Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 30. szám. jelentőségét az érdekeltségre vonatkozólag. Az iratokból örömmel győző dött meg arról, hogy a kereskedelmi minisztérium részéről a dolog teljesen rendben van s hozzá, mint pénzügy- miniszterhez azért került csak, mert a helyiérdekű vasut-társaság, a vasutainak átalakításához szükséges tizenöt millió korona befektetéssel szemben bizonyos kedvezmények megadását kérelmezi. A maga részéről megnyugtathat, hogy a kérelem lényeges részeit, mint az engedélyidő, prioritás stb. teljesítette, csupán a kért adókedvezmény és bélyegilleték-enged- mény megadása tekintetében támaszt kifogásokat, amikre az állampénztár fontos érdekei kényszerítik. Meggyőződése azonban, hogy e pontokban is rövidesen teljes megegyezés jön létre, amit, hogy a maga részéről is elősegítsen, megbízta szakközegét, hogy a társaságot a legközelebbi napokban póttárgyalásra hívja meg, amelynek során a még fenforgó nehézségeket minden bizonynyal sikerül eloszlatni s az ügyet akkor haladéktalanul visszajuttatja a kereskedelmi minisztériumhoz, hol az engedély kiadása ellen többé semmi akadály fenn nem forog. Az éljenzéssel fogadott válasz után még egy kis ideig szívesen elbeszélgetett a miniszterelnök a küldöttség tagjaival s többek között megjegyezte, hogy teljes mértékben méltányolja a rákosvidékiek törekvését, hogy a füstös viczinális helyett modern közlekedő eszközt óhajtanak s kifejezte azt a meggyőződését, hogy ez a kívánság most már a legrövidebb idő alatt teljesül. Kezet fogott a képviselőkkel, P á 1 f i Jánossal és a küldöttség több tagjával, majd igen nyájasan búcsút vett vendégeitől, kiket szavai reményeikben végleg megerősítettek. Félnégy órára járt az idő. midőn az ülésen állandóan enogiait Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternőit megjelenhetett a küldöttség. A miniszter a képviselők mesésen berendezett társalgójában fogaivá a rákosvidekieket, kik mellett a két képviselő hűségesen kitartott a türelmes várakozásban. Az időközt az újságírók büfféjében töltötték el a deputáczió tagjai. Kossuth Ferencz szintén igen szívesen fo- g-aiha a Küldöttséget, de az ügy részleteiről kevésbbé lévén tájékozva, csak általánosságban tehetett igen határozott formájú ígéretet, hogy mihelyt az a pénzügyminisztériumból hozzá visszaérkezik, azonnal elő- vétet: s minthogy kétségtelenül méltányos és közérdekű törekvést segit elő s halija, hogy akadály sem forog fenn, haladéktalanul kedvezően elintézted. A rákosvidékiek Kossuth Ferencz után nyomban Szterényi József^ kereskedelemügyi államtitkai előtt is tisztelegtek. Ámulva látták, hogy az államtitkár mennyire alaposan ismeri az ügyet. A kis ujjábán van az egész viczinális dolog. Kovács Pál beszédére kijelentette, hogy a maga részéről is igaz örömmel hallja, hogy az átalakítás a pénzügyi kérdések megoldásával immár megvalósítható. Néki magának egyik ró óhajtása ez s égetően szükségesnek iartja közérdekből, az érdekelt vidékek szempontjából és a hh.aios fejlődése tekintetéből is. Ezenfelül fontosnak tartja, hogy azt a tizenöt millió koronát, amibe az átalakítás kerül, a budapesti gyárak és magyar iparosok most rögtön megkaphassák ; a válságos idők után nagy hasznukra lesz ez a munka. Mint hetedik kerületi ember némi önérzettel hivatkozik reá, hogy az ő kívánságára a