Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-09 / 23. szám

23. szám. RÁKOS VIDÉKE 5

sorolt felülfizetők ugyanis a magyarországi épitő- munkások országos szövetsége rákosszentmihályi csoportjának ugyancsak pünkösdi mulatságán adakoztak.

Távozó segédjegyző. Bazsó Elemér, Rákosszentmihály község eddigi harmadik segédjegyzője, május végével saját kérelmére elhagyta hosz- szabb idő óta megelégedésre betöltött hivatalát s hasonló minőségben Rákoscsaba község szolgálatába lépett, hol Kovács Károly főjegyző helyettese lett.

Csütörtöki társaság. Ha szabad profanizálás nélkül így kifejezni: a csütörtöki társaság valóságos nagyhetét éli legutóbbi öszszejövetelei során. Ahány este, annyi nevezetesség és kiváló ünnepi alkalom. A névnapok és személyi vonatkozású örömestélyek immár szakadatlan sorozatában P a u 1 h eim József, Mátyásföld nagynevű jótevője és a társaságnak legtiszteltebb kedves tagja, tartotta meg utólagosan nevenapjának ünnepét, a melyet annak idején távolléte miatt el kellett halasztani. Régi szokás szerint pezsgő habzott a pohárban, de a legnemesebb ital gyöngyszemei nem törtettek olyan sűrűn felfelé, miként a megtelt szivek indulatja csordult ki a fellelkesült ajkakon. Versengve ünnepelték a nemes barát: ,, Józsi bácsi“ kifogyhatatlan érdemeit. Most csütörtökön ugyancsak kedves ünnepi estélye volt a társaságnak. Egyik igen szimpatikus uj tagját: Báthory Sándort iktatták be vig áldomás keretében. Az uj barát és nyaraló lakos egészségére szintén számtalan pohár ürült és aranyszáju szónok lépett versengve a porondra. Jövő csütörtökön — mondani sem kell talán — ismét Mátyásföld a direkczió.

Vajdafy Lehel színdarabja. Vajdafy Lehel, a mátyásföldi társaság agilis, fiatal tagja, mint a Rákos Vidéke gondos és eleventollu levelezője kedves ismerőse közönségünknek. Különösen csinos sikert aratott néhány ügyesen megirt, népies tárczájával, amelyeket jóizü humora tett népszerűvé. Vajdafy barátunk legújabban jól sikerült tréfát követett el:

— íme, csak múló fellobbanás volt! Nem mentem el hozzájuk ! Megálltam !

A leány pedig azt:

— Hál’ Istennek nem jött el! Jobb is! Még megszerettem volna!

Csak a mama sajnálta:

— Olyan jó, olyan kedves fiú ! És hozzá újságíró ! Nagy hasznodra lehetne! Kár, hogy el nem jött.

Hanem a mamának nem sokáig kellett sajnálkoznia. Két vagy három nap múlva, alkonyattájban egyszer csak berukkolt Sándor Géza ur:

— Szerettem volna el nem jönni! De nem tudtam magamnak parancsolni. Látni akartam Ilonka kisasszonyt.

Nagyon szép magától, felelte a lány mosolyogva.

— Sose mosolyogjon kérem ! Ez szomorú dolog! Mert nagy ostobaság lenne, ha beleszeretnék magába.

— Ne féljen tőle, nem megy az olyan gyorsan.

— De nem ám, vágott közbe a mama — lehetnek maguk jó barátok is.

— Jó, hát legyünk jó pajtások ! — kiáltott fel

vidáman Sándor Géza és a leány mellé ülve, kezébe fogta a kezét. így ni ! Minden bajunk közös lesz és minden örömünk. Hivek és őszinték leszünk egymáshoz és szerelemről sohse beszélünk! Áll a barátság!

