Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-18 / 46. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 46. szám. hez. A régi szerény alapokat tovább kell építeni minden téren, széles, nagyszabású módon, de a régi alapelvek szigorú fentartásával ; a régi erkölcs, a megbízható, reális számadás és óvatos előrelátás legbiztosabb fegyverünk marad a jövőben is. Ez a legfőbb erősségünk, mely a modern »gründolások« hazárdjátékától megvédelmez, anélkül, hogy kerékkötőnk lenne abban, hogy a haladó idővel lépést tartsunk. Efféle gondolatok szállnak meg most, hogy immár megoldottnak tekinthetjük a közlekedésünk legégetőbb kérdéseit. Szinte valami friss levegő csap meg, ha elképzeljük, hogy ami rövid idővel ezelőtt még puszta óhajtás volt: villamos vasutunk lesz már több, mint kívánhattuk volna, ügy áll a dolog az események legújabb fejlődése után, hogy Rákosszentmihály két irányban is kap összeköttetést a fővárossal és öt főutczáján közlekedik rövid időn belül a villamos vasút. Sőt mi több, mindehhez egy harmadik terv is járul, amelyről mai hírrovatunk nyújt felvilágosítást. A helyiérdekű vasút és lóvasut ügye halad előre a gödöllői kapcsolat készül, a városi villamos vasut-társaság megkapta a terület- használati engedélyt Rákosszentmihály községtől, a P a s k á 1-malom, főváros—Rákosliget vasúti állomás terve megmozdult. Anélkül, hogy az újabb mozzanatok részletes megbeszélésébe ezúttal belebocsátkoznánk: lehetetlen elzárkóznunk ezen sürgöló'désnek, most már reólis irányú mozgalmaknak a megkapó hatása alól. Akik Rákosszentmihályt megalkották, nem fáradoztak hiába: becsületes munkát végeztek, jól dolgoztak. A csemete nő, nő s immár valóságos virágos kertté lesz. Milyen lesz még a jövő képe, ha utczáinkon végig robog a legmodernebb közlekedő eszköz; fürge kocsijai egymást kergetik utczáinkon, sok-sok főutunkon — mert valamennyi, amelyen csak végig siklik, megannyi főutczává lép elő egyszeriben. Holdfényben fürdő csendes utczáink pedig nem borulnak koromsötétbe, viharos, esős napokon sem, mert a villamos közlekedéssel kapcsolatban bizonyára elmerészkedünk vágyainkkal a villamos világítás kérdéséig is. Ha pedig a villamos erő szolgálatunkba szegődik, mi öt esztendő alatt továbbjutunk, mint az elmúlt csodálatos tizenöt év alatt. Nem csak a Rákosmező fanatikus szeretete üz képzeletünkkel csalóka játékot, de elménk a jövő képét káprázatosnak, ragyogónak hímezi ki és ilyennek vallja törhetetlenül. Erzsi nevenapjára. 1906 november 19. Ezüstös szemfedö leng a rónatájon, Mint valami álom, Mint valami csodás mesebeli álom. Kisértget az árnya melankóliának, Minden olyan beteg, minden olyan fáradt, Oly szomorú, bágyadt. Még az őszi rózsák is nyugodni tértek, Elvitte a tél a fehéret, a kéket, Fehéret, a kéket. Csak neked van mégis viruló virágod. Aranyos hajadban piros rózsát Iáitok, Sirdogálva látok . . . Nefelejts szemedben, rózsa a hajadban, Ó, hogy nálatok hát mindig csak tavasz van, Bűbájos tavasz van. Én is küldök néked néhány száll virágot, Mennyire szeretlek: beló’le meglátod, Talán még meglátod. S mire az a virág el fog majd hervadni Akkor fog a szivem érted megszakadni, Érted megszakadni. Irta: Hargitai Tihamér. TÁ R CZ A. Ahol az ész és szív ölelkeznek. Irta és a «József Kir. Herczeg Szanatórium-Egyesület» javára rendezett kanizsai estélyén felolvasta : Pleheisz Gusztáváé. A biblia megkapó szép legendában tárja elénk a paradicsomvesztés végzetét. A kigyó lélekmegejtő bűbájos igéket sziszeg az első nőnek, hogy szakítson és egyék a tiltott fa gyümölcséből, A nőt az eléje festett gyönyör vágya megszédül ; szakit; — megizleli; — a férfit is megkínálja és abban a pillanatban lehull lelkökről az ártatlanság zománcza az Isten akaratában való meg- nyugvás békéje: elvesztik a boldogító paradicsomot. Ebben a szimbolikus képben a biblia azt a kultúrtörténeti pillanatot festi, mikor a teremtett ember erejének és akarata szabadságának tudatára ébred; amikor lehet, hogy valóban a nő biztatására, ereje, akarata szabad éi venyesitésére gondol és egyszerre SZ^n lesz ne^' maSa kis világa; Istennel is szembe száll, hogy korláttalan ura lehessen a Földnek; hogy az ész és erő, a tudás és küzdelem erejével, szabad akaratanak hatalmával az üdvösség világává varázsolhassa a Földet. Kicsi lesz neki a sórsjelölte kis csendes paradicsom ; elveszti a megelégedés ártatlanságát ; s a küzdésvágy hevétől izzó akaratereje, korláttalan szabadságával paradicsomot akar teremteni a maga számára mindenütt. Milyen rideg, zordon, milyen kegyetlen volna az emberi élet, ha a hideg, számitó, a világharezot mozgató emberi ész nyomában ott nem járna mindenütt a maga boldogító, minden sebet behegesztő, éltető, üdvözítő melegségével a jóságos emberi szív! Amit a szenvedelmes küzdelem hevében az ész találmányai elpusztítanak, megtépnek, azt a jóságos szív újraépíti, tatarozza. A testen vagy a leiken ejtett sebeket fáradhatatlan balzsamot nyújtva, enyhitgeti, gyógyitgatja. Nem tapasztaltuk-e, nem látjuk-e szinről-szinre, hogy az emberiség-pusztító hadjáratok mozdulataival szakadatlanul lépést tart a Vörös-Kereszt-Egyesület ? hogy a vértől párolgó harezmezőkön, a sebeket ejtő, az emberirtó fegyverek nyomában — megjelennek mindenütt a szív fegyvertelen csapatai, a szív szervezett hadseregének fegyvertelen hősei, akik a pusztulás, az enyészet, a halál ellen küzdenek áldott, jóságos, angyali kezekkel, de vitézül, elszántan, éppen mint a csataterek hősei ? Nem tapaszialtuk-e, nem látjuk-e szakadatlanul, hogy a hullámzó, a kavargó életküzdelemben, az ész furfangjával megejtett, a testileg vagy lelkileg megsebzett, a kegyetlen érdekharezban elbukott gyöngék fölemelésére, gyámolitására, lábraállitása az emberi