három átalakítandó viczinális sorrendjében a kerepesit helyeztette az első helyre, a ráczkeveinek és a szentendreinek pedig két és fél éven belül kell ezt követnie. Az ő akaratáról ezek a tények kellő felvilágosítást adhatnak. A mint az ügy a pénzügyminisztériumtól visz- szaérkezik, nekik már más feladatuk nincs, mint hogy az engedély okmány kiadására az alkotmányos felhatalmazást megkapják, A nyári szünet előtt ez már lehetetlen, de szeptemberben a legrövidebb utón a képviselőház elé terjesztik s az engedélyt azonnal kiadják. Legkésőbb tavaszszal az átalakítás tehát végrehajtható lesz. Örvend, hogy a rákosvidékiek is érdeklődnek ez ügy iránt, melyet a minisztérium maga is sürgősnek, fontosnak és szükségesnek tart. A küldöttség vezetői hálásan köszönték az államtitkár jóakaratát s a teljes siker örvendetes tudatában vettek búcsút tőle s hagyták el a parlament fényes csarnokait. A tisztelgés tehát ezúttal nem volt puszta formaság, hanem igen-igen szép eredmény, teljes siker jutalmazta. A tájékozottság, melylyel ügyeinket a döntő tényezők kezelik s az a tudat, hogy érdekeinket teljes mértékben méltányolják és támogatják — a jövendőnek legszebb záloga. A kecsegtető jövendő szilárd talpköveit rakták le a jelenben szorgoskodók s érdemüket valamikor hálával fogják feljegyezni az utódok. Köszönetiink a jelenben is méltán megilleti a vezetőket, Kovács Pál, Illyés Bálint képviselőket, akik törekvésünk szószólóivá szegődtek, de megilleti ami sok méltatlanságot szenvedő lóvasút társaságunkat is, melynek vezetősége és elnöke gördítette meg legújabban és legnagyobb sikerrel ezt a nagy követ, amely nem nehezedik reánk többé, hanem vígan gurul pályáján hasznos czélja felé. (A Szent György-telep felszólalása.) Szinte kár is ezt az ünnepi hangulatot házi ügyekkel rontani. A szentgyörgytelepi érdekeltség köréből kaptuk az alábbi levelet, melyet a pártatlan igazságosság elvénél fogva kiadunk. Érdemlegesen tartalmával majd alkalomadtán bővebben foglalkozunk. A mai napon, a közlekedési ügyek anyagának sürgős tömege megakadályoz abban : Igen lisztéit Szerkesztő úr! A Rákos Vidéke most vasárnap, julius 22-én, 29. számában megjelent Villamos vasút czimü czikket bizonyára az egész község őrömmel olvasta és reméljük, hogy nem csak az olvasás és tervezgetésnéi marad. Sajnos, nekünk aggodalmunk és panaszunk is van és kérjük a tisztelt Szerkesztő urat, hogy ennek becses lapjában helyt adni szíveskedjék. Mindenesetre üdvös dolog, hogy a rákosszent- mihályi közúti vasút társaság ily minden tekintetben helyes és megfelelő tervvel foglalkozik és kocsijait villamossá alakítja át és a fővárossal közvetlen forgalmat létesít, mi által nemcsak a vállalatnak fejlődését és életképességét biztosítja, hanem a község is felvirágzik. Ami azonban a hálózatot illeti, nekünk alapos kifogásunk van. A György és az erre fekvő telepednek eddig úgyszólván semmilyen közlekedése nem volt s a kinek ott egy meglehetős drága áron vásárolt kis földecskéje van és oda akar jutni, az kénytelen a már úgy is nagy türelemmel elért lóvasúti állomástól még egy nagy gyalog túrát tenni, vagy a mint igen sokan teszik — mert igy is, úgy is sokat kell járni — direkte Zuglóból jönni menni. Az »uj tervezeten« sajnálattal láttuk, hogy reánk, daczára fiinak, hogy mi is Rákosszentmihály nagyközséghez tartozunk,
