Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
6, RÁKOS VIDÉKE 23. szám. közönség figyelmét e métely kiküszöbölésére irányítsam, elérnem sikerült. (Persóniás Márton. Tragycomoedia 1 felvonásban. Ára 1 kor.) Szives pártfogást kér : Vajdafy Lehel. Tisztelt olvasóink szives figyelmébe ajánljuk Vajdafy Lehel színdarabját. Az építőmesterek adakozása. A rákosszentmihályi épitő-iparosok helyi szövetségének pünkösdi mulatságán a következő felülfizetések történtek, amelyek a résztvevő tagok igazán dicséretes áldozatkészségének valóban szép tanúbizonyságát szolgáltatják és egyben fényesen igazolják, hogy a helyi szövetséget a mesterek mekkora lelkesedéssel és milyen komoly elhatározással szervezték : Thoma István 20 kor., Vass Gyula 10 kor., Frey József 10 kor., Hausvater Sebestyén 10 kor,, Bálint János 6 kor., Szabó József 6 kor., Kremzer Károly 6 kor., Auguszt János 4 kor., id. Berger Mátyás 2 kor., Bauer József 2 kor., Bálint János 4 kor,, Benkovits György 2 kor,, ifj. Berger Mátyás 3 kor., Balló Ferencz 5 kor., özv. Biró Já- nosné 5 kor., Borofka Sándor 2 kor., Csapka István 3 kor., Csathó Dénes. 5 kor., özv. Dobos Istvánná 2 kor., Diosi Nándor 3 kor., Fischer József 2 kor., Forgács István 3 kor., Fülöp Antal 3 kor., Faller Nándor 5 kor., Figyelmesy Antal 2 kor. 40 fill., Fail Pál 1 kor., Gröger Ottilia 2 kor., Grindek Bruno 2 kor,, Hoffer József 5 kor., Hornyok Gyula 4 kor., Höffer Antal 3 kor., Kiss István 4 kor., Kiss Gergely 3 kor., K. Kovács János 2 kor,, Koháry László 2 kor., Kiss Cor- nél 1 kor., Kovács Jakab 3 kor., Losár Ferencz 2 kor., Lasztofka Arnold 4 kor., Lohmayer György 2 kor., ifj. Marton Gábor 5 kor., Málovits Lajos 5 kor., id. Marton Gábor 1 kor., Mazács Lajos 5 kor,, Me- nártovits Lajos 4 kor. Nyerges István 4 kor., Németh József 2 kor.. Orsai János 2 kor,, Petzke János 2 kor., Presinszki András 5 kor., Pekanovits András 4 kor., Prakter Károly 5 kor., Podnicsek N, 2 kor., Roden Miklós 5 kor., Schaller Márton 3 kor., Schlisz József 2 kor., Tatay István 4 kor., Tolnay Károly 2 mulattatta? Csakugyan, mintha koldulni akarna, vetette oda élesen a lány. — Tőlem ? — kaczagott fel a fiatal ember. Ugyan ne bolondozzék Ilonka! Hiszen én még maguknál is nagyobb koldus vagyok. Mert én maholnap még a reménységemet is elveszítem ebben a nyomorúságos küzdelemben. Legfeljebb majd én koldulhatok magától, ha majd nagy művésznő lesz. — Vájjon mit ? — Azt a kegyet, hogy akkor is ismerjen meg és jóbarátjának tartson. — Mindig édes Géza, higyje el, hogy mindig annak fogom tartani! És valóban úgy látszott, hogy ez a barátság a két fiatal között állandóan megmarad. És pedig barátságosnak marad meg. Szerelemről szó sem volt köztük, bizalmasak és meghittek voltak egymáshoz, mint két jó pajtás s úgy látszott, mintha az a meleg rokonszenv, melyet egymás iránt éreztek, a közös ideálok iránt való rajongásban olvadt volna fel, és nem maradt volna belőle semmi sem a szerelem számára. Az irodalom és a művészet rajongói voltak mind a ketten! Órákig elbeszélgettek egy-egy könyvről a mint együtt olvastak és kipirult arczczal, lázasan gondolva arra az időre, amikor majd Ilonka a Sándor Géza darabjában fog játszani. S azt