Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-12 / 19. szám

VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, május 12 19 szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MÉRJ ELEMIvMINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre' .......................8 kui Fé l évre...............................4 < Ne gyed évre..........................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. A lóversenytér Ugye. A budapesti lóversenytér elhelyezésének kérdése élénk érdeklődést keltett nemcsak a Rákos vidékén, hanem magában a főváros­ban is. A «Rákos Vidék é»-nek hírei, me­lyek azt rebesgették, hogy az uj pályát Rákos- szentmihályon, az Almás y-réten helyezzék el bejárták az egész fővárosi sajtót s külön­böző változatokban és újabb, eredeti értesülé­sekkel is kiegészítve kerültek az olvasó közön­ség elé, mely mindenfele osztatlan érdeklődés­sel fogadta. A mi publikumunknak a különlegesen me­leg érdeklődése a dolog iránt feltétlenül ért­hető. Nemcsak maga a vonzódás és szeretet, melylyel a Rákos vidéke iránt a saját közön­ségünk viseltetik magyarázza meg azt, hanem okát megtaláljük, ha bármily szerény következ­tetéssel-megrajzoljuk képét annak a változás­nak, amit a versenypályának kihelyezése itt előidézne. Ha a hir csakugyan valóra válnék, ha a terv a megvalósítás állapotába jutna el, hetek se telnének belé s az egész Rákos vidéke átalakulna. A fellendülésnek olyan mér­téke következnék el, amelyhez hasonlót a ter­mészetes fejlődés során a legcsapongóbb fan­tázia se tudhatna megrajzolni. Lenne villamos vasút, nem egy, hanem öt is ; lenne közvilá­gítás, kövezet, locsolt utcza, lennének uj par­kok, lenne olcsóbb és jobb piacz, lenne lakos­ság ötször ennyi, lenne megfelelő szórakozás és mindenféle közintézmény, gymnásium és más egyéb, amelyeket már is nem csak óhaj­tunk, hanem fájdalommal nélkülözünk. A telkek, házak értéke megnövekednék, sőt megsokszorozódnék s egyszeriben uj gócz- pontjává válnánk a közfigyelemnek. Nem kell tovább festegetnünk a jövő csil­logó képeit, hogy meggyőzzük a szives olva­sót, hogy a lóversenytér dolga méltó arra, hogy napirenden tartsuk, illetve állásáról hü tudósítást keressünk és adjunk. íme eleget tet­tünk e kötelességünknek s a mai tényállásról a következőkben számolhatunk be : Való igaz, hogy a Magyar lovaregylet szerződése a fővárossal már csak 1911-ig tart. A főváros a mostani területet akkor vissza­veszi. Pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy ekkora értékes területet parlagon hever- tessen, annaK jövedelméről vagy éppen érté­kesítésének jogáról ismét hosszabb időre le­mondhasson. Már pedig a lovaregylet köz­tudomásúlag csak pro forma fizet úri dijat, a hatalmas területet azonban díjtalanul élvezi. Az egyesület érthető módon ragaszkodik a mos­tani pályához s minden lehetőt elkövet, hogy azt újból megkaphassa. A fővárost pedig a lovaregylet nagy befolyásán kivül aggasztja az a körülmény, hogy ha a pályát kiűzi a határán túlra, úgy a fővárosi szegényalap elesik a to­talizator jövedelmének részesedésétől, ami pe­dig igen tekintélyes összeget képvisel s nem könnyen nélkülözhető. Irányadó fővárosi kö­rökből azonban mégis arról értesülünk, hogy a pályát többé semmi szin alatt sem engedik át a lovaregyletnek, az pedig, hogy más alkal­mas területet adhassanak helyette, egyáltalán nem hihető, már csak azért sem, mert ilyen czélra megfelelő terjedelmű és fekvésű, hosz- szu időre leköthető területe nincs is. A dolog tehát úgy áll, hogy a pálya áten­gedése ügyében igen kemény harcz lesz a lovaregylet és fővárosi ellenzéke között s a lovaregylet nem követheti el azt a taktikai hi­bát, hogy a küzdelmet már előre feladja és el­veszítse azzal, hogy elismerje, hogy már jó eleve más alkalmas pályáról gondoskodik arra az eshetőségre számítva, hogy a főváros terü­letéről mégis csak kiszorul. Mindebből világo­san következik, hogy a lovaregyesület vezető­sége ezidőszerint állig begombolkozik, mindent megczáfol és egyszerűen kijelenti, hogy a hí­resztelésből egy szó sem igaz. Ezzel az ered­ménynyel jártak a lovaregylet vezetőségénél megkísérelt interwiewjaink. Mai számunk 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents