Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
22. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. mint a kiknek választmányi póttagsága megszűnt. Vizváry Gyula választmányi tag is leköszönvén állásáról, helyére a soron levő Walnicsek Béla póttag hivatott be. Ez a három póttagság kerül tehát ez évi jelentésben tévesen megnevezettek helyett betöltésre. Az évi jelentés tárgyalásánál Földes Gábor és Terstyánszky Kálmán emeltek szót. Előbbi a választmány figyelmébe ajánlotta annak tanulmányozását, hogy Mátyásföldnek kis községgé való alakulása nem volna-e immár időszerű, mig utóbbi a kertészetnél és a vendéglő javítási munkálatainál óhajt megtakarításokat elérni. A közgyűlés az évi jelentést óriási szótöbbséggel elfogadja, Dr. Neiszer Antal a számvizsgáló bizottság jelentését terjeszti elő, amely szerint az egyesület múlt évi pénzkezelése helyesnek, a könyvek vezetése pedig kifogástalannak találtatott. A közgyűlés a választmány pénzkezelését nagy szótöbbséggel jóváhagyja s a tisztviselői karnak és számvizsgáló bizottságnak a felmentvényt megadja. Az 1906. évi költségvetés tárgyalásánál Földes Gábor, Terstyánszky Kálmán és Zettner Vilmos szólaltak fel, a mely után a közgyűlés a költségvetést az általános tárgyalás alapjául elfogadja. A részletes tárgyalás során ismét Földes Gábor és Terstyánszky Kálmán, továbbá Szalay János, Bartolfy János, Zettner Vilmos, majd Mihályfy József szólaltak fel. a melyek után a közgyűlés utasítja a választmányt, hogy a kertészlakás bérértékét az 1907. évtől kezdve ne 160 kor.-val, hanem 320 kor.-val állítsa be a költségvetésbe és hogy a kertészeti kérdést alapos tanulmány tárgyává tegye, nehogy a jövőben e tételnél az ideihez hasonló túlkiadás keletkezhessél Az 1906. évi tagsági dijak ismét □ ölenkint 4 fűkben állapíttattak meg. A közgyűlés felhatalmazza továbbá a választmányt, hogy a költségvetés egyes tételeinél elérhető megtakarításokat más rovatokon előfordulható tulkiadások fedezésére felhasználhassa és hogy az 1907. évi jan. 1.-től a jövő évi rendes közgyűlésig terjedő időben a bevételeket és kiadásokat a f. évi költségvetés alapján kezelhesse. Végül a választmány kiegészítése következett, szavarást senkisem kívánván, az elnök a kandidáló bizottság által megválasztásra ajánlottakat egyhangúlag megválasztottaknak jelenti ki. Ezek szerint választmányi tagok lettek: Diósy Lajos, Hudetz János, Kaczvinszky János, dr, Läufer Lajos, Miksó Imre és Strelisky Sándor; póttagok; Földes Gábor és Vajdafi Lehel háromévi érvénynyel és Töttössy István két évi érvény nyel; számvizsgálóbizottsági tagok Erényi Antal, Hoffmann János és dr. Neiszer Antal; számvizsgáló-bizottsági póttagok pedig: Dozzy József és Párvy Lajos. E közgyűlés Mátyásföld ismételten méltányolt fejlődésének egy újabb időszakát zárta le és egyben nyitotta meg, a választmány munkásságának lelkiismeretessége, értéke és eredménye nyert benne igazolást s a megnyilvánuló bizalomban becses erkölcsi jutalmat. Dissonáns szó — sajnos — ezúttal is akadt, — természetesen elhagyatva, elszigetelten és visszhang nélkül. De hát Mátyásföldnek úgy látszik sorsa az, hogy egy-egy megokolatlan zokszó évről évre megkeserítse a munkálkodók fáradozásának gyümölcsét, azonban szokás szerint czélját téveszti és csak arra bizonyul jónak, hogy a ragaszkodás