Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
RÁKOS VIDÉKE _____________________22. szám Nemzeti ima: Énekelte a dalárda. Ezután a tisztelgő csapatok képviselői egyenkint a zászló elé léptek, rövid költeménynyel vagy jelmondásokkal üdvözölvén azt. Hymnusz a magyar lobogóhoz: Énekelte M á r i- ássy Amália k. a. A mi lobogónk, (költemény): Szavalta Makar Katicza k. a. Ima a zászlóért: Tartotta B e k e Mózes. Végül a dalárda éneke fejezte be az ünnepélyt, mely ez alkalommal általános feltűnést keltett jól begyakorolt és nagy hatással előadott szép énekeivel, melyeket S z é t s i Mihály karnagy vezénylete alatt szabatosan és már a magasabb igényeket is kielégítően adott elő Rákosmező ezen legifjabb, néhány hónap előtt alakult testületé. A dalárda énekének elhangzása után a diszkiséret a zászlót a zászlóanyák sátora elé vitte, ahol dr. Ball ági Aladár tartotta meg gyönyörű felavató beszédét, melynek elhangzása után megkezdődött a szögverés. A szögverés közben a rákosszentmihályi dalárda G a á 1 Pál zenetanár és karnagy vezetésével hazafias dalokat adott elő igen nagy hatással. Végül a kör elnöke Friedländer Manó dr. átvette a zászlót sakör nevében fogadást tett, hogy a zászlóhoz és a nagy elvekhez, mik arra irvák, örökre hű marad Rákosmező polgársága. Ezzel az ünnepély véget ért. Délben, illetve az ünnepély után a megjelent előkelőségek tiszteletére fényes bankett volt, a melyen Ballagi Aladár dr., Friedländer Manó dr., Stelly Géza és Minke Béla mondottak felköszöntőket, Krónikás. Közgyűlés Mátyásföldön. Május hó 20-án a mátyásföldi nyaralótulajdonosok egyesülete XVII, rendes közgyűlését tartotta, amely a megszokott érdeklődés mellett folyt le az egyesületi ház nagytermében. Az egyesület köztiszteletben álló elnöke, Meixner Emil, megnyitván a gyűlést, megállapítja, hogy személyesen 44 tag, meghatalmazással pedig ló tag, tehát összesen 60 tag van képviselve, minélfogva a közgyűlés az ^alapszabályok szerint határozatképes. Jelen vannak: 1, Ármos Sándor, R brassói diákok. «Quod dixi, dixi. Amit mondtam, megmondtam. Senkinek sem szabad kimenni a kollégiumból, a kapuk zárva maradnak. Ezt mondá Helicz Gáspár, a kollégium igazgatója a diákoknak, akik ki akartak menni a városba, hogy az országban történtekről hirt vegyenek. Szomorú idők jártak 1690. őszén. A magyar haza alig szabadult fel a hosszú török járom alul. már is egy uj ellenséggel találta magát szemközt. Ez ellensége volt 1. Lipót, 111. Ferdinánd fia, a német császár; aki önkényuralmat akart teremteni Magyarországon. 1690. őszén Tököli újra híveket szerzett és a törökök biztatására Erdélybe tört, hogy onnan a császári hadakat kiverje. Az egész ország figyelemmel kisérte tetteit, igy a brassói diákok is. Tökölinek mindig nagyobb és nagyobá lett a serege; a székely fiuk tömegesen csatlakoztak hozzá s csak az alkalmat várta, hogy a császári sereggel megütközzék. Ez történt akkoi, mikor a brassói diákokat nem eno-edte ki az igazgató a kollégiumból. Nem merte Helicz Gáspár a növendékeit kiengedni, mert félt, hogy azok fellelkesülve még beállnak kuruczoknak. Azért be is záratta a kapukak és a kulcsot mindig magával hordta. 