És e naptól kezdve Sándor Géza mindennapos lett Ilonkáéknál, Mintha csak a családhoz tartozott volna, úgy nézték őt. És a nyílt kedélyű, őszinte legény őszintesége a mama részéről is őszinteséget provokált. De előbb megpirongatta Géza urfit :

ugyancsak azon a népies, humoros nyelven egy fel- vonásos bohóságot irt s rengeteg sikert aratott vele a baráti körben tartott műkedvelői előadáson. Ez a siker olyan méretű volt, hogy a szerzőt arra buzdította, hogy a mulatságos kis darabot könyvalakban közreadja. Bizonyára igy is meg lesz a megérdemelt hatása és csakhamar általánosan ismertté válik. A szerző előfizetési felhívást bocsájt ki a kis munkára. A felhívás ekként hangzik :

Az emberi lélek éltető elemeinek, a tréfának és kedélyességnek nevében felhívom az igen tisztelt érdeklődőket, hogy a nehány nap múlva megjelenő tragycomoediára, mely Persóniás Márton» czimen hagyja el a sajtót, előfizetni szíveskedjenek. A színdarab tudományos czélt is szolgál, mert bemutatja a városi légkörben élő parasztság zamatos magyarságának sok helyütt tapasztalható elfajulását, melyet a «Magyar Nyelv- tudományi Társaság»-nak «Magyar Nyelv» czimü havi folyóiratában Réthei Prikkel Marián nyelvtudósunk érdekes fejtegetései eléggé ostoroznak. Lehetetlen volt fel nem ismernem ez úrhatnám- beszédnek minden tekintetben alkalmas voltát arra, hogy színpadra hozassék, mert nevetségessége a nyilvános pellengérezésre önmagát kínálta,

A városok közelében élő parasztság nyelvét megmételyező csodabogarak tág teret nyitnak arra, hogy a müveit közönség napi munkától eltikkadt lelkét a szabad órákban, akár színpadon látva, akár olvasva felüditsék, mert hiába, ha még oly viszás vonása is az emberi természetnek, még sem tud ellentállani annak, hogy ne nevessen embertársai gyengeségein, főként, ha e gyenge-, ségek a nevetésre alkalmas tárgyakul is kínálkoznak. Élénken emlékszik a müveit közönség Gárdonyi Géza jeles Írónknak hasonló tárgyú sorozatára, a Göre-könyvekre, amelyek ma már az effész országban ismeretesek.

ö o

Nem végeztem én sem hiábavaló munkát, ha ama kettős czélt, melyet magam elé tűztem, hogy a kedélyeket rövid időre felderítsem és a

— Kár volt a hivatalt ott hagyni! Biztosabb az és nyugalmasabb, mint az iráskodás ! Ebből nem lehet megélni, csak ha kitűnő iró az ember. Látja, maga nem tud megélni, éjjeli szerkesztőségi munkával kell megkeresni a kenyerét.

— Ez igaz, de azért nem panaszkodom ! Csak Írjam meg a darabomat és csak adják elő, majd megtudok én azután élni a toliam után is !

— Adja Isten ! Remélem, Ilonkának is lesz benne szerepe.

— Hogyne lenne !

— Istenem ! — sóhajtott fel a mama — ha akkorára lenne már szerződése.

— Lesz, ne búsuljon néni, lesz! Ilonkának van tehetsége is, szive is. Okvetlen szerencsés jövő vár reá ! Nagyon boldog lesz még néni a leányával.

— Csak lennék is, rám férne ! Sok nyomorúságon mentünk mi keresztül. Az uram, mikor meghalt, úgy maradtunk, mint az ujjam. Az ügyvédi irodája jól ment ugyan, jól is éltünk mellette, de félre nem tettünk semmit! Isten csodája, hogy meg tudunk élni! Alig van jövedelmem négy—ötszáz forint azután a kis birtokocska után, amim mégis maradt! Es mennyibe kerül Ilonka ! Csak tekintene végre reám is a jó Isten.

Ilonka akkor nem volt odahaza, mikor a mamája ezt beszélte. Csak este jött haza. A mamája még akkor is panaszkodott, de hirtelen abba hagyta, mikor belépett a leánya :

— Ugy-e Géza, a mama megint panaszokkal