és bizalomnyilvá- nitás erejet és közvetlenségét növelje a vezetőséggel szemben. Meg is érdemli. Kevés testületnek van nehezebb feladata és kevés oldja meg azt több körültekintéssel és nemes ambiczióval. Vége. Boruljon el a napsugár, Virág ne jakadjon ! Erdő mélyen zengő madár Csak búsat daloljon ! Ne nevess reám te kék ég, Mosolyod ne fájjon. Szürkére vált zord szemedből Sötét köny ár folyjon. Tombolj vihar! Süvíts orkán! Eg és föld úgy zengjen. Sötétségbe, borzalomba Temessen el engem ! Ne daloljon, ne viruljon, Ne ragyogjon mi sem ! Némuljon el minden — minden — Árva lett a szivem !! — A. agyában. Látta diákjait, amint fegyverkeznek termeikben és a kaput kitörve elhagyják a kollégiumot. Azok a diákok mennek katonának, kiknek nem szabad kurucz katonának lenni. Mi lesz belőle, mi lesz abból a szép összegből, ha diákjai itt hagyják. Pedig iszép összeget Ígért neki I. Lipót embere, ha diákjait addig benn tartja a kollégiumban, amig ők Brassót élfoglalják, mert Erdély legmagyarabb diákjai kerültek itt össze. Azért a kollégiumot figyelemmel kisérték, Helicz Gáspárt pénzért könnyen magukévá tudták tenni, azon fenyegetést téve az ígéret mellé, hogy ha diákjait idő előtt elbocsájtaná, akkor fejét veszik. Sokáig nem tudott gondolataitól elaludni, de végre is az álom szemére nehezedett. Sötét volt, mindenütt a csend honolt a kollégiumban. Nemsokára kinyílt egy ablak, egy recscsenés és az ablak vasrácsa kötélen lógva ért a földre; rögtön utána egy alak ereszkedett le és a sötétben eltűnt. Halas Laczi, mert ő jött ki az ablakon, sietve ment a városba, hogy a miért küldték, azt elvégezze. Alig egy óra múlva visszajött, a kötelet alul megrángatta, aztán belekapaszkodott és társai felhúzták. Utána a vasrácsot szépen visszaillesztették a helyére. így történt az, hogy Helicz Gáspár semmit sem vett észre. A diákok főzték a szökés tervét. Halas azt mondta, hogy holnap éjjel mennek Zernyest felé. Ebben mindnyájan megegyeztek és lázasan várták a kitűzött idő eljövetelét. Helicz Gáspár nem találja helyét a kollégiumban. Egész nap járt, kelt, nincs egy nyugodt percze, látta folyton diákjait, mint kuruczokat. Eljött az est, nyugalomra tért mindenki, a diákok is, de csak azért, hogy két óra múlva újra felkeljenek és itt hagyják a kollégiumot. Az igazgató szokás szerint pontosan megnézett mindent, Egy óra volt, az ablakból már lógott a kötél és a diákok egymás után leereszkedtek. Azután csendesen haladtak a város felé, A városban bementek egy házba, ahol Halas Laczi tegnap már volt és egy emberrel már tanácskozott, aki most azután levezette őket a rejtek pinczébe, ahol különféle fegyverek voltak. Itt felfegyverkeztek és sorba állva útnak indultak, hogy Tököli seregéhez csatlakozzanak. Kibukkant a nap a hegy mögül. Szép idő volt. Helicz Gáspár szobájába besütött a nap. O még aludt. Rossz álma lehetett. Nemsokára fölébredt és felöltözködött, majd megadta a haranggal a jelt a fölkelésre. Megkondult a harang, de semmi zaj. Ijedten rohant a hálótermekbe, sehol senki. Üres minden. Most látta meg a kötelet az ablakon és mindjárt tudta, hogy diákjai megszöktek. Őrjöngve rohant ide-oda, azt sem tudta mihez kezdjen. Az országúton egy kis csapat kurucz haladt. Porosak, fáradtak a gyaloglástól. Arréb a hegy előtt nagy őrtüzek égnek, oda igyekeznek. Ott a hegy
