekben festették le előttem a szegénységet, a nyomorúságot s rávettek, hogy a gyűrűjét visszaküldjem. Én nem mentegetem magamat. Hiszen a férfinak, ki a végzettől erős lelket, önálló akaratot kapott, nem szabad a legelső szellőfuvásra nádként hajladoznia. Gyönge voltam. Ha lett volna mellettem egy meghitt, jó barát, egy szerető testvér, aki felvilágosított volna arról, hogy milyen aljasság, milyen feneketlen TÁ R CZ A. Tisztitó tűz. Irta: Fehér Jenő. Személyek : Elza, Tódor. (ízlésesen, de fényűzés nélkül berendezett szoba, Elza az asztalhoz támaszkodva áll s némi ijedtséggel az ajtóra mereszti szemét, amelyen Tódor lép be. Egy perczig szótlanul állanak szemközt egymással.) Elza: Ön azt irta nekem, hogy beszélni óhajt velem, báró úr . . . Mit kiván tőlem? Tódor: (zavartan) Valóban ... azt Írtam . . . és . . . és köszönöm, hogy szives volt engem fogadni. . Elza: (hidegen) Oh, nem jár érte különös köszönet. Mindenkit, akinek beszélni valója van velem, szívesen fogadok. (Kezével int Tódornak, hogy foglaljon helyet, de ez nem moczczan a helyéről.) Tódor: Nagy fájdalmat okoztam Önnek ! Elza: Az régen volt . . . Elmúlt . , . T odor: Tegnap múlt egy esztendeje. Jegyesek voltunk. Ön gazdag volt s én, az elszegényedett báró, az ön hozományával akartam újra fényesre csiszolni
