Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 14. szám
RÁKOS VIDÉKE 14. szám hasznával és előnyeivel az a csekély anyagi teher, amelyet fentartása iparosainkra ró ? Nem kerül-e többe a mai állapot Oödöllőhöz kötötten, mint a mekkora a tagsági dijak csekély terhe volna ? Nem rug-e többre a mostani készkiadás és időveszteség? Érthetetlen, csudálatos dolog ez. Hétről-hétre kapjuk a leveleket, a melyek az ipartestület ügyét sürgetik, állása iránt érdeklődnek. Most vált akuttá az ács, kömives és építőmesterek munkaárszabály dolga. A helybeli mesterek tavaly ilyenkor szerkesztőnknek, mint az ipartársulat elnökének, közbenjárása mellett egy évre szóló egyezséget kötöttek a segédekkel s közösen megállapított árszabályt fogadtak el. Ennek érvényessége lejárt. A segédek küldöttsége megint felkereste a szerkesztőt s megkérte, hogy újból egyeztető tárgyalásra hívja össze az érdekelt feleket. A mesterek közül is érkezett egyesek részéről ilyenféle felszólítás. A kívánság azonban ezúttal teljesíthető nem volt, mert az ipartársulat működését berekeszt- vén, elnöke nem érezte magát hivatottnak a közbenjárásra. Ipartestület pedig — iparosaink bámulatos hanyagsága és közömbössége miatt — még mindig nem alakult meg. Az egyezkedők tehát mehetnek tárgyalni — ha tetszik az elsőfokú iparhatósághoz — a gödöllői szolgabirói hivatalba, — költhetnek utazásra és tölthetnek el munkanapokat, mert ott este nem áll velük szóba senki, ott nem is ismerhetik közvetlenül a mi specziális viszonyainkat, a szivüktől, érzésüktől is — természetszerűleg távolabb áll a mi dolgunk, mint a milyen szeretettel és türelemmel mi magunk foglalkozhattunk velük. Egy sereg mester és egy sereg segéd anyagi érdekét szolgáltatják ki igy a véletlen szerencse szeszélyének. Mindenki látja, mindenki tudja, mégis igy van. A közömbösség veszedelembe dönti a legfontosabb érdekeket, megőrli a legtűzesebb ambicziót, elporlasztja a legedzettebb türelmet. Elkeseredve tapasztaljuk, hogy a mozgalom vezetésének legértékesebb alakjai egyre-másra vesztik el kedvüket s visszavonulnak a czéltalan és meg nem becsült működés teréről. Ha másnak nem fáj a maga feje — mondá a minap a testület eszméjének egyik legtevékenyebb pártfogója — minek fájjon az enyém. Nekem nem okvetlenül szükséges, hogy másnak az érdekében fáradozzam, a ki maga annyit sem tesz, hogy az elé támasztott létrára rálápjen. Talán hosszú időre az utolsó alkalom, hogy ezen a tavaszon a mulasztottakat kipótolhassuk. E pillanatban még talán nem halt meg a leányzó, csak aluszik. Vessen kí-ki magára, a lelkiismeretét vizsgálja meg s ha még az érzéke ép : mentsük meg a menthetőt. Még talán, talán, életre lehet kelteni. A rákosszentmihályiak Tóth Józsefnél. A rákosszentmihályi állami elemi iskola gondnoksága e héten kedden volt búcsú tisztelgésen Tóth József kir. tanácsosnál, Pestvármegye nyugalomba vonult tanfelügyelőjénél. A tisztelgő küldöttséget P á 1 f i János gondnoksági elnök vezette s tagjai voltak Hauser Gyula községi biró, K r e n e d i t s Sándor főjegyző, Schwarczl József, U j v á r y Ignácz dr. és Wayand Károly igazgató. P á 1 f i János igen szép és meleg beszédben tolmácsolta a szentmihályi iskolagondnokság érzelmeit, háláját, amelyet mindenkorra megőriz a magyar oktatásügy egyik legkiválóbb bajnoka és rákosszent- m i h á 1 y n a k mindig igaz jóakarója iránt. Tóth Józseftől, midőn magas állásától visszavonul, fájdalommal vesznek búcsút. Érzik a veszteséget — tudják — hogy a szentmihályi közoktatás szervezése és fejlesztése az ő érdeme első sorban. Mindenkor szeretetét, jóakaratát bizonyította. A legjobbakat kívánja életének pihenő korszakára s kéri, hogy Szentmihályt tartsa meg kedves emlékezetében s továbbra is jóindulatában. Végül átnyújtotta a gondnokság bucsuiratát, mely a következőkép hangzik : Nagyságos kir. tanácsos, Tanfelügyelő ur! A rákosszentmihályi állami elemi iskola gondnokság, február 8-án tartott ülésén nagy és mély sajnálattal vette tudomásul azt a súlyos veszteséget, mely vármegyénk s ezzel egész magyar hazánk iskolaügyét a Nagyságod nyugalomba vonulásával érte. Teljes mértékben érezzük ezt a veszteséget mi is, e vármegyének talán legfiatalabb községe, a mely Nagyságod szeretetében, atyai gondosságában és az oktatásügyek iránt mindenkor tanusitott törhetetlen lelkiismeretes buzgólkodásában éppen nem állott az utolsó helyen. Most, a bucsuzás pillanatában, hálás szívvel emlékezünk vissza jóságos vezérünkre, kinek izzó magyar hazafiságát, fenkölt szellemét, roppant kötelességtudását csodálni és tisztelni megtanultuk s hosszú időn át példaadását követni igyekeztünk. ANagyságod vezérlete alatt és gondos támogatásával keletkezett, immár szépen fejlődött iskolánk, a magyarságnak és a művelődésnek egy újabb őrhelye, egy áldozati oltár, melyen a tiszta hazafiság izzó zsarátnoka ég. A külső körülmények úgy rendelik, hogy búcsúzzunk. Fájó szívvel mondunk tehát isten- hozzádot s elszakadván a hivatalos, formaszerü kapcsolat, jó emlékébe ajánljuk Nagyságodnak Rákosszentmihályt, a rákosszentmihályi állami iskolát, a rákosszentmihályi iskolagondnokságát. A hálás emlékezés virágait magunk is megőrizzük és megbecsüljük mindenkorra s mig egyrészről mi magunk éltünk fogytáig követni fogjuk magasztos tanítását, vezérlő példáját a ránk bízott ügyekben: azonképpen él bennünk a remény, hogy Nagyságod még hosszú évek során át híven szolgálni fogja, pihent, tehát felujult erővel dicsőséges ideálját: a magyar kultúra, a magyar iskolaügy, a magyar nemzeti állam szent ügyét. Isten adja, hogy úgy legyen. Az Ur áldását kéri Nagyságodra, hazafias tisztelettel és igaz szeretettel a rákosszentmihályi állami elemi iskola gondnoksága: Pálfi János elnök. Könnyekig megindultan fogadta az ősz Tóth József a tisztelet és szeretet ez igazán őszinte megnyilatkozását. Szeretettől áthatottan köszönte meg s visszaidézte a múlt sok szép emlékét. Rákosszentmihály szivéhez volt nőve mindig, mint a magyarság terjesztésének és a magyar kultúra haladásának egyik legújabb hódítása. Megtartja szeretetében, érdeklődni fog sorsa iránt, sőt alkalmilag újból meg is látogatja, kedves ismerőseire talál ott, lelkes, kötelességtudó gondnoki iestületre és olyan elöljáróságra, mely azzal
