Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 23. szám. ben Hauser Jánosé, a reaktivált régi pénztárosé, kinek szorgalma, gondos rendszeretete és buzgalma tökéletes rendet és rendezett viszonyokat teremtett. A pályák az évad alatt látogatottak, sőt többnyire zsúfoltak, úgy, hogy a terület hovatovább elégtelennek bizonyul, bár a helyiség egyébként kitűnő. A uj buffet rendszer bevált és nagy mértékben kedveltté lett. A társaság számban csak növekedett, kedvben és lelkesedésben gyarapodott. Nagyobbszabásu mulatságot — a hagyományok ellenére — csak egyet rendeztek. Annyi más egyesület rendez újabban, többnyire jótékonyczél javára mulatságot, hogy a Sporttel ep ezeknek konkurrencziát csinálni nem kivánt, ellenkezőleg tagjai buzgón támogatták a többi mulatságot mint közönség s mint résztvevők, működők egyaránt. A nagy mulatság sikere méltó volt a Sporttelephez, mely e téren egyre nagyobbat és többet nyújt. Ötletesség, Ízlés és áldozatkészség jellemzi rendezését. Az idén is újat és kiválót nyújtott. Tagjaink szórakoztatására az apróbb házi estélyek is kiválóan szolgáltak. Minden czere- móniától mentes jókedvű összejövetelek voltak ezek. A régi hagyományokon alapuló tennisz- verseny volt a betetőzésük. Kedves és nevezetes mulatság ez, mely tagjaink szimpátiájának és áldozatkészségének kitűnő próbaköve. Az idén fokozta értékét az a tanulsága, hogy játékosaink a tenniszsport terén már olyan komoly haladást tettek, hogy az idén a nagy nemzetközi mérkőzéseken a siker reményével állhatnának versenybe. A gondtalan játék színvonalán messze felülemelkedett már a rákos- szentmihályi tenniszsport. Szívesen emlékezünk meg az elmúlt évad két tűzijáték estélyéről is, melyek rendezése, újabban igazán buzgó tagtársunk, Janitsáry Iván művészetét és valóban önfeláldozó bőkezűségét dicséri. Sporttelepünk ebben is újat produkált és nagy sikert aratott. Apró bosszúságok nem szoktak lankasz- tani lelkes munkánkban. A régi jelszavak, a régi erkölcs, a régi lelkesedés jegyében búcsúzunk az elmúlt évtől és kezdjük meg az uj évadot. Még dolgunk van! Még nem térhetünk pihenni! K 1 i m k ó István gazda évi jelentése a Sport telep múlt évi belső életéről ad számot, eleven képet festve a mozgalmas telep társadalmi életéről és gazdasági ügyeiről. A buffet és italok felszolgáltatása nagyon kedvelt ujitás a telepen s tökéletesen átment a gyakorlatba. A vezetőség az első évben tapasztalt nehézségeket immár végleg leküzdötte s az újításból egyrészt jelentékeny jövedelmet biztosit az egyesületnek, másrészről pedig leköti a tagokat a télepen s ott a vidám családias esték tartását biztosítja. Hauser János pénztáros igen örvendetes számadatokat tár a közgyűlés elé. Minden adósságát kifizette az egyesület az utolsó fillérig s még körülbelül 150 kor. készpénz vagyonnal kezdi meg az idei évadot. A közgyűlés a jelentéseket örömmel vette tudomásul s Hauser János pénztárosnak buzgó és lelkiismeretes működéséért köszönetét szavazott, A zárószámadást a felmentvény megadása melTÁ R CZ A. Szegény emberek szerelme. Irta: Ve'rtessy Gyula. I. Karcsii, okos arczu, nagyszemü leány volt. Valamelyik sziniképezdébe járt ő is, de ez sem a modorán, sem az arczán nem látszott meg. És a ruháján sem! Egyszerűen, minden feltűnés nélkül öltözködött; az olcsó szövetekből maga varrta meg a ruháit, minden eziezoma nélkül, de Ízlésesen. Óriási tollbokrétás vörös kalapokat nem hordott, sem a mellére nem tűzött ki egész virágos kertet. És sáros időben a ruháját nem emelte úgy, hogy a harisnyakötője is ki- lássék. Szóval szolid és tisztességes leány volt, akit még a sziniiskoláknak bűnös miazmákkal teli levegője sem tudott elrontani. Annyira ártatlan volt, hogy még abban sem talált semmit, hogy éjszakának idején a színházból egyedül menjen haza, valahova a Tavaszmező-utcza végére. Az édes anyja nem ,kisérhette el és ő akaratos- kodott, hogy azért el akar menni. — A Lilit tanulom én is, meg kell néznem Küryt ebben a szerepben ! — Megnézheted máskor. — Mamuskám, engedj el! Hidd el, bátran elereszthetsz. — A férfiak tolakodók, szemtelenek, miattuk nem lehet éjjel egyedül járni egy nőnek. — Dehogy nem ! Ha megszólítanak, felelek én nekik, de úgy, hogy nem köszönik meg ! Csak bizd reám a dolgot anyácskám, elbánok én velük, S aztán az történt, hogy Ilonka kisasszony bizony nem tudott velük elbánni és nagyon kellemetlen helyzetbe került, Zimankós, hideg téli este_ volt, mikor kijött a színházból. Alig ért az utczára, egy fiatal ember csatlakozott hozzá. És sehogysem akart mellőle tágítani. Sőt annyira ment, hogy már ölelgetni is kezdette a szegény leányt, amint a kőrútról befordultak egy sötétebb utczába. A leány segítségért kiabált, de a néptelen utczá- bah, a szél sivitása közben, bizony nem hallotta a kiáltásait senki. A férfit arezulütötte, de az csak annál szemtelenebb lett: — Pofonért csók jár! S ajkai már a kimerült leány arczára tapadtak, mikor egyszerre csak a kapu alól kiugiik valaki és a férfit hátulról megragadva, betaszitja az ut szélén garmadában álló hóba s azután odafordulva a leányhoz, bemutatja magát: — Sándor Géza vagyok, hírlapíró, engedje, hogy hazakisérhessem, mert különben ez az ur még tovább is tolakodnék. A ficsur akkorára már kitápászkodott a hóból és neki akart menni Sándornak, de jól megnézve a hatalmas, erős, tagbaszakadt legényt, nem mert vele még sem kikezdeni.
