Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, május 12 19 szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MÉRJ ELEMIvMINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre' .......................8 kui Fé l évre...............................4 < Ne gyed évre..........................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. A lóversenytér Ugye. A budapesti lóversenytér elhelyezésének kérdése élénk érdeklődést keltett nemcsak a Rákos vidékén, hanem magában a fővárosban is. A «Rákos Vidék é»-nek hírei, melyek azt rebesgették, hogy az uj pályát Rákos- szentmihályon, az Almás y-réten helyezzék el bejárták az egész fővárosi sajtót s különböző változatokban és újabb, eredeti értesülésekkel is kiegészítve kerültek az olvasó közönség elé, mely mindenfele osztatlan érdeklődéssel fogadta. A mi publikumunknak a különlegesen meleg érdeklődése a dolog iránt feltétlenül érthető. Nemcsak maga a vonzódás és szeretet, melylyel a Rákos vidéke iránt a saját közönségünk viseltetik magyarázza meg azt, hanem okát megtaláljük, ha bármily szerény következtetéssel-megrajzoljuk képét annak a változásnak, amit a versenypályának kihelyezése itt előidézne. Ha a hir csakugyan valóra válnék, ha a terv a megvalósítás állapotába jutna el, hetek se telnének belé s az egész Rákos vidéke átalakulna. A fellendülésnek olyan mértéke következnék el, amelyhez hasonlót a természetes fejlődés során a legcsapongóbb fantázia se tudhatna megrajzolni. Lenne villamos vasút, nem egy, hanem öt is ; lenne közvilágítás, kövezet, locsolt utcza, lennének uj parkok, lenne olcsóbb és jobb piacz, lenne lakosság ötször ennyi, lenne megfelelő szórakozás és mindenféle közintézmény, gymnásium és más egyéb, amelyeket már is nem csak óhajtunk, hanem fájdalommal nélkülözünk. A telkek, házak értéke megnövekednék, sőt megsokszorozódnék s egyszeriben uj gócz- pontjává válnánk a közfigyelemnek. Nem kell tovább festegetnünk a jövő csillogó képeit, hogy meggyőzzük a szives olvasót, hogy a lóversenytér dolga méltó arra, hogy napirenden tartsuk, illetve állásáról hü tudósítást keressünk és adjunk. íme eleget tettünk e kötelességünknek s a mai tényállásról a következőkben számolhatunk be : Való igaz, hogy a Magyar lovaregylet szerződése a fővárossal már csak 1911-ig tart. A főváros a mostani területet akkor visszaveszi. Pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy ekkora értékes területet parlagon hever- tessen, annaK jövedelméről vagy éppen értékesítésének jogáról ismét hosszabb időre lemondhasson. Már pedig a lovaregylet köztudomásúlag csak pro forma fizet úri dijat, a hatalmas területet azonban díjtalanul élvezi. Az egyesület érthető módon ragaszkodik a mostani pályához s minden lehetőt elkövet, hogy azt újból megkaphassa. A fővárost pedig a lovaregylet nagy befolyásán kivül aggasztja az a körülmény, hogy ha a pályát kiűzi a határán túlra, úgy a fővárosi szegényalap elesik a totalizator jövedelmének részesedésétől, ami pedig igen tekintélyes összeget képvisel s nem könnyen nélkülözhető. Irányadó fővárosi körökből azonban mégis arról értesülünk, hogy a pályát többé semmi szin alatt sem engedik át a lovaregyletnek, az pedig, hogy más alkalmas területet adhassanak helyette, egyáltalán nem hihető, már csak azért sem, mert ilyen czélra megfelelő terjedelmű és fekvésű, hosz- szu időre leköthető területe nincs is. A dolog tehát úgy áll, hogy a pálya átengedése ügyében igen kemény harcz lesz a lovaregylet és fővárosi ellenzéke között s a lovaregylet nem követheti el azt a taktikai hibát, hogy a küzdelmet már előre feladja és elveszítse azzal, hogy elismerje, hogy már jó eleve más alkalmas pályáról gondoskodik arra az eshetőségre számítva, hogy a főváros területéről mégis csak kiszorul. Mindebből világosan következik, hogy a lovaregyesület vezetősége ezidőszerint állig begombolkozik, mindent megczáfol és egyszerűen kijelenti, hogy a híresztelésből egy szó sem igaz. Ezzel az eredménynyel jártak a lovaregylet vezetőségénél megkísérelt interwiewjaink. Mai számunk 12 oldal.
