Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-08 / 14. szám

VI. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1906. vasárnap április 8.

14. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI" és KÖZGAZDASÁGI HETILAP

RÁKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY1 SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákosszentmihály,

Remény-utcza 4.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő :

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár : Egész évre..........................8 kor.

Fel évre

...............................4 «

Ne

gyed évre..........................2 «

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér.

Kudarcz.

A Rákos patak vidékén ritkán szokott kudarcz- ról esni szó. Azt beszélik rólunk, hogy nekünk minden sikerül. A haladásnak hű képét nyújtja ez a gyönyörűen fejlődő vidék: minden kő, melyből uj épület emelkedik, minden uj fa, mely lombot hajt, megannyi hódítása a sikernek, mely munkálkodásunk nyomán kél.

És ime, mi most mégis elégiát Írunk. Sirverset egy nagynak, erősnek, áldásosnak remélt intézmény számára, mely kimúlt, mielőtt megszületett volna. El- satnyult, elpusztult minden igaz ok nélkül és józan feltevés ellenére, egyszerűen azért, mert a bűnös könnyelműség posványába került s megfeneklett.

A nagy garral tervezett rákosszentmihály- csömör-czi n kotai általános ipartestületről szól az ének. Megalakításának terve évek óta kisért. Fel-fel jár sírjából s pillanatra felriasztja iparosainkat csak azért, hogy azután megint annál mélyebb álomba merüljenek. Lépéseit híven követjük immár néhány esztendeje. Fürge híreink szinte életre galvanizálták. Szülőanyja, a Rákosszent in ihályi ipartársulat maga is nagy beteg volt, midőn vagy jó két éve uj elnököt választott, a ki egyenesen azzal a programmal fogadta el a megtisztelő megbízatást, hogy az ipartestületet végre létrehozzuk. Bátran mond*- hatjuk, Isten és ember előtt: megtettünk minden lehetőt. Hirdettük az eszmét szóval és írásban. Számtalan tanácskozás alkalmával megbeszéltük a megvalósítás dolgát, tervét kiczirkalmoztuk.

Azután vándorútra keltünk. Hóban, sárban, esőben bejártuk a szomszédos községeket, a melyeknek iparosságát érdekeltségünk körébe tartozóknak ismetük meg. Toboroztunk tervünknek híveket. Majd körlevelekkel ostromoltuk iparosainkat. Megmagyaráztuk nekik a testület megalakításának hasznát, áldását. A szent- mihályi ipartársulat elöljárósága egyhangúlag elhatározta, hogy a testületet megalakítja s a társulatot feloszlatja. Végrehajtó-bizottságot küldött ki, a mely hosszas fáradozás után és terjedelmes tanulmányok fel- használásával megszerkesztette és megvitatta a testület alapszabályait s a három község iparosságát alakuló közgyűlésre hivta össze.

Tudvalevő ennek a közgyűlésnek a kudarcza. A

sok költség, a sok fáradtság kárba veszett, a szolga- biróság tisztviselője hiába fáradt ki hozzánk ; a szomszédok cserben hagytak, a rákosszentmihályiak nagy része szintén távollétével tündökölt.

Végre az utolsó eszközhöz folyamodtunk. Belépő nyilatkozatokat nyomtattunk és szétküldöttük iparosainknak. A szomszédoknak küldöttség kézbesítette. Az eredmény ? Még silányabb. Alig érkezett vissza néhány aláirt nyilatkozat. Ott vagyunk, ahol voltunk ; azaz még ott se, mert a mozgalom következtében az ipartársulat is megszüntette működését s iparosaink minden szervezet nélkül maradtak. A szomszédok meg, hallomás szerint holmi kicsinyes okokból, krajczáros takarékosságból, féltékenységből s miegymásért még azt is visszaszivták, a mit eddig akartak. Egyenetlenség ütött ki közöttük s közömbösen tűrik az idő múlását, cselekedni nem akarnak.

Nos hát, ez szégyenletes, gyalázatos állapot és mérhetetlen oktalanság. Lehetetlen, hogy iparosaink az ipartestület megalakításának szükséges voltát meg ne értenék. Lehetetlen, hogy az önkormányzatukról önként mondanának le. Lehetetlen, hogy annyi önérzet ne lenne bennük, mint egy páriában. Lehetetlen, hogy ne tudják :

ha ipartestület van, maguk ítélnek a segédjeikkel, tanonczaikkal előforduló panaszos ügyekben;

ha ipartestület van, nem kell a munkakönyveket Gödöllőn bemutatni be- és kijelentés czéljából;

ha ipartestület van, a tanonczokat itt szerződtethetik ;

ha ipartestület van, megszabadulnak a kontároktól és a tisztességtelen versenytől;

ha ipartestület van, az iparosok mint autonom, szilárd szervezet más szerepet játszhatnak társadalmunkban és közéletünkben, mint ma, szétszórtan, rendezetlenül, megfosztva az egyesülés adta erőtől;

ha ipartestület van, ipari viszonyainkat magunk rendezhetjük, irányíthatjuk, fejleszthetjük ;

ha ipartestület van, nem kell mindenért folyton Gödöllőre utazgatni költség és napi munkaveszteség árán ;

ha ipartestület van, az iparosok önművelésén és különleges helyi viszonyaink alakításán eredményesen munkálkodhatunk és igy tovább, tovább.

Szükséges-e hát az ipartestület? Arányban áll-e

mai számunk 12 oldal