hitték, hogy ehhez semmi köze sincs a szerelemnek ! Annyira elfoglalták magukat, lehet, hogy készakarva, lehet, hogy öntudatlanul, az eszményi világ dolgaival, hogy a valódi világ érzései mintha nem is léteztek volna reájuk nézve. kor., Tury Ferencz 2 kor. Tóbiás Ádám 4 kor., Visy János 4 kor., Verbó Sándor 4 kor., Wayand Károly 1 kor,, Vogl Károly 2 kor., Zimmerer Hugó 5 kor., Znamenák Mihály 5 kor. Az adományok a helyi szövetség alapja javára esnek s azokat köszönettel nyugtatványozza a szövetség elnöksége. Czirkusz Rákosszentnriihályon. Tautz és Wollner igazgatása alatt álló jóhirü vidéki czirkusz tart előadást a régi sporttelepen. A társulat 20 személyből áll s egyike a vidék jelentősebb mülovardáinak. Hivatalos rész. Rákosszentmihály község jegyzőjétől. 5528 I 1906 számhoz. Hirdetmény a fegyveradóra vonatkozó bejelentések tárgyában. Fegyveradót fizet mindenki a birtokában levő, vadászatra használható lőfegyverek után, úgyszintén azon fegyverek után, melyek családtagjai, vadászcselédjei, a vadak gondozására és erdőterületek őrzésére alkalmazott cselédjei, valamint mező-, szöllő- vagy erdőgazdaságban alkalmazott csőszök, pásztorok és erdőkerülők birtokában vagy használatában vannak. Az, aki csak fegyveradót fizet, köteles a birtokában levő s vadászatra használható fegyvereket szám szerint s annak megjelölése mellett: vájjon egy vagy két csöviiek-e, bejelenteni, e bejelentést lakásának pontos megielölése mellett sajátkeziileg aláírni és azt 1907. évi junius hóban a községi elöljáróságnál be- nynjiani. A bejelentés élő szóval is történhetik, mely esetben az adóköteles bemondása szerint a bejelentési űrlapot a községi jegyző tölti ki. Aki évközben lép adóköteles fegyver birtokába, tartozik ezt a fegyverét a birtokba vételétől számított nyolcz nap alatt bejelenteni. Azok, kik a törvény értelmében adómentes fegy^ verek birtokában vannak, kötelesek ezeket a fegyveMindössze egyszer került szóba a szerelem kérdése s akkor Sándor Géza czinikusan mondta: — A szerelem vagy ostobaság, vagy fényűzés! Szegény embernek nem lehet ideje egyikre sem. — Maga nem volt szerelmes soha? kérdezte a leány ? — Soha s nem is leszek. Csak legyen az embernek egy kis esze, tud uralkodni a szivén. S azután mégis egyszer csak kezdte észrevenni Géza ur, hogy mégsem oly könnyű az embernek uralkodni a szivén. S akkor vette ezt észre, mikor Ilonkáék más, nagyobb lakásba költöztek és a lánynak egyszerre telni kezdett mindenre. A féltékenységgel együtt ébredt fel szivében a szerelem. Az ikertestvérek együtt születtek meg. Félteni kezdte Ilonkát és ekkor tudta meg, hogy szereti. S hiába hívta segítségül a józan eszét, csak olyan vad és nevetséges volt, mint a többi féltékeny szerelmes, mikor egy este Ilonkát hazakisérve a szinitanodából, szemrehányásokat tett neki: — Miből telik a lakásra ? A szép ruhákra ? Kicsodája van magának ? akarom tudni, A leány először megijedt, a mint meglátta Sándor arczán a féltékeny düh kifejezését, de a következő pillanatban már örömmel gondolt arra, hogy a férfi mégis szereti őt és kihívó ravaszsággal, hogy a férfi szint valljon, kérdezte: — Mi köze magának hozzá? Micsodám maga nekem ? — Semmije sem vagyok, de szeretem!
