Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
RÁKOS VIDÉKE 10. szám. 2. Eredeti hírforrásaink más oldalakról is támogatott adatai alapján azonban kénytelenek vagyunk ragaszkodni ahhoz az állításunkhoz, hogy a lovaregylet igenis nagyon akut jellegű tárgyalásokat folytatott a rákosszentmihályi Almás sy-birtok tulajdonjogának megszerzése iránt, Azzal a kérdéssel, hogy a verseuypályát majdan ide helyezzék át, bizonyára ma még önmaga a lovaregylet vezetősége sincs tisztában, elsősorban azért, mert nem befejezett dolog még, hogy a fővárost el kell e csakugyan hagynia, másrészt pedig azért, mert az egyesütetben nagy pártja van az alagi pályának is és komoly az a terv is, hogy ha a főváros nem ad területet, az alagi pályát veszi át a lovaregylet, miután az Urlova- sok egyesületével egybeolvadt. Az a 1 a g i megoldást támogatja, hogy ott már is szépen müveit, népszerű terület áll rendelkezésre, viszont ellene szól a nagy távolság és néhány egyéb más mellékkörülmény, A lovaregyletnek azonban a szentmi hályi területre akkor is szüksége van, ha a versenypályának az alagi területet használnák, mert ez esetben Rákossze ntmihályon nagyszabású tréning-pályát és tréning-telepet létesít, ide helyezi el istállóit, trenör lakásokat és boxokat, E telep létesítése, annyira elhatározott dolog, hogy a terület megszerzése iránt az egyesület vezetősége megtette a lépéseket. Forrásaink szerint a megállapodás is létrejött már eladó és vevő között, ez azonban még nem ölthetett szerződésszerű megoldást, mert a terület tulajdonjoga még némiképen vitás. Az AlmásyPál hagyatéka ugyanis per tárgya lett. A pert az első két fokon A 1 m á s y n é, a harmadbiróság előtt pedig V a y grófné nyerte meg. Most ezután A 1 m á s y n é perújítással élt s ebben még bírói döntés nem történt. Végleges dolgot tehát e pillanatban nem tudhat senki; a hír azonban éppenséggel nem volt légből kapott. A tréningtelep idehelyezése csaknem bizonyos s a nyomán járó fellendülés csak talán méreteiben maradna azon alul, mint hogyha magát a verseny- pályát kapnánk meg. A következmények, még pedig kedvező következmények igy is szinte kiszámíthatatlanok, Adja az ég, hogy úgy legyen ! MÁJUS. Hogyha száll a cserebogár, Hogyha nyílik az orgona. Tudja Isten, rég elhagyott Kis falumba, mi vonz oda. Mi az, hogy igy rügybontáskor Úgy elfog a vágy, a bánat, S színes álmok egyre űznek Te utánad, te utánad. Régi dal zsong a szivemben. S minden dalnak végső sora, Mint harangszó te rólad zeng,: Gserebogár, kék orgona. Minden álmom hozzátok száll, Minden dalom ti felétek, S felkeresni még se mertek.’. . Hátha meg sem ismernétek! Hátha meg se ismertek A hajdani rossz gereket, S igy szólnátok kíváncsian : E bus ember vaj ki lehet? És elbújna én előlem Kankalin és piros mályva S csicsergő pinty, rigómadár Ijedezve tova szállna. Talán jobb is itt maradnom, Ahol nincsen virág, lepke, A hullámzó nagy városban Eltemetve, elfeledve. TÁ R CZ A. Csevegjünk! Csodálatos ! minden előre, nagy után törekszik; mindenki beleakar kontárkodni a teremtés művészetébe; sokan azt hiszik magukról, hogy romboló erőnek születtek, meg akarják javítani a kor szellemét s a helyett, hogy azt teljesítenék, még útjában állnak, megakadályozzák az élet rendes menetét is! Vegyük példának a mai kor társalgási nyelvét, Talán még sohasem volt ez annyira hátramaradott, annyira léha, mint ma! Figyeljük csak meg a mai leányok beszédét, ha kettő összejön; mily üres, s színtelen az. Társalognak uj ruháról, csevegnek a legutóbbi zsurról; megvitatják, hogy a legutóbbi mulatságon, ki volt az, ki egygyel a legtovábbig tánczolt, s mi volt oka ennek; beszélnek a legújabb színdarabról, könyvről? s oly hangosan, hogy a körülötte levők is tudomást szerezzenek arról, bebizonyítandó, hogy ők nem szimpla alakok, járnak társaságba, mulatságba, sőt végig élvezték a legsikamlósabb darabot is s beszélnek annak tartalmáról, a színészek játékáról. Persze nem művészi szempontból, tisztán csak azért, mert sikk! Ne értsenek félre, nem mondom, hogyha össze találkoznak, mindenkor tudományos értekezést tartsanak. Beszélhetnek hétköznapi dolgokról, de ne úgy, mint azt ők szokták! Hisz megvitathatják a legújabb divatot, tárgyalhatnak a legutóbbi mulatságról; de csendben, nem kell erről mindenkinek tudomást venni, s ami a fő ne alkalmazzák megjegyzéseiket rosszakaratulag ismerősökre, sőt barátnékra! Ha valaki egy valakivel többször tánczol, ne lássák abban a tánezosnő kaczérkodását, esetleg ne kombináljanak hozzá egy szenzácziós eljegyzést! Képzeljék magukat az ő helyébe s bírálják el úgy annak a viselkedését; bezzeg találnának akkor elég mentő körülményt, azzal szemben, ki ezt reájuk fogná, s talán roszszul is esne nekik, hogy viselkedésükön-mely lelkiismeretnek nem mindig mnndható legyjobb meggyőződésük szerint, teljesen illedelmes volt-valaki kifogást talál! Csevegjenek színházról, a legdivatosabb darab történetéről, de ne feledjék a jó Ízlést. Bírálhatják a darabot, de művészi szempontból. Tehetnek a színészekre megjegyzést, de nem úgy, hogy a Császár-, vagy Tanai mily elbájoló ember, milyen szép nyakkendője, avagy szecessiós báju divat-mellénye van; vagyis ne nyilvánnljon abban a megjegyzésben üresség, felületesség, sőt a legtöbb esetben Ízetlenség! Éppen ilyen bírálat tárgyát képezheti az egyes leányok modora a férfiakkal szemben!
