Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
30. szám. RÁKOS VIDÉKÉ alig, vagy sehogy sem gondoltak, mert, hogy a végállomás most az Almásy majornál lenne, ez nekünk ugyan valamivel jobb, de semmi esetre sem czélszerü. vagy megfelelő. Ugyan említik, hogy később, ha a forgalom emelkedik, tovább is kiépítik, na, de tudjuk, mit jelent nálunk a később, vagy a halasztás s ha 13 év alatt a mostani végállomástól az Almásy majorig érkeztünk, reményünk lehet, hogy 52 év múlva a Szilaspataknál leszünk. Hogy nekünk most is csak messziről csengetni akar a vasút, hogy jöjjünk mi is jövedelmét szaporítani, az nem eléggé elitélhető dolog, mert hogy mi eddig csupán közlekedés hiányában nem tudtunk fejlődni és letelepedni, az világos dolog és az igazgatóság sziikkeblüsége által kilátásunk van tovább is igy sínylődni. Hogy csak ott lehet élet és forgalom, ahol rendes és megfelelő közlekedés van, az épp Szentmihályon a lovasút mentén szembetűnő és nem szükséges más példákkal előállni. Hogy mi az oka annak, hogy az uj villamost csak az Almásy majorig akarják vezetni, mi ugyan nem tudjuk, de hogy szükséges ennél tovább is vezetni, az bizonyos, igy hivatkozunk a Königs- berger-féle vasútnál a szentmihályi községházán való tárgyaláskor több értelmes és tekintélyes résztvevő felhozta okokra és hivatkozunk arra, hogy ezer és ezer parczellázott telek van még az Almásy majornál tovább is úgy, hogy a befektetésnek, mely egy néhány ezer koronával ugyan nagyobb, a törlesztése biztosítva van és lesz, ameny- nyiben a községnek ez a része is végre fejlődhetik. Ha már átalakitésról van szó, tessék ezt úgy intézni, hogy ne csak egyeseknek legyen haszna, hanem legyen ez tényleg a czimnek megfelelő vasút, amely lehetőleg egész Rákosszentmihály nagyközség igényeinek megfelelhet. Kérjük ez utón a tekintetes rákosszentmihályi elöljáróságot és a tisztelt Pusztaszentmihályi közúti vasút társaság igazgatóságát: szíveskedjenek a tárgyalásoknál oda hatni, hogy nekünk is jusson végre elfogadható közlekedés, mert két szék között nem akarunk a földre esni. Teljes tisztelettel számos györgytelepi telektulajdonos. Kőbánya-—Rákosfalva. Újabban szokásossá válik, hogy villamos közlekedésünk ügyében örömhírekkel szolgáljunk, tehát hogy ne múljék el a mai nap sem valami friss, jó hir nélkül, jelentjük, hogy mig mi a villamosítás kérdésével bajlódunk, a budapesti közúti vasút részvénytársaság szép csendben dűlőre juttatja egy régi szép tervét, amely a k ő b á n y a—r á k o s f a 1 v i összeköttetés létesítését tárgyazza. Lapunk régebbi számaiban részletesen ismertettük e terveket, amelyek alapján e vonal közigazgatási bejárását augusztus 8-ikára tűzte ki a kereskedelmi miniszter, kiküldvén az eljárásra S z ü t s András miniszteri segédtitkárt. A dolognak igen érett stádiumát jelenti ez a hir, mely a kőbánya—rákosfalvi összeköttetésen kívül a vezér-utezai második sínpárra és a füredi-utezai meghosszabbításra is kiterjed. A bejárásról szóló tudósításunkban a részletek ismertetését fel fogjuk újítani. Erzsébet királyné-utja—Rákospalota. Végezetül megemlítjük még egy közigazgatási bejárás hirét, melyet augusztus 7-én tartanak meg a kereskedelmi miniszter rendeletére. Ez is a közúti vaspálya társaság egyik uj vonalára vonatkozik, amelyet az Erzsébet királyné-uti végállomástól Rákospalotán át a budapest—újpest—rákospalotai villamos 3. vasút (az úgynevezett BÚR-vasút) vonalához