2. Bárányi Ádám, 3. Bartolfy János, 4. Bátori Sándor, 5. Bellovics Imre, 6. Breslmayer Román, 7. dr. Dem- janovich Emil, 8. Dénes Ádolf, 9. Diósy Lajos, 10, Erényi Antal, 11. Fehérváry József, 12. Forster Jenő 13. Földes Gábor, 14 Gyene Károly, 15. dr. Haj- nos Gyula, 16. Hudetz János, 17. Irsai Ignácz, 18. Ja- necskó István, 19. Kaczvinszky János, 20. Kiss Zsig- mond, 21. Kohn Vilmos, 22. Kramaszta Béla, 23. dr. Läufer Lajos, 24. Meixner Emil, 25. Mihályfy József, 26. Miksó Imre, 27. dr, Neiszer Antal, 28. Paulheim Eerencz, 29. Paulheim János, 30. Paulheim József, 31. Polesznák jános, 32. Strelisky Sándor, 33. Szalai János, 34. Szendi János, 35. Takács Gyula, 36. Telek József, 37. N. Terstyánszky Kálmán, 38, Tomcsányi János, 39. Ujváry Zsigmond, 40, Vajdafy Lehel, 41. Verő György, 42. dr. Varga László. 43. Zehntbauer Gyula és 44. Zettner Vilmos. Meghatalmazás utján lettek képviselve: 45. özv, Antóny Tamásné, 46. Diósy János, Diósy Kálmán és neje, 47. Fáy Lenke, 48. Feuer Sándor és neje, 49. özv. Hlatky Jánosné, 50. Kaczvinszky Andor, 51. dr. Kiss J. és dr. Tóthfalussy Gy, 52. Paulheim István és neje, 53. Possert Gy.-né és Possert Ida, 54. Pozsgay Tivadar, 55. Prenoszil Sándor, 56. Putankó Mihály és neje, 57. özv. Seifert A.-né és gyerm. 58, özv Szöllősy O.-né és gyerm., 59. Vidor Pál és neje, 60. Weinszeisz Lajos. Az elnök a jegyzőkönyv vezetésére a súlyos betegségéből nem rég felépült Szendy János titkárt, kit a közgyűlés tagjai nagy szeretettel üdvözöltek maguk között, hitelesítésére pedig Kaczvinszky Jánost és N. Terstyánszky Kálmánt kéri fel. A választmány kiegészítésénél megejtendő szavazásra a szavazatok szedésére Breslmayer Román elnöklete alatt Vajdafy Lehel és Földes Gábor tagokból álló bizottságot kéri fel. A tárgysorozat 1. pontja az évi jelentés megvi- tatávc. volt, mélyet a Rákos Vidékében már ismertettünk. Minthogy az évi jelentés minden egyes tagnak kézbesittetett s annak tartalma mindenki előtt úgyis ismeretes, ennélfogva a jelentés tárgyalása tűzetett ki. Megelőzőleg azonban a jelentésbe csúszott hibák helyesbittettek, a melynek egyike az volt, hogy Diósy János és Saupe Gusztáv nevei helyébe Hoffmann János és Vajdafy Lehel póttagok nevei helyezendők, A kollégium nagy barna épülete idősnek látszott, de az is volt. Künn állt a város szélén az egyszerű épület, középen egy kis toronynyal, ebben lógott a kollégium harangja. Bent elég tágas termek voltak. Egyik ilyen teremben szorongtak mind, valamennyien a diákok, lehettek vagy százhuszan. Az egyik közülök széles vállu, magas termetű atléta alak, egy szék tetejéről mondott valami beszédet társainak, kik óriási lelkesedéssel fogadták azt. Amint lelépett a szónok az emelvényről, vagy tiz diák csoportosult kört és a szavaikból ki lehetntt venni, az igazgatóhoz mennek, hogy az engedje ki őket. Amint azonban láttuk, az igazgató nem engedte ki a diákokat. A diákok nem egyeztek ebbe bele és összebeszéltek, hogy az igazgató parancsa ellenére is kimennek a kollégiumból; vagy egyet kiküldenek, hogy hirt hozzon a kinn történtekről. A diákok az utóbbit fogadták el és megbízták előbbi szónokukat, Halas Laczit, az ügy elvégzésével. A nap már lebukott az égről; sötét volt. Kevés idő múlva megszólalt a kollégium harangja, intve a diákokat, hogy itt az idő a lefekvésre. A diákok be mentek a terembe és egy óra múlva csendes lett minden. Nemsokára a folyosón halk csoszogás hallatszott. Helicz Gáspár jött kézi lámpással a kezében sorra nézni, hogy a diákok itt vannak-e mind és hogy lefeküdtek-e. Midőn erről meggyőződött, vissza ment szobájába, a kulcsokat párnája alá tette és lefeküdt. De nem tudott elaludni, rémes gondolatok jártak TJUcZft.