csatlakozóan terveznek, ami szintén nem teljesen érdektelen reánk nézve. E bejáráson H o 1 1 á n Sándor miniszteri titkár elnököl. HÍREK. Képviselőnk Londonban. Hédervári Lehel dr. a gödöllői kerület országgyűlési képviselője az interparlamentáris konferencziára Londonba utazott s onnan csak augusztus közepe táján érkezik vissza. Ez a kis hir nem kevés büszkeséggel tölthet el mindnyájunkat, mint népszerűségben és becsülésben nap- ról-napra növekedő képviselőnk egyéni kvalitásának egy újabb adata. Az iskola egyesület mulatsága. A rákosszentmihályi iskola egyesület javára szép hangversenyt rendezett e hét szerdáján az egyesület buzgó titkára, Képessy Imre, Alkalmatlan időre esett e mulatsággal túlterhelt hónap végén a hangverseny, de Cha- l u p n y Francziska hegedemüvésznő, akinek kedvéért rendeződött tulajdonképen az estély e napon, közeli elutazása lehetetlenné tette a határnap elhalasztását, A jótékony mulatság megtartására jogos igényt formálhat maga az egyesület is, mely a most zárult iskolai évben közel 700 korona tandíjat fizetett ki a szorgalmas szegénysorsu gyermekekért de a C h a- 1 u p n y Francziska művészete még akkor is nagy gyönyörűségünkre szolgálhatott volna, ha nem ilyen nemes czél érdekében mutatkozik be. Erről a fiatal leánykáról, aki különben A s m u s József régi szentmihályi polgártársunk unokahuga, azt mondja az estély műsora, hogy a bécsi konzervatórium első s végzett növendéke.« Mi pedig hozzátehetjük, hogy nemsokára a hangverseny dobogó egyik keresett művésze, ki ezt a nagy reményekkel kecsegtető pályáját legközelebb Prágában, a zenei érzékükről nevezetes csehek zenei metropolisában kezdi meg. C h a 1 u p n y Francziska Paganini hangversenyét, majd Ernst »Magyar dallamait«, ráadásul pedig Wieniawszky Mazurját adta elő. Játékát kiforrott előadás, igen jó felfogás és kitűnő technika jellemzi. Sikere érthető és teljes volt. Külön ki kell emelnünk ifj. Tóth József zongorakiséretét, mely perfekt művészet a maga nemében. Tóth József a Nemzeti Zenede legfelsőbb tanfolyamait is fényes sikerrel végezte s tanárai azzal a tudattal bocsájtották el, hogy maguk körében s a hangversenyteremben látják viszont. Némely férfi jelleme azonban olyan, hogy a mindennapi kötelességérzeíet zsarnokává teszi egyéni zsenijének. Ilyen esetekben találkozunk azután a műkedvelő színpadon szerényen megvonuló Tóth Józsefekkel. S p a nnraft Elza a tőle már hallott R i k a belépőt és Milimári indulót énekelte jól diszponálva, megszokott művészetével. Ráadásul a Nagy Bercsényi Miklós nótával hálálta meg a tapsokat, Képessy Lenke édesen szavalta Arany János a »Gyermek és a szivárvány« cziinü bájos költeményét, valamint nagyon kedvesen és hasonlóképen ügyesen adta elő D e 1 y Sárika a »Meglepetés« czimíi monológot. A műsor itt »újabb meglepetést« ígért, melyet Tardi Lenkécske volt előadandó. Meg is jelent a színen a — ruhája, benne pedig viharos derültséget keltve Ferenczy Károly s előadja az előbbi monológ — paródiáját. A nagy sikerű tréfa, vérbeli Ferenczy-féle mókákkal fűszerezve, óriási hatást keltett. A kaczagó publikum még az »Őrült« (Petőfi költeménye) tréfás előadását is kisajtolta a művészből. G i r e t h Károlyt, a Magyar Színház derék tagját ezúttal láttuk először szentmihályi színpadon. Gabányi »Tót táncz-mesterét« adta elő igen mulatságosan. A sikerült műsor még nagyobb közönséget is érdemelt volna, bár szép